újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kibírhatatlanok!

Látogatók száma: 47

A múltból jól ismert furcsa zörejekre, semmi máshoz, mint elefántcsorda-dübörgéshez hasonlítható dobogásra, hangos kiáltozásokra lettem figyelmes, ami a televízió hangjától élesen elkülönült, hol belekeveredett, majd egyre jobban felerősödött.

Először nem akartam róla tudomást venni, de az nem csillapodott. Ekkor lenémítottam a tévét és egyértelművé vált mindkettőnk számára, honnan ered. A felerősödött hangfoszlányokat egy ideig feszülten figyeltük. A kiabálás a túloldalról egyre jobban erősödött, majd artikulátlan, összefüggéstelen hangorgiává, üvöltéssé fajult…

Éreztem, miközben a lányomat is nyugalomra intettem, hogy ennek fele sem tréfa, ha azok ott túl megint összekaptak. A múltból sok mindenre emlékeztem, de ez a cirkusz semmihez sem volt hasonlatos. Tudtam, hogy az apa dolgozik, csak a nők vannak otthon, beleértve a pici lányt, négyen.

Vajon mi történhetett? Mindketten, a lányom és én egyszerre ugrottunk fel és egymást követve indultunk az ajtó felé. Ugyanebben a minutumban türelmetlen kopogtatás hallatszott a bejárati ajtómon. Kinyitottam a kis ablakot, amin keresztül megpillantottam a kétségbeesett fiatal anyát, kezében a gyermekével, aki bebocsátást kért. Kétségem sem lehetett afelől, hogy mi történhetett odaát, ami menekülésre késztette ezt a szerencsétlen fiatal anyát. Késlekedés nélkül tessékeltem be őket a konyhámba. Megpróbáltam nyugtatgatni mindkettőt, mert eddigre az anya karjában a pici lány szája is sírásra görbült.

Éppen hogy lenyugodott, csak annyi idő telhetett el, amíg leültettem és a kislányt kivettem a fiatal nő kezéből, amíg megnyugszik. Sírva elkezdte volna mondani, a történteket… Annyit azért ki tudtam venni az összevissza beszédéből, amit alig lehetett érteni:

- Fél óra múlva jön az apósom, majd az helyre teszi… (Ebből sok mindent ki tudtam következtetni. Már tudtam, hogy kit, de annak megerősítésére nem kerülhetett sor, mert a következő pillanatban újabb kopogtatás megzavarta a megkezdett beszédét.)

Az ajtóban, mint valami felbőszült bika jelent meg az „anyósjelölt”, aki ellentmondást nem tűrő felhangon követelte a még mindig tiszta ideg fiatal nőtől, hogy menjenek vissza a lakásba. Tudtam, hogy nem tehetnek mást, ezért a kislányt visszaadtam az anya kezébe, az ajtómban, aki átviharzott… Azért nem hagyhattam szó nélkül a történteket.

- Mi van ott nálatok? - kérdeztem feldúltan a még mindig az ajtómban toporgó nőtől. Valamiféle magyarázattal tartozol, nem gondolod?!

A válaszadó mindössze annyit mondott:

- Most üldöztem el a lányom, még mielőtt felgyújtja a lakást!...

Mintha nem tudtam volna, hogy ez mit jelent? Hiszen a konfliktus okozója, - aki időközben úgy látszik meggondolta magát, és visszajött - is ott állt az ajtóban, és figyelmen kívül hagyva, hogy mi mindent zagyvál össze az anya, egyenesen neki, a lányának, szegeztem a következőket:

- Remélem azt tudjátok, ha ez a pici lány és az anyja itt közöttetek veszélynek, nyugtalanságnak vannak kitéve, és nincsenek biztonságban, akkor én leszek az első, aki ezt nem fogja szó nélkül hagyni!

- De hiszen ugyanezt mondom én is, Neki! - felelte és bökött az anyja felé..

Fél óra múlva, amikor az „apa” megérkezett, valamivel csendesebben ordítoztak tovább, de már csak egyedül az asszony hangjától zengett a ház.

Mondom én, hogy kibírhatatlanok!

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Inkább mennék anyaotthonba a gyerekemmel, ha nincs senki más aki befogadna, akár ideiglenesen is.

Látom te is és minden jóérzésű ember elsősorban a gyerek és az anya érdekében valamilyen más megoldást keresne, ezt a fura helyzetet, amibe került azonban nem könnyű feloldani több okból sem.
Érdekes, mert egy kívülálló ebből az egészből semmit sem venne észre, mert mindennel el vannak látva, amire csak szükségük lehet. Nem ez itt a fő gond.
A picit imádják, szeretik, megteremtik a módját, hogy ebből az egész belső konfliktusból idegenek, vagy arra illetékesek, kívülállók semmit se vegyenek észre.
Én tudom, de vajmi kevés... érthetőbben ezt itt, most nem tudom kifejteni...
Csak figyelemfelhívásnak szántam, mert már nem bírtam magamban tartani...
Az nagyon jó, hogy követed az eseményeket..., amit köszönök!
Anonymus
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Az is belefér, hogy önző dögök, de kicsit utánanéztem a személyiségüknek, amit találtam, először el sem akartam hinni, amit olvastam az ilyen típusú személyről. Szinte kottára beleillik a képbe, amit magam is tapasztaltam...

Nagyon kifejezi a főbb jellemzőket ez a tanulmány, a szociopata emberre vonatkoztatva.

Egy szóval kifejezve is "furcsa" egy nő, a főkolompos a családban, akit amióta csak ismerem, bármennyire is megrázó életet élt és mesélt róla, egy könnyet sem ejtett, az érzelem kimutatása, mintha hiányozna belőle... az is igaz, sosem láttam sírni, igaz, akinek lelke nincs, annak könnye sincs... Nem túlzok. Aki olyan felkiáltással parancsolja haza a leendő menyét, unokája anyját, hogy "Én skorpió vagyok!"... szerintem meg "piás"... arra mit lehet mondani?

Inkább mennék anyaotthonba a gyerekemmel, ha nincs senki más aki befogadna, akár ideiglenesen is.
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Ezek önző dögök nem gondolnak arra, hogy simán tönkreteszik a gyereket azzal, h ebben nő fel.

Az is belefér, hogy önző dögök, de kicsit utánanéztem a személyiségüknek, amit találtam, először el sem akartam hinni, amit olvastam az ilyen típusú személyről. Szinte kottára beleillik a képbe, amit magam is tapasztaltam...

Nagyon kifejezi a főbb jellemzőket ez a tanulmány, a szociopata emberre vonatkoztatva.

Egy szóval kifejezve is "furcsa" egy nő, a főkolompos a családban, akit amióta csak ismerem, bármennyire is megrázó életet élt és mesélt róla, egy könnyet sem ejtett, az érzelem kimutatása, mintha hiányozna belőle... az is igaz, sosem láttam sírni, igaz, akinek lelke nincs, annak könnye sincs... Nem túlzok. Aki olyan felkiáltással parancsolja haza a leendő menyét, unokája anyját, hogy "Én skorpió vagyok!"... szerintem meg "piás"... arra mit lehet mondani?
Anonymus
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Tisztelet? Még életemben ennyi bántást, sértést egymás fejéhez vágni nem hallottam...

Nekem csak egyszer kellett mondani anyámnak, és nem szaporítottam a szót annak idején, amikor az én lányom volt karon ülő... Nyakamba vettem a várost és kerestem egy idős néninél albérletet... Nem tehettem ki magunkat semmilyen hangos szóváltásnak. Őt is szerették pedig, mint ezt a pici lányt, de akkor miért nincsenek mégsem, legalább rá tekintettel? Olyan aranyos!...

Ezek önző dögök nem gondolnak arra, hogy simán tönkreteszik a gyereket azzal, h ebben nő fel.
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Ez a legrosszabb, amikor nem tartják tiszteletben egymást semennyire, onnantól repkednek a szitkok, bántalmazások. Szegény csöppsêg...

Tisztelet? Még életemben ennyi bántást, sértést egymás fejéhez vágni nem hallottam...

Nekem csak egyszer kellett mondani anyámnak, és nem szaporítottam a szót annak idején, amikor az én lányom volt karon ülő... Nyakamba vettem a várost és kerestem egy idős néninél albérletet... Nem tehettem ki magunkat semmilyen hangos szóváltásnak. Őt is szerették pedig, mint ezt a pici lányt, de akkor miért nincsenek mégsem, legalább rá tekintettel? Olyan aranyos!...
Anonymus
Ez a legrosszabb, amikor nem tartják tiszteletben egymást semennyire, onnantól repkednek a szitkok, bántalmazások. Szegény csöppsêg...
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Pontosan fogalmaztad meg a helyzetet és ebben az esetben nem is tudsz mást tenni mint kimaradni belőle,bármennyire is sajnálod a szereplők bármelyikét.
Ismerős a helyzet más felállásban ugyan,de a kívülálló tehetetlen,nekik kell kibírniuk egymást,amíg tudják.Ha már nekik sem megy,nekik kell meghozniuk a döntéseket.Bár közelállóként fájdalmas ezt nézni.
Puszi

A helyzetet nem tudom kellőképpen kifejezni, kifejteni, amit érzek valahány alkalommal el kell utasítanom a közeledésüket, mint pl. a mai napon is, a próbálkozásukat, a kérést... Fáj a lelkem tőle, mert nem vagyok lélektelen, és azt sem tudom mikor, mivel teszek jót... az ilyen magatartással-e, hogy elfordulok, nem hallok, nem látok, nem segítek, vagy véget vetek ennek... de az még embertelenebb lenne, durva külső beavatkozással, mégiscsak az életükbe... Azt nem tehetem. Hagynom kell, bármilyen fájdalmas ezt így kívülállóként megtapasztalni...
Most csend van, de meddig?
Anonymus
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Ha voltak is kétségeim, ez az ominózus nap, ami még most is nagyon frissen él bennem, végleg betette nálam a kaput! Mostantól nekem nem, hanem nekik kell kibírniuk egymást, és ez lesz a nehezebb. Ha én már nem bírom, egyszerűen elfordítom a fejem, és befogom a fülem... Még mindig ez látszik humánusabb megoldásnak, mert ezzel senkinek sem ártok... Egy pici lány az más kérdés, ez még piszkálja a csőröm, de tudomásul kell vennem, hogy ő már ilyen "világban" fog felnőni, hacsak az anyjának nem jön meg az esze... és tesz egy lépést egy jobb, szabadabb élet felé...

Pontosan fogalmaztad meg a helyzetet és ebben az esetben nem is tudsz mást tenni mint kimaradni belőle,bármennyire is sajnálod a szereplők bármelyikét.
Ismerős a helyzet más felállásban ugyan,de a kívülálló tehetetlen,nekik kell kibírniuk egymást,amíg tudják.Ha már nekik sem megy,nekik kell meghozniuk a döntéseket.Bár közelállóként fájdalmas ezt nézni.
Puszi
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Valóban kibírhatatlanok...:(

Ha voltak is kétségeim, ez az ominózus nap, ami még most is nagyon frissen él bennem, végleg betette nálam a kaput! Mostantól nekem nem, hanem nekik kell kibírniuk egymást, és ez lesz a nehezebb. Ha én már nem bírom, egyszerűen elfordítom a fejem, és befogom a fülem... Még mindig ez látszik humánusabb megoldásnak, mert ezzel senkinek sem ártok... Egy pici lány az más kérdés, ez még piszkálja a csőröm, de tudomásul kell vennem, hogy ő már ilyen "világban" fog felnőni, hacsak az anyjának nem jön meg az esze... és tesz egy lépést egy jobb, szabadabb élet felé...
Anonymus
Valóban kibírhatatlanok...:(
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Borzalom....

Nagyon találó ez a kifejezés. Az, aki nem képes lélekben kapcsolódni másokkal, egyszerűen sem maga, sem a többiek nem érdeklik már belülről, nem törekszik mély kapcsolódásra, az ilyen és ehhez hasonló "borzalmas" helyzeteket képes maga körül teremteni. Szomorú.
Anonymus
Borzalom....
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: