Önvád
Látogatók száma: 50
Https://www.youtube.com/watch?v=oMLA0WCpgOM
Ady Endre: Sorsunk
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserű álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szívünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
A jóképű az, az én Józsim volt, igaz rég volt, de az sokáig tartott... de most ezegyszer nem jókor viccelődnénk, mert az a cseppnyi humorom is elszállt, vele együtt, bár egyedül neked kinyíltam kis időre. Remélem az idő majd begyógyítja a lelki sebet, amit elmenetével okozott és egyszer visszahozza a kedvemet, a kedvünkre.
Köszönöm a jöttödet, átadom üdvözleted a leányzómnak, addig használd ki az életet, amíg lehet, jóllehet alighasználtak vagyunk, főleg ő, mégis kihasználták egyesek. Nem volt szép tőlük, de megesett, akkor jöttem én kivont karddal. Ilyenek az anyák... azanyját!
Puszicska Évicica!
De jóképű ez a pasi, elfogadnám! Ja, hogy mán meghalt? Akko már annyira nem is. :)))))))
Jóvanna, csak viccelődök ám.
Gondoltam megnézlek Évacica, hogy írtál e valamit mostanság. Hiányzik már a fanyar humorod meg a csipkelődőzés. Puszikázlak, üdv Krisztikének!
Köszönöm a jöttödet, átadom üdvözleted a leányzómnak, addig használd ki az életet, amíg lehet, jóllehet alighasználtak vagyunk, főleg ő, mégis kihasználták egyesek. Nem volt szép tőlük, de megesett, akkor jöttem én kivont karddal. Ilyenek az anyák... azanyját!
Jóvanna, csak viccelődök ám.
Gondoltam megnézlek Évacica, hogy írtál e valamit mostanság. Hiányzik már a fanyar humorod meg a csipkelődőzés. Puszikázlak, üdv Krisztikének!
Igen. Mintha csak rólunk, a mi életünkről szólna egy-egy ilyen nagy költő által megfogalmazott vers, csakhogy mi nem tudjuk így, ilyen tömören megírni, de tiszta szívvel azonosulni tudunk a sorai tartalmával. Az sem mindegy kinek az előadásában hallhatjuk. Ez az előadó, a maga habitusával, az érzékletességével hatott rám, a vers szövege, a zenei háttér mind-mind összeadódik.
Bevallom, amikor még az iskolapadot koptattam, valahogy sosem tartozott Ady a kedvenc költőim közé. Az okát nem tudnám megmondani, azt hiszem, jócskán hozzájárult az akkori magyartanárom "tanítási" módszere. Az idézőjel a jó tanítás hiányának szól. Inkább megkövetelte, hogy azt gondoljuk a versekről, amit ő akar, önálló gondolataink nem lehettek.
Most megnéztem ezt a videót, amit felraktál. Borzongatóan szép!
Azt hiszem, most változott meg az ízlésem Adyval kapcsolatban...
Köszönöm!
Puszi
Úgy gondolom, hogy a mai kortárs költők mellé vissza kéne csempészni időnként igazi nagyjainkat is, ezért örömmel olvastam.
Pussz, Tündér
Nem érdekes, hogy mennyire magunkévá tudunk tenni teljes szívvel-lélekkel-érzelmekkel egy mások által írt vers vagy dal szavait, gondolatait, mintha csak mi magunk írtuk volna? Azt hiszem talán ettől voltak/vagy most is/ igazán nagyszerűek a költők és dalszerzők.
Nem?
Ennek a versnek minden egyes sorát érzem, rólunk szól, esendő, vágyakat kergető, fejjel a falnak rohanó emberekről, a sorsunkról, az időről, amiről nem veszünk tudomást... Nem csak a magunkét, de mások sorsát is átérezzük...
Többször is meghallgatva, úgy éreztem ezt másoknak is hallani kell! Ezért osztottam meg és hát amilyen hangulatban vagyok... :-(
Örülök a gondolataidnak!
Nem?
Többször is meghallgatva, úgy éreztem ezt másoknak is hallani kell! Ezért osztottam meg és hát amilyen hangulatban vagyok... :-(
Örülök a gondolataidnak!
Ez jutott eszembe a verskapcsán.
Örülök, hogy megosztottad, Éva!
puszi