Süni-büni
Látogatók száma: 39
Sünis kísérlet...
Még nem száradt meg rajtuk teljesen a festék, főleg a zöld, az látszik is... de azért gondoltam, hogy megmutatom őket. :)
A kis sünik megrajzolása és gravírozása nagyon gyorsan megvolt, de a festéssel elbabráltam, pláne, hogy most ismerkedek az akrillal, és hogy a suliban festés sosem tartozott a kedvenceim közé, mert mindig a legolcsóbb korongos festékem volt, és folyton szétázott a rajzlap. Szóval ismerkedünk. A metál meg a sima színes akrillal is, meg közben azért bezártam a tyúkokat, beszedtem a mai öt tojást és elcsetelgettem az okosfonon némelyekkel. De igazából nem versenyre megy, és az élvezet legalább annyira fontos, mint a végeredmény. :)
A sünit azért szeretem, mert általában magamra ismerek benne. Kicsit (na, jó...nagyon) szúrósnak néz ki kívülről, amíg meg nem ismered (utána meg még inkább), de amúgy egy rendkívül cuki és hasznos állat, aki megeszi éjszaka a macskáim elől a macskatápot. Na, jó... utóbbira azért még nem vetemedtem, de csak azért mert nem ízlik. Egyszer gyerekkoromban megkóstoltam egyet. Miért, ti nem? :D
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz, Tündér
Míg élt a Zsömi kutyám, gyakran arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy idegen jövevényt ugat, igencsak fennhangon. Mindig kimentem és öt alkalomból négyszer összegömbölyödött sündisznó körül topogott a kutyám, azt ugatta oly hangosan.
Mi mást tehettem, lapátra tettem a sünit és kitettem az utcára, hogy helyreálljon a béke.
Jól tetted, hogy kitetted, amikor két foxim volt a szőlőhegyen, egy nyár alatt legalább egy tucat sünt megöltek. :(((
Mi mást tehettem, lapátra tettem a sünit és kitettem az utcára, hogy helyreálljon a béke.