15 hét 15 kiló fogyás!
Látogatók száma: 433
Mindig azt hittem magamról, hogy én a levegőtől is hízom, és nehéz csontozatú vagyok... pedig...
Valamikor réges régen sokat mozogtam. Kedvencem volt a tenisz, így éjjel nappal nyomtam. Nem voltam egy sovány gyerek, de elégedett voltam a súlyommal. Aztán egyszer történt, hogy a teniszezés abbamaradt. Ahogy ilyenkor lenni szokott, ezek után észrevétlenül jöttek rám a kilók. A hetvenöt helyett nyolcvanöt... kilencvenöt és százöt kiló lettem. Majd egy pillanatban talán a száztízet is elértem. Akkor történt valami, ami helyrerakott. Egy barátnőm után kocogva észrevettem, hogy ez nekem nem jó, kifulladok egy pár méteres sietéstől is. Így utánanéztem, mit is tehetek. Ugye ekkorra már voltak korlátaim (az idő vasfoga rajtam se múlt el nyomtalan)... pár műtét (köztük egy gerincsérv), ami beszűkítette a lehetőségeimet. Így az itthoni mozgás maradt, mint alternatíva. A sok gondolkodás, utánanézést követően, egy elipszistréner nevű kütyünél kötöttem ki. Pár évig edzettem is rajta, és visszafogytam kb. kilencven alá. De sehogy sem sikerült tovább csökkenteni a súlyom. Akármennyit is hajtottam magam(heti 7x1 óra, néha több), sem volt elég ahhoz, hogy lejjebb álljon meg a mérleg mutatója. Teltek a napok, hetek, hónapok, és egyszer csak történt egy galiba. Agyonhajtottam a készüléket. Szerencsétlennek eltört a tengelye. Lustaságom pár év szünetet eredményezett és pár kiló pluszt. Új készülék helyett, vártam a sült galambot. Megint nem edzettem, csak ettem... Ismét feljött rám a kilók, mondjuk tizenöt, húsz.
Amikor ismét a száztíz kiló közelébe jutottam, akkor végre beláttam, hogy tenni kell valamit. Az első lépés az volt, hogy vásároltam egy új elipszisjárót. A másodikként pedig átgondoltam az étkezésemet. Ugye nem ettem én sokat (magam szerint), de a kevés mozgással, az a mennyiség is elég volt a hízáshoz, amit én bekajáltam. Így jött az "eredeti" ötlet. Több mozgás, kevesebb kaja!
De hogy ne legyen ilyen egyszerű a recept, és betartható is legyen, okulva a pár évvel ezelőtti tapasztalatokból, kidolgoztam egy saját kúrát, amit akár életem végéig is tudhatok tartani. (Rájöttem, hogy annak nincs értelme, hogy ismét lefogyjak, és utána a fogyókúra befejezése után meg visszahízzak.) A lényeg az volt, hogy az edzést nem ész nélkül csináltam, mint annak idején, hanem szigorú rendszerben. Mindig egy esti edzés után egy reggeli következett (ezeket időben is visszább vettem, a régi egy óráról, fél órára), és utána aznap este nem volt edzés, de másnap reggel sem. A pihenő időszakot egy este/reggeli tréning követte. (Ha véletlen kimaradt egy-egy edzés, akkor sem pótoltam be, csak elcsúsztattam egy nappal, hogy az este/reggel ritmus megmaradjon.)
A másik fontos dolog az étkezés volt. Napi háromszori (innentől nem több és nem kevesebb). Ugye mondtam, hogy nem ettem én sokat, de ettől kezdve sokkal jobban vigyáztam az adagokra. Előre kiraktam a tányérra az ennivalót (pl. egy reggeli: 5-6 szelet - de nem több - vastag szalámi, egy nagyon vékony teljes kiőrlésű kenyér, körözött, kis sajt, sok zöldség... paprika, paradicsom). Az ebédemben kerültem a zsíros dolgokat, és a tésztát is ritkítottam. De ha mégis "benézett" valami laktató falat, akkor azt gondtalanul megettem. Egy kis lasagne-át vagy akár egy marhapörköltet is el-el fogyasztottam.
A lényeg a mennyiségen volt!
Amit eddig megkajáltam, annak mindig kb. a felét ettem. És érdekes volt, egy idő után hozzá is szoktam, és rájöttem, hogy nem is éhezem, inkább eddig ettem túl magam. Lényeges volt még, hogy minden evés előtt egy pohár vizet megigyak (reggelente plusz egy vérnyomás csökkentő galagonya tea). Innentől teljesen kerültem a fehér kenyeret(csak teljes kiörlésű Lidl-es kenyeret ettem, jó nehéz, erről ismered meg), elhagytam minden cukros üdítőt (tulajdonképp csak a tea - cukor nélkül - és a víz maradt, mint folyadék, na meg néha levesek az ebédhez). Próbáltam minél zsírtalanabb felvágottakat enni, és amennyire tudtam, kevesebb sót tettem az ételeimre. Megengedtem magamnak a körözöttet, az standard volt az étkezéseimhez (sovány túró, joghurt, őrölt paprika, őrölt köménymag, lilahagyma, kevés só), ínyencségnek megmaradt napi egy kocka 81%-os étcsoki (az étcsokit vérnyomás csökkentésre is ajánlják, és amikor éhség tört rám, akkor egy ujjhegynyit percekig tudtam szopogatni, majd egy pohár víz jött utána). Továbbá néha, hetente egy-két alkalommal egy mini pudingot is megettem (100Kcal körül van, de ezt is volt, hogy két részletben ettem, hisz semmi értelmeset nem tartalmaz, maximum a magam édességérzetét csillapítottam vele). Amiket még lehetett ennem, azok a gyümölcsök. Na nem ész nélkül, de egy kis fürt szőlő, vagy alma, egy nyolcadnyi dinnye... néha még a tökmag és a szotyi is jöhetett (de nem zacskószámra, mint régebben).
Amit fontosnak tartottam, hogy ez alatt a hetek alatt semmi nagyobb "bűnözést" nem hajtottam végre a fogyókúrám ellen. Ha voltak apró kihágások, akkor azokat lelkiismeret furdalás nélkül vettem. Nem dolgoztam másnap többet vagy kevesebbet, csupán vigyáztam, hogy ezek ne ismétlődő jelleggel történjenek. (Amit észrevettem magamon, és másokon, hogy a fogyókúra közben elveszítve az önkontrollt, néha falási rohamok jönnek az emberekre, amik aztán több napi vagy éppen heti fogyókúrát tesznek semmissé... így pedig, előbb, utóbb az ember nem lesz kitartó.)
Én még egyre vigyáztam. Nem érdekelt a súlyom, csak hetente egyszer. A napi méretkezésnek semmi értelme, sőt az embert el tudja kedvetleníteni.
Amikor már sok kilótól megszabadultam, és meséltem a lányomnak, hogy hogyan, ő küldött egy e-mailt egy linkkel, ahol pont az én módszerem volt leírva... "Manhattan fogyókúra"...
Hááát, megint feltaláltam a spanyol viaszt... de legalább lefogytam vele tizenöt kilót tizenöt hét alatt.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Először is gratulálok, hogy ennyi megpróbáltatás után végre sikerült leadnod - csekélyke - tizenöt kilót. A kitartásodnak és a nem feladásodnak köszönhetően a végén.
Meg kell rójalak viszont, mert amikor leírod pl. miből áll most egy reggelid, egy kissé elcsodálkozom, miből állhatott régen? A duplájához képest persze a mostani fele sem kevéske, de mert becsülettel leírod, hogy 5-6 "vastag" szelet szalámi... ezen még lehet kicsit faragni... :-)
Amire kíváncsi lennék az a munka, amit ennyi kalóriabevitel után végzel, mert arról nem írtál semmit. Csak az edzésről, ami néha azért kimaradt. Ugyan pótoltad és erre helyezed a hangsúlyt, a szabályozottságra...
Csak azért olvastam el, nem mintha fogyóznom kéne, ellenkezőleg, hogy mi mindent hagytam, hagyok ki az étkezéseimből, ami miatt egy dekát sem tudok hízni. :-)
Pussz,
Éva
Kedves Pinokkió!
Először is gratulálok, hogy ennyi megpróbáltatás után végre sikerült leadnod - csekélyke - tizenöt kilót. A kitartásodnak és a nem feladásodnak köszönhetően a végén.
Meg kell rójalak viszont, mert amikor leírod pl. miből áll most egy reggelid, egy kissé elcsodálkozom, miből állhatott régen? A duplájához képest persze a mostani fele sem kevéske, de mert becsülettel leírod, hogy 5-6 "vastag" szelet szalámi... ezen még lehet kicsit faragni... :-)
Amire kíváncsi lennék az a munka, amit ennyi kalóriabevitel után végzel, mert arról nem írtál semmit. Csak az edzésről, ami néha azért kimaradt. Ugyan pótoltad és erre helyezed a hangsúlyt, a szabályozottságra...
Csak azért olvastam el, nem mintha fogyóznom kéne, ellenkezőleg, hogy mi mindent hagytam, hagyok ki az étkezéseimből, ami miatt egy dekát sem tudok hízni. :-)
Pussz,
Éva
A hangsúly a mértékletességen és a rendszerességen van.
Eddig nem 5-6 szelet volt(a vastag az nem túl vastag, csak amit késsel lehet vágni, nem pedig a bolti hajszálvékonyra szelt szeletre gondolok), hanem amennyi jól esett, lehetett néha 15-20 szeletke is... hm... nyam... nyamm.
Üdv,
Pinokkió
Szia Éva!
A hangsúly a mértékletességen és a rendszerességen van.
Eddig nem 5-6 szelet volt(a vastag az nem túl vastag, csak amit késsel lehet vágni, nem pedig a bolti hajszálvékonyra szelt szeletre gondolok), hanem amennyi jól esett, lehetett néha 15-20 szeletke is... hm... nyam... nyamm.
Üdv,
Pinokkió
Mert, ami nálad bejött az nálam végzetes lenne! :-)
Aranyos a cicus. Érdekes, hogy a pofija nem dugult meg?
Ez nem semmi!!! Gratulálunk!
Csak...
... aztán ugye marad belőled valami nekünk is? ;-)
Pussz,
Tündér
Először is gratulálok a kitartásodhoz, amely, szerintem, belőlem hiányzik.
Tudom, hogy fogynom kellene, tizenöt, húsz kilót minimum, naponta mozognom kellene, főleg az egészségem miatt.
Ki fogom próbálni.
Üdv: Yolla
Szóval ezentúl jómagam, ha a mértékletességre és a rendszerességre helyezem a hangsúlyt, mondjuk napi háromszori étkezés, ugye nem fogok fogyni egy dekát sem? :-)
Mert, ami nálad bejött az nálam végzetes lenne! :-)
Aranyos a cicus. Érdekes, hogy a pofija nem dugult meg?
Pí
Kedves Pinokkió!
Ez nem semmi!!! Gratulálunk!
Csak...
... aztán ugye marad belőled valami nekünk is? ;-)
Pussz,
Tündér
Pí
Kedves Pinokkió!
Először is gratulálok a kitartásodhoz, amely, szerintem, belőlem hiányzik.
Tudom, hogy fogynom kellene, tizenöt, húsz kilót minimum, naponta mozognom kellene, főleg az egészségem miatt.
Ki fogom próbálni.
Üdv: Yolla
Igazából nem írtam, de a második fogyós időszakom azzal kezdődött, hogy szúrt a szívem, és magas volt a vérnyomásom. Most gyógyszer nélkül 120/80 (kitisztultak az ereim a lerakodott zsírtól) és már nem is szúr a szívem. A kitartásról pedig annyit, hogy nem nagy dolog, az evés visszafogása csak az elején nehéz, míg kicsit össze nem szűkül a gyomrod, a mozgás pedig lehet napi fél óra séta a városban (pár lépcsős helyet is iktass be a körútba).
Üdv,
Pí
Szia Yolla!
Igazából nem írtam, de a második fogyós időszakom azzal kezdődött, hogy szúrt a szívem, és magas volt a vérnyomásom. Most gyógyszer nélkül 120/80 (kitisztultak az ereim a lerakodott zsírtól) és már nem is szúr a szívem. A kitartásról pedig annyit, hogy nem nagy dolog, az evés visszafogása csak az elején nehéz, míg kicsit össze nem szűkül a gyomrod, a mozgás pedig lehet napi fél óra séta a városban (pár lépcsős helyet is iktass be a körútba).
Üdv,
Pí
A lépcsőzéssel nincs gond, mert tetőtérben lakom, nincs lift, és 98 lépcsőn kell sétálgatnom fel-le a lakásomhoz.
Csak az étkezéssel kellene vigyáznom, de majd igyekszem.
Üdv: Yolla
...Akkor nem fogsz fogyni, de lehetőleg ne mozdulj el a feleségek.hu mellől :P
Pí
Fő az egészség, na meg, hogy újra írsz! :-)
Puszi!
Jó volt olvasni. De a legjobb az lesz, ha átveszem a módszert!
Köszönöm neked, hogy olvastál.
Remélem pár embernek segítettem... (talán épp neked is) :D
Pí
Gratulálok!
Fő az egészség, na meg, hogy újra írsz! :-)
Puszi!
Köszi, hogy vagytok, és figyeltek rám...
Puszi, barátotok
Pí
Gratulálok a fogyáshoz ! Az orvosom mindig azt mondja minden fejben dől el először, s csak utána tettekben. Igaza van! Magam is hasonló dolgot cselekszem, sokat mozgok, gyalogolok, sőt a kórházi kardió gyakorlatokat rendszerességgel végzem hetente. Én is fogytam, de még kell így módszeresen csinálom. Az édesség és az édes üdítőket én már nagyon régen úgy 20 éve száműztem az ét- és itallapomról. Nem volt nehéz, inkább eleinte fura íze a teának, de megszokja az ember hamar, s ha véletlen kerül bele kevéske cukor vendégségben az nem zavar, de azonnal érzem, bár a rokonaim már megszokták, hogy nekem nem kínálnak cukrot semmihez. Sok gyümölcs és rengeteg zöldség az biztos. További kitartást és következetességet kívánok. Baráti üdvözlettel és pusszantással Éva.
Nagyon jó cikk! Én is valami hasonlót csinálok 7 hete. Kevesebb étel és napi 30-40 perc gyorsgyaloglás. Igaz a kilókat nem tudom, de már 1 számmal kisebb szoknyát hordok! Nagy gratula az eredményhez Pinokkió!
Öv nélkül már rajtam se marad meg a nadrág ;-)
Pí
Gratulálok. Csak soha ne hagyd abba.(De legalábbis öt évig ne.)
Olyat találtam ki, amit nem kell abbahagyni (legalább 50 évig).
Pí
Szia Pinokkió !
Gratulálok a fogyáshoz ! Az orvosom mindig azt mondja minden fejben dől el először, s csak utána tettekben. Igaza van! Magam is hasonló dolgot cselekszem, sokat mozgok, gyalogolok, sőt a kórházi kardió gyakorlatokat rendszerességgel végzem hetente. Én is fogytam, de még kell így módszeresen csinálom. Az édesség és az édes üdítőket én már nagyon régen úgy 20 éve száműztem az ét- és itallapomról. Nem volt nehéz, inkább eleinte fura íze a teának, de megszokja az ember hamar, s ha véletlen kerül bele kevéske cukor vendégségben az nem zavar, de azonnal érzem, bár a rokonaim már megszokták, hogy nekem nem kínálnak cukrot semmihez. Sok gyümölcs és rengeteg zöldség az biztos. További kitartást és következetességet kívánok. Baráti üdvözlettel és pusszantással Éva.
Igen, abszolút igaza van az orvosodnak. Szerintem is minden fejben dől el.
Üdv,
Pinokkió