újabb események régebbi események további események
16:27
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
16:24
Ilona új cikket töltött fel
14:23
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:47
emillio módosította a cikkét
12:46
emillio új cikket töltött fel
12:13
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
05:58
zsoltne.eva módosította a cikkét
21:25
KolpachokSirl regisztrált a weboldalra
13:36
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
11:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
11:30
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
07:33
zsoltne.eva módosította a cikkét
07:23
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:05
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
18:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:33
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
21:41
bakfitty új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
21:19
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:01
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Amikor csak a plasztika segít...

2012. március 27. - Látogatók száma: 216

Nézi magát a tükörben és nem hisz a szemének. Ez én vagyok?...

Nem sok asszony, nő álma válik valóra, amikor elhatározza, tennie kell valamit, mert a tükör sehogy sem azt mutatja, amit igazán szeretne látni.

Régi vágya teljesülne, ha végre rá tudná magát szánni a beavatkozásra... Nem tetszik, amit lát. Amúgy szép arcú nő, sejteni lehet, hogy valamikor legalábbis az volt. Arcát itt-ott lehelet vékony hajszálerek torzítják pirospozsgásra... a mellei még mindig szépek... de a hasa petyhüdten - nem oda illőn lóg egészen a bikinivonalig, olyan felesleges teher, amit cipel. Nem tudja eltakarni, eltüntetni, hiába igyekszik praktikákkal. Az akkor is ott van, ha leplezi... De azt már tudja, ma már semmi sem lenne lehetetlen. Gyermekeket szült, odaadó anya és feleség, aki még mindig magányos óráiban a testét figyeli és olyan szeretne lenni, amilyen volt. Mindez olyan természetes igénye minden nőnek.

Ez a középkorú nő, ki mindenki tudja, mi jár a fejében, mitől lenne igazán boldog? Pedig mindene megvan, mégis valami hiányzik a teljes boldogságához. A külseje mindenek előtt, amivel nem elégedett? Magának szeretne elfogadható lenni, nem érdekli más milyennek látja, ő szeretné olyannak, amire már régóta vágyik... Lassan minden háttérbe szorul és csak egy cél vezérli, hogy tegyen érte, hogy az álma megvalósuljon.

Már ott áll a plasztikai sebész előtt, aki pőrére vetkőzteti és szemérmét levetkőzve hagyja, hogy lássa meg benne, ami ő szeretne lenni... Vonalakat rajzol a sebész a hasára, és kíméletlenül mondja mi az, ami felesleges, ha el szeretné érni az eredményt. Mindössze negyven centi vágás, és eltüntetik, amire nincs ott szükség. A legnagyobb beavatkozás, ami csodákra lesz képes, csak ki kell bírnia... ennyi a dolga, mennyi idő is ez? Nem kevés és mégis aláveti magát, mert elhatározta... Már nem fordulhat vissza... És a sebész megteszi, ami tőle telik... közben kezelésbe veszik az orcáját is.. ügyes, az emberi testet és funkcióját jól ismerő szakemberek veszik kezelésbe a bőrét, hogy eltüntessék a pírt,... a haját, mely gyér és előnytelen színezékkel festette bordó pirosra, mely alól a fej bőre itt-ott fehéren átlátszik... halvány vöröses szőkére és más fazonra igazítják... majd egy másik orvos megkérdezi tőle, mi az ami igazán zavarja teljes boldogsága eléréséhez... és ő az idegenek előtt bevallja, hogy soha nem mosolygott egy igazán jót, mert ebben a fogai akadályozták meg, amit igyekezett, ha lehet nem mutogatni... de a tudomány előtt nincs akadály... és a számára megoldhatatlannak látszó gond egyszeriben elhárul... és a beavatkozás után egy csodálatos szép, hófehér, szabályos fogsor vigyorog vele szemben a tükörben...

Telik-múlik az idő, amikor a végeredménnyel szembesíteni fogják. Addigra már a család is tűkön ül, várva azt a boldog pillanatot..., amit maguk is átélhetnek. A reményteli várakozás őket is átjárja...

Elérkezik a várva-várt pillanat, amikor az asszonyt szembesítik az eredménnyel... és legördül a nagyfüggöny... Ő ott áll és nem hisz a szemének. Abban a pillanatban, amikor szembesül a tükörképével, két kezét az arcára szorítva, leselkedve, hitetlenkedve nézi magát... aztán lassan leveszi a kezét az arcáról, hogy jobban lássa azt az idegen, csodálatos nőt... Ez én vagyok? - kiált fel boldogan... Egy majdnem hibátlan, tökéletes, szép nőt lát maga előtt... ami mindig is szeretett volna lenni és aki az volt valamikor. Ekkor odarohan a fia és már mindketten boldogan ölelik egymást. A nő szeme egyszerre megtelik könnyel, már nem rejtegeti az érzéseit. Sír. Vele együtt sír a fia, és persze én is, aki mindezt végignéztem. Mert átéreztem ezt a boldog pillanatot. És valahol megértettem, mekkora utat kellett megtennie ennek az asszonynak, hogy megvalósítsa az álmát.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 28. 07:54

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. március 27. 21:00

Szia Éva!

Én nem plasztikáztatnám meg magam. Ilyen nincs, hogy csak a plasztika segít...
Aztán működésbe lép a gravitáció és az a nő, akit a tévében mutogattak csúnyább lesz, mint azelőtt. Plusz: nem lesz pénze új műtétre.
El kell fogadni magunkat és valóban a belső szépség a lényeg!

Puszi,
L.

Osztom a véleményetek, de van amikor csak az segít, egy gyors beavatkozás. A következményekkel nyilván tisztában van, aki meglépheti ezt a lehetőséget. Tekintsd "ajándéknak".
Én is csak apró korrekciókban gondolkodom. Egy kozmetika sincs ingyen. Eszméletlen pénzt zsebelnek be olyan kezelésekért, amit magunk is megtehetnénk, persze a szakértelmet meg kell fizetni.
Cipeljük magunkkal a ránk rakódott súlytöbbletet... kocoghatnánk, mondják... és minden egyebet is tehetnénk az érdekünkben..., nem ingyen.
Inkább úgy mondanám, jobb, ha el tudjuk fogadni magunkat külső hibáinkkal együtt.
2012. március 27. 23:27

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. március 27. 19:12

Szia!...

Itt nem arról van szó, hogy őt nem szerették, hiszen szerető család vette körül, hanem arról, hogy ő maga nem volt megelégedve saját magával. És valóban előnyére vált a beavatkozás. Eltűnt a pocak,... bátran mosolygott. El kellett hinnem, hogy öröm könnyek potyogtak a szeméből... :-) Miből gondolod, hogy téged nem önmagadért szeretnek? :-)

Puszi,
Éva

Most nem gondolok ilyet, mert most önmagamért szeretnek. De volt idő, amikor egészen másért akartak sokan. Honnan tudom? Hamar kiderül... Szerencsére már tudok szelektálni, vagyis egy ideje, mint tudod, nincs szükségem ilyeneken gondolkodni. ;-))
2012. március 27. 21:00
Szia Éva!

Én nem plasztikáztatnám meg magam. Ilyen nincs, hogy csak a plasztika segít...
Aztán működésbe lép a gravitáció és az a nő, akit a tévében mutogattak csúnyább lesz, mint azelőtt. Plusz: nem lesz pénze új műtétre.
El kell fogadni magunkat és valóban a belső szépség a lényeg!

Puszi,
L.
2012. március 27. 19:12

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. március 27. 11:51

Nem tudom. Biztos boldog lesz. Én sokszor szerettem volna csúnya lenni és kövér, hogy önmagamért és ne a külsőmért szeressenek...

Szia!...

Itt nem arról van szó, hogy őt nem szerették, hiszen szerető család vette körül, hanem arról, hogy ő maga nem volt megelégedve saját magával. És valóban előnyére vált a beavatkozás. Eltűnt a pocak,... bátran mosolygott. El kellett hinnem, hogy öröm könnyek potyogtak a szeméből... :-) Miből gondolod, hogy téged nem önmagadért szeretnek? :-)

Puszi,
Éva
2012. március 27. 11:51
Nem tudom. Biztos boldog lesz. Én sokszor szerettem volna csúnya lenni és kövér, hogy önmagamért és ne a külsőmért szeressenek...
2012. március 27. 10:04

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. március 27. 09:55

Kedves Évánk!

Nem láttam a műsort egyéb elfoglaltságaim miatt, de valóban nagyszerű és egyben megindító érzés lehet így átváltozni!
Mindenki lehet szép. Csak közben a belső szépségről se feledkezzünk meg, mert az is nagyon fontos.

Pussz, Tündér

Nem minden "átváltozás" ragadott meg ennyire. De ez valahogy megérintett. Mindent persze nem írtam le, hosszasan ecsetelve, de bennem maradtak a fontosabb mozzanatok. Ezért éreztem úgy, hogy megosztom veletek. :-)
2012. március 27. 09:55
Kedves Évánk!

Nem láttam a műsort egyéb elfoglaltságaim miatt, de valóban nagyszerű és egyben megindító érzés lehet így átváltozni!
Mindenki lehet szép. Csak közben a belső szépségről se feledkezzünk meg, mert az is nagyon fontos.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: