Istenbizony
2014. november 29. - Látogatók száma: 86
Egy régi cikkem, ami majdnem elveszett... Hiszitek... vagy nem?!
Van egy olyan megtörtént sztorim, ami Nostradamus jóslatai szerint holnap biztos nem fog megtörténni...
Amikor a 6-os villamos a kör végére ért, már a sínek egyenesek voltak.
Ment még egy kört.
A villamosvezető, mint rendesen, miután lekörözte a többi villamost, a tegnap lelopott hangosbemondó mikrofonba suttogta a felesége előle is titkolt vágyait.
- Ez felbátorító -szólalt meg egy utas, aki már három megállóval azelőtt leszállt a járműről és zaklatni kezdte a vezetőt.
- Ez közszemérem kérdés! -kiabálták.
A többiek, akik csak kettővel azelőtt szálltak le, persze ehhez semmit nem szóltak.
- Minek az ilyen alá villamoskereket adni? -kérdezte egy idős nő magától, akit tegnap előtt gázolt halálra a villamos.
Szegény nénike élete végéig szeretett volna a körúton körözni a 6-os villamossal. Ezt még a szerencsés balesete utáni napon diktálta le az egyetlen fia ikertestvérének, végrendeletként. A fiú ügyvéd lévén - mint afféle furmányos ember -, mondta neki.
- Ne kapkodjuk el anyuka, jó lesz az majd holnap után, amikor már biztosat tudunk.
Biztos ami biztos!
Avagy Isten tudja?
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Pinokkió - 2014. december 1. 18:17
Szi A!
Hogy a nagy Sztálin elvtársat idézzem... "Lenin ért, ér és elérte, hogy élettelen..."
Amúgy értelek. A lovakat nem lelőjük, csak simogatva tanítjuk...
Puszi,
Pí.
Válasz erre: Ailet - 2014. december 1. 12:49
Szia P!
Ez olyan mintha az idő két irányba forogna egyszerre. Az egyik lineárisan előre, a másik ellentétesen. Ez érdekes gondolat lehet... időugróiskola...
A másik ami eszembe jutott, az, amikor egy képre rá akarunk montírozni valakit, de sikít róla hogy nem oda való, közben meg totál mindegy, mert a montázs egy másik dimenzió... na érted, mert én nem...
Pusz:A
Hogy a nagy Sztálin elvtársat idézzem... "Lenin ért, ér és elérte, hogy élettelen..."
Amúgy értelek. A lovakat nem lelőjük, csak simogatva tanítjuk...
Puszi,
Pí.
Ez olyan mintha az idő két irányba forogna egyszerre. Az egyik lineárisan előre, a másik ellentétesen. Ez érdekes gondolat lehet... időugróiskola...
A másik ami eszembe jutott, az, amikor egy képre rá akarunk montírozni valakit, de sikít róla hogy nem oda való, közben meg totál mindegy, mert a montázs egy másik dimenzió... na érted, mert én nem...
Pusz:A
Válasz erre: Pinokkió - 2014. november 30. 13:29
Szia Sanda!
Elolvastam Örkényt... az egy szabályos abszurd, egy idősíkot tesz "csak" a mához. Ott Örkénynek fontos volt, hogy az olvasó megértse a csattanót. Nekem tetszett. Itt sok síkban vagyunk egyszerre, hogy az olvasó fogja a fejét...
Üdv,
Pí.
A tied sokkal modernebb...
Örkény ehhez képest kicsit ósdinak tűnik,sajnálom.
Válasz erre: Sanda - 2014. november 29. 22:17
Előkerestem.
Az autóvezető a cime.
De a tied jobb.
Merészebben játszol az idősikokkal.
Elolvastam Örkényt... az egy szabályos abszurd, egy idősíkot tesz "csak" a mához. Ott Örkénynek fontos volt, hogy az olvasó megértse a csattanót. Nekem tetszett. Itt sok síkban vagyunk egyszerre, hogy az olvasó fogja a fejét...
Üdv,
Pí.
Válasz erre: Ilona - 2014. november 29. 20:38
Érdekes! :-)
Valahol olvastam egy tézist, ami elgondolkodtató és nem is butaság..Mindig a "mában"
élünk.
A tegnap is ma volt, a holnap és a holnapután is ma lesz..A ma velünk együtt szűnik meg,-nekünk, miután eltávoztunk. Aztán ki tudja, hogy megszűnik-e?
Ha erre hagyatkozom, miért -is ne történhetett volna meg mindaz, amit leírtál?
Igen, lehet... a múlt csak az agyunk emlékképeinek bábjátéka velünk.
Üdv,
Pí.
Az autóvezető a cime.
De a tied jobb.
Merészebben játszol az idősikokkal.
Válasz erre: Pinokkió - 2014. november 29. 19:33
Az eseményhorizont egy virtuális valóság, épp amit látunk, relatív, mint Einstein almája. De ha az mondjuk, hogy pár millió fényévnyire zajlik, akkor zajlik a helyes vagy zajlott. És honnan nem tudjuk, ami már rég megtörtént, csak még nem láttuk? De fokozzuk tovább, mi van azzal, ami a hátunk mögött van? A más megtörtént? És ha megfordulunk?
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám.
Puszi,
Éva
Valahol olvastam egy tézist, ami elgondolkodtató és nem is butaság..Mindig a "mában"
élünk.
A tegnap is ma volt, a holnap és a holnapután is ma lesz..A ma velünk együtt szűnik meg,-nekünk, miután eltávoztunk. Aztán ki tudja, hogy megszűnik-e?
Ha erre hagyatkozom, miért -is ne történhetett volna meg mindaz, amit leírtál?
Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. november 29. 18:32
Jajj... ezt még helyére kell tennem az agyamban... azt tudom, hogy ez az egész dolog nem történt meg...
Egyszer láttam egy filmet, azt juttatta az eszembe, amikor a férfi egy kijelentése után, hogy "bárcsak meg se születtem volna..." teljesül a kívánsága... és csodálkozva látja, hogy őt senki nem ismeri, akiről viszont tudta, hogy a felesége, az is idegenként kezelte... Hát persze, hiszen ő meg sem született... (valami hasonló)... :-)
Válasz erre: Pinokkió - 2014. november 29. 18:13
Éva!
Ennek pont az a tanulsága, hogy amit ma megtehetsz, azt holnap már meg is tetted, és így nyoma se marad holnap utánra.
Üdv,
Pí.
Egyszer láttam egy filmet, azt juttatta az eszembe, amikor a férfi egy kijelentése után, hogy "bárcsak meg se születtem volna..." teljesül a kívánsága... és csodálkozva látja, hogy őt senki nem ismeri, akiről viszont tudta, hogy a felesége, az is idegenként kezelte... Hát persze, hiszen ő meg sem született... (valami hasonló)... :-)
Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. november 29. 18:06
Isten útjai kifürkészhetetlenek. Mi a tanulsága ennek? "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!"... Ki tudja mi lesz holnap? :-)
Hogy te milyen furfangos vagy? Ügyes...
Ennek pont az a tanulsága, hogy amit ma megtehetsz, azt holnap már meg is tetted, és így nyoma se marad holnap utánra.
Üdv,
Pí.
Hogy te milyen furfangos vagy? Ügyes...