Szerelem
Látogatók száma: 59
Szerelem I
- Szeretsz?
- Igen, de…
- Tudom, mint barátot, mint embert…
- Igen, így van.
- Már mondtad néhányszor, ha jól emlékszem.
- Mondtam, mert feledékeny vagy. Mintha nem beszéltük volna meg.
- Tudom. Már nagyon sokszor megbeszéltük.
- Mert összekevered az érzéseket.
- Én?
- Igen, te. Mondtam már, hogy amit érzel, az nem szerelem.
- Hát, akkor mi?
- Ezt is tisztáztuk már, nem?
- De igen. Mondtad, hogy a barátságodat kínálod, és nekem be kell érnem ennyivel.
- Úgy van. Látod, mégis csak emlékszel.
- Emlékszem. A férjedet szereted, én pedig a feleségemet.
- Megbeszéltük, ugye?
- Igen. És azt is megbeszéltük, hogy én nem kellenék neked akkor sem, ha egyedül élnél, mert én egy csapodár alak vagyok, aki magam köré gyűjtöm a nőket…
- Jaj, ne hajtogasd ezt mindig! Mondtam, mert akkor úgy éreztem, hogy neked mindegy kivel akadsz össze. Nem én vagyok neked a fontos.
- Én pedig azt mondtam, hogy senki más nem kell nekem, csak te. Emlékszel?
- Emlékszem.
- És azt is mondtad, hogy nem szereted a nagy, érzelmes vallomásokat, az egyszerű, tiszta érzések híve vagy, mint a barátság.
- Igen, mint a barátság. Van valami kifogásod ellene?
- Nincs, dehogy.
- Azért szép volt ez a negyven év.
- Szép.
- Bizony. És te éppen holnap töltöd be a kilencvenhatot.
- Holnap?
- Igen, holnap. Vettem neked egy könyvet ajándékba.
- Köszönöm. Ez még nincs meg. Honnan tudtad?
- Tavaly ezt kérted.
- Igazán?
- Emlékeztem.
- Megfoghatom a kezed?
- Nem. Tudod, csak barátok…
- Igen, tudom. Szeretsz?
- Már mondtam vénember. Nem emlékszel?
- De, emlékszem. Még most is gyönyörű a szemed, úgy csillog…
- Belement valami…
Szerelem II
- Hát, maga meg mire vár?
- Kedves, hogy kérdi.
- Nem azért kérdem.
- Ha nem, hát nem. Maga miért van itt?
- Figyelem, hogy mire vár.
- Miért érdekli?
- Nézze, én nem akarok tolakodó lenni. De tudni szeretném, mire vár?
- Hát, jó. Látom, nem tágít. Arra várok, hogy elmúljon.
- Minek kell elmúlnia?
- Ennek az érzésnek.
- Miért, mit érez?
- Hát, ez az, nem tudom.
- Fáj valami?
- Igen. Fájdalmas is, és jó is. De amint jó egy kicsit, azonnal fájni kezd.
- Maga szerelmes!
- Igen, azt hiszem.
- Akkor én nem is zavarom. Nem tehet semmit. Csak üljön tovább, és reménykedjen, hogy elmúlik!
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi
Válasz erre: Ilona
Elmosolyodtam...Azt hiszem, ha szegény férjem élne, most pont így társalognánk...Igen, ez a szerelem I.
Válasz erre: Tündér
Gratulálok Janó!
Pussz,
Tündér
Puszi
Válasz erre:
Tisztelt János!
Bevallom, rég olvastam már ilyen szinte tökéletes gondolatot!
"Belement valami..."
Nagyszerű mindkettő! Gratulálok! (engedelmével, többször is elolvastam), hogy ne feledjem!
Üdv.
bakfitty
Janó
Válasz erre: zsoltne.eva
Érdekes eszmefuttatás... ez nekem nem tűnik szerelemnek, túl sok a körítés benne, a bizonytalanság, egymás győzködése, vagy már nem emlékszem arra sem, milyen érzés is lehetett egykor a szerelem? :-)
Pussz,
Tündér
Bevallom, rég olvastam már ilyen szinte tökéletes gondolatot!
"Belement valami..."
Nagyszerű mindkettő! Gratulálok! (engedelmével, többször is elolvastam), hogy ne feledjem!
Üdv.
bakfitty