újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az út vége, avagy kiugrik a nyúl a bokorból

Látogatók száma: 91

Beszélgettem Tysonnal. - Mi van veled barátom mostanság? - kérdeztem. - Tanár úr, ne is mondja... - vakargatta hatalmas fejét az én öreg cimborám. - Mi a baj? - kérdeztem. - Fel kellene menni Pestre, de már autóba se merek ülni, nem tudok én tájékozódni.

Valamikor ott kezdődik a történetem, hogy nagyapám lovasszekéren ment fel a nagy fővárosba. Senki nem tudta pontosan mikor indult el, és azt se, hogy mikor fog hazaérni. Nagyanyánk mondogatta ilyenkor. - Ne aggódjatok érte, egy hétre sütöttem Néki veknit, oszt kapott még hozzá egy fél oldal szalonnát is. Amikor ilyenkor mégis aggodalom látszott a szemünkben, akkor ezzel nyugtatott bennünket. - Meg vitte magával Kullancsot, azzal majdcsak ellesznek. Ha máshogy nem, fogat vele egy nyulat, oszt útközben megsütik. Na meg, rossz píz nem vészen el - mosolygott hozzá - nem éppen ép fogsorával -, kedvesen, ahogy csak ő tudott Nékünk.
Így aztán megesett, hogy nagyapánkat egy hétig se láttuk, nem tudtuk merre jár, de mindég hazatért. Ahogy nagyanyánk mondta ilyenkor, "möggyütt atyátok, az a rossz píz embőr". Amikor ő magát kérdeztük, hogy merre vót, hogyan nem tévedt el, akkor csak szűkszavúan ennyit mondott. - Möntem gyerököm az orrom után, oszt gyüttem.

A történet ott folytatódik, hogy amikor megkaptam az első autómat - hosszú várakozás után -, egy fehér Trabantot, akkor azt Pesten kellett átvennem a Merkurnál. Tehát, az első kilométereimet, a mi szép fővárosunk utcáin tettem meg. Persze felszerelkeztünk az én Rozimmal egy hatalmas térképpel, hogy el ne tévedjünk. Ami persze így is megtörtént. De az én kedves nejemmel az a kis eltévelygés is megszépült emlék mára. Valahol az alsó Duna parton álltunk meg, hogy irányba - haza felé - fordíthassuk a frissen kapott négykerekűnket.

A harmadik történet a mában játszódik. A minap egy vizsgálatra vitt fel az én édes fiam, István, szintén Budapestre. Amikor kiderült, hogy menni kell, előkerestem az én már lesárgult öreg térképemet. Nosztalgiával nézegettem. Na nem azt gondoltam, hogy hasznát vesszük, de mégis... Jó volt belenézni és emlékezni. Ahogy mutatom a fiamnak, az csak mosolygott. - Apuka... majd a GPS megmondja merre menjünk. Nem értem én ezeket az új szerkezeteket, de gondoltam, majd ő tudja.
Ahogy elindultunk, nagyon meglepődtem. Egy kellemes női hang üdvözölt bennünket. - Jó utat, vezess óvatosan! A hang egy kis TV-szerű valamiből jött, amire István csak ennyit mondott. - Az ott a GPS apa. Megmondja nekünk merre az arra.
Az úton, miközben István vezetett, beszélgettünk. Mi volt rég, és mi lesz a jövő.
- Apa, a jövő az, hogy az autók maguktól odavisznek, ahova te akarod. Vezetni se kell, csak bemondod, hogy mi az úti cél - mosolygott.
- Fiam, ennél már csak egy rosszabb van, ha meg se kérdez, majd odavisz, ahova gondolom.
- Netán, ahova ő gondolja - szúrta közbe István, kaján vigyorral.
- Hááát, ez se annyira távoli, ahogy én ezt érzem - válaszoltam tétován.
- Apa, bizonyos művégtagok már gondolatra reagálnak. Ha így vesszük, akkor tulajdonképp...
Ahogy ezt így kimondta, láttam az arcán, hogy mélyen elgondolkodott.
- A múltban még mi mondtuk meg, hogy mit tegyünk. Önállóak voltak a cselekedeteink. Önállóan gondolkodtunk. Nagyapánk még fel tudott menni úgy Pestre, hogy nem volt Néki ilyen izéje.
- Hát igen. Ma még csak indirekten befolyásolják a cselekedeteinket. Nem hiszem, hogy messze a jövő, amikor ismerik majd a gondolatainkat is, és közvetlenül manipulálják majd azokat. Persze csak, ha éppen fontosak vagyunk a rendszernek. Onnantól már egy "mátrixban" fogunk élni... - mondta ezt kicsit keserűen a fiam. (A Mátrix c. filmet én is láttam. Értettem miről beszélt István.)
- Én nem tudom. Nékem csak az a meglátásom, hogy nem jó felé megy ez a világ.
- Ma még csak megfigyelik merre mozgunk. Holnap ellenőrzik, mit beszélünk, mit gondolunk. Nem hiszem, hogy ne lenne véletlen a sok bankkártya. Majd eljön az is, amikor azt is figyelik, hogy mit eszünk, vásárolunk, milyen a kedvünk... Ha majd a gondolatainkkal nem elégszik meg a rendszer, akkor jön, hogy befolyásolni is szeretnék azt.
- Így lassan minden megszűnik, ami miatt emberek vagyunk? - kérdeztem.

- Megérkeztünk az úti célhoz - szólalt meg egy kedves női hang...

A cikket írta: bokorur

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Kedves Tanár Úr!
Örülök, hogy újra olvashattam Öntől valamit. Az amit ír, igen, veszélyes; elgépiesedünk, kötődünk a technikai vívmányokhoz, és lassan elfelejtjük honnan jöttünk..., de a legszomorúbb, hogy azt is, hová megyünk. Ha a legtöbb embernél a cél már csak az lesz, hogy ne kelljen gondolkodni, és tele legyen a hasunk, akkor lesz vége a az emberiségnek.
Üdvözlettel,
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Nékem az egyik legkedvesebb, hogy Önt is itt látom.
Köszönöm, hogy olvasott!
Bokor
Kedves Tanár Úr!
Örülök, hogy újra olvashattam Öntől valamit. Az amit ír, igen, veszélyes; elgépiesedünk, kötődünk a technikai vívmányokhoz, és lassan elfelejtjük honnan jöttünk..., de a legszomorúbb, hogy azt is, hová megyünk. Ha a legtöbb embernél a cél már csak az lesz, hogy ne kelljen gondolkodni, és tele legyen a hasunk, akkor lesz vége a az emberiségnek.
Üdvözlettel,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Tyson

Kedves Tanár Úr!
Megin csak ép beugrottam Önhöz :DDDD Remek így már ténleg nem merek útra kellni.
Ty

Kedves Barátom!
Majd beszervezem Önnek a fiam vagy a GPS-ét.
Bokor
Kedves Tanár Úr!
Megin csak ép beugrottam Önhöz :DDDD Remek így már ténleg nem merek útra kellni.
Ty

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Bokorur!

A kis írásában rámutatott az egyre inkább
elgépiesedő világra, és ennek előre látható
következményeire! Elgondolkodtató írását
ügyesen befoglalta egy kis keret történetbe,
visszaidézve nagyszüleink korát,és onnan
eljutva napjainkig, és a talán nem is olyan távoli
jövőig! A lényeg az, hogy az ember kihallja
belőle a mondanivalót!
Azért nem semmi, hogy ügyesen utal rá, hogy
inkább halljunk, - mint fölöslegesen dumáljunk!
(habár ez inkább Seneca érdeme, hacsak a nyelvvel
nem inkább a nyalásra utal!)

Jó egészséget, jó olvasást, és figyelmes kritikákat: emillio

Tisztelt Emillio!
Megtisztelő, hogy figyeli is, amit olvas tőlem, és érti is. Köszönöm!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Müszélia

auribus frequentius... nemrég írtam egy cikket senecáról. merő véletlen.

Tisztelt Müszélia!
Próbálunk annyival gazdálkodni, ami adatott nekünk, ebbe még a véletlenek is beleférnek, azok teszik változatossá az életünket.
Bokor
Kedves Bokorur!

A kis írásában rámutatott az egyre inkább
elgépiesedő világra, és ennek előre látható
következményeire! Elgondolkodtató írását
ügyesen befoglalta egy kis keret történetbe,
visszaidézve nagyszüleink korát,és onnan
eljutva napjainkig, és a talán nem is olyan távoli
jövőig! A lényeg az, hogy az ember kihallja
belőle a mondanivalót!
Azért nem semmi, hogy ügyesen utal rá, hogy
inkább halljunk, - mint fölöslegesen dumáljunk!
(habár ez inkább Seneca érdeme, hacsak a nyelvvel
nem inkább a nyalásra utal!)

Jó egészséget, jó olvasást, és figyelmes kritikákat: emillio

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Írótársak!
Az írás alázat, az írás művészet, az írás a lelkünk tükre... de még több, a gyertya árnyéka a barlangunk falán. Ajánlom Stephen King, Az írásról c. könyvét a "butusoknak", akik amikor szükségük volt rám megtaláltak. Vállalja fel akkor mindenki magát! Honnan tudni, hogy ki vagyok én? Miért kell az írót azonosítani írásával? Hányszor elhangzott már ez a kérdés. De Önök még mindig itt tartanak. Meghaltam vagy nem? Élek vagy nem? 89 éves vagyok vagy épp ezek a művek, amiket Önöknek adok, egy 18 éves siheder írásai?!
Kedves Olvasóm! Ha úgy érzi, hagyja csak magát becsapni! Ha nem, akkor úgysem számít mit is írok.
Köszönöm, hogy olvasnak, figyelnek rám!
"Auribus frequentius, quam lingua utere."
Bokor

Igen tisztelt és kedves Bokor úr!

Nagyon szépen köszönöm a tanácsát, megfogadtam és remélem, így már nem marad hiányérzetem, feltéve, ha nem újabb egy évig kell nélkülöznünk megtisztelő jelenlétét. Nyilván első indulatomban reagáltam negatívan, természetemnek köszönhetően. Ha valakit ilyen sokáig kellett nélkülözni, ezt a reakciót váltja ki bennem. Ez nem azt jelenti, hogy helyeslem, mint ahogy Ön is jól érezte.
Elnézését kérem, és remélem gyakrabban látjuk ezután. :-)

Puszi,
Éva
auribus frequentius... nemrég írtam egy cikket senecáról. merő véletlen.
Tisztelt Írótársak!
Az írás alázat, az írás művészet, az írás a lelkünk tükre... de még több, a gyertya árnyéka a barlangunk falán. Ajánlom Stephen King, Az írásról c. könyvét a "butusoknak", akik amikor szükségük volt rám megtaláltak. Vállalja fel akkor mindenki magát! Honnan tudni, hogy ki vagyok én? Miért kell az írót azonosítani írásával? Hányszor elhangzott már ez a kérdés. De Önök még mindig itt tartanak. Meghaltam vagy nem? Élek vagy nem? 89 éves vagyok vagy épp ezek a művek, amiket Önöknek adok, egy 18 éves siheder írásai?!
Kedves Olvasóm! Ha úgy érzi, hagyja csak magát becsapni! Ha nem, akkor úgysem számít mit is írok.
Köszönöm, hogy olvasnak, figyelnek rám!
"Auribus frequentius, quam lingua utere."
Bokor

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Éva!
Az írás az alázat mestersége.
Bokor

Tisztelt Cikkíró!

Ezzel a megállapításával egyetértek. Abban nincs is hiba. Még az írásához nem is szóltam, csak nehezményeztem ezt-azt. Nem kell "butusnak" tartani senkit, hogy egy írást, ami a miénk, feltegyünk és azt felvállaljuk..

üdv.
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nem vagy ezzel egyedül. Én is tudom...

Addig jó, amíg hajlunk arra, hogy meg tudnak vezetni. A dolog szépséghibája, hogy gondolkodók vagyunk. Bármennyire is hiszi az illető cikkíró, hogy manipulálhatóak az olvasók, nagyot téved.
El kell olvasni egy nem túl régi, csak két évvel ez előtt feltett írását, máris helyben vagyunk. Minden, ami ez idő alatt történt, az ő kisded játékai közé sorolható, amibe - egyesek - vagy belementünk, vagy nem. Nem is tudja, de elárulja magát, elég egy-két szó.

Csak azt nem értem, ha ezt ő is tudja, miért nem elég az "anonim", a titkaink egymás között rovat, miért kell még nevet is változtatnia ahhoz, hogy ami fontos volt számára egykor, azt ma is felvállalja.

Ez a játék nekem nem tetszik, ezért nem megyek bele!

Tisztelt Éva!
Az írás az alázat mestersége.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tündér

Tisztelt Bokor Úr!

Örülünk, hogy ismét köztünk van, remélem, jó egészségnek örvend!

Szép estét kívánok tisztelettel!

Pussz,

Tündér

Tisztelt Tündér!
Önöknél mindig jó, bár én csak a bajban jövök, de most azt látom, hogy bajnak jöttem. Elnézését!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Yolla

Bocsánat, de ezt nem Bokor úr írta!

Tisztelt Yolla!
Bocsánat, de igen.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Zet

Nem hiszem, h az, aki ember akar maradni, az ne tudna ember maradni. Rengetegen élnek tudatosan a net nélkül és a mobilmánia sem fertőzi meg az intelligens embert. A kellő önbizalommal rendelkező ember képes olyan mértékben használni ezeket a modern kütyüket, amilyen mértékben még hasznosak. Aki persze mankót használ az élethez, az bizony elfelejt járni és hagyja hogy megvezessék. A világháló és az intelligens elektronika csak hatékonyabbá teszi a tömeg befolyásolását. Manapság nem elég Cicerónak lenni, hogy figyeljenek a szavunkra...
Szóval az elembertelenedés veszélye igen - igen nagy. Ezt olvastam ki ebből az írásból. Talán a gyerekeket kellene megtanítani arra, hogy hogyan tudják élvezni az életet kütyük nélkül és akkor nem válik belőlük embertelen tömeg. Sajnos a saját tinédzser fiamat is alig-alig tudom kirobbantani a gép elől. :(

Tisztelt Zet!
Köszönöm az értékes hozzászólását! Nékem az jelent sokat, ha valaki érti, amit írok, de legalább is, értelmezi.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Yolla

Bocsánat, de ezt nem Bokor úr írta!

Nem vagy ezzel egyedül. Én is tudom...

Addig jó, amíg hajlunk arra, hogy meg tudnak vezetni. A dolog szépséghibája, hogy gondolkodók vagyunk. Bármennyire is hiszi az illető cikkíró, hogy manipulálhatóak az olvasók, nagyot téved.
El kell olvasni egy nem túl régi, csak két évvel ez előtt feltett írását, máris helyben vagyunk. Minden, ami ez idő alatt történt, az ő kisded játékai közé sorolható, amibe - egyesek - vagy belementünk, vagy nem. Nem is tudja, de elárulja magát, elég egy-két szó.

Csak azt nem értem, ha ezt ő is tudja, miért nem elég az "anonim", a titkaink egymás között rovat, miért kell még nevet is változtatnia ahhoz, hogy ami fontos volt számára egykor, azt ma is felvállalja.

Ez a játék nekem nem tetszik, ezért nem megyek bele!
Tisztelt Bokor Úr!

Örülünk, hogy ismét köztünk van, remélem, jó egészségnek örvend!

Szép estét kívánok tisztelettel!

Pussz,

Tündér
Bocsánat, de ezt nem Bokor úr írta!
Zet
Nem hiszem, h az, aki ember akar maradni, az ne tudna ember maradni. Rengetegen élnek tudatosan a net nélkül és a mobilmánia sem fertőzi meg az intelligens embert. A kellő önbizalommal rendelkező ember képes olyan mértékben használni ezeket a modern kütyüket, amilyen mértékben még hasznosak. Aki persze mankót használ az élethez, az bizony elfelejt járni és hagyja hogy megvezessék. A világháló és az intelligens elektronika csak hatékonyabbá teszi a tömeg befolyásolását. Manapság nem elég Cicerónak lenni, hogy figyeljenek a szavunkra...
Szóval az elembertelenedés veszélye igen - igen nagy. Ezt olvastam ki ebből az írásból. Talán a gyerekeket kellene megtanítani arra, hogy hogyan tudják élvezni az életet kütyük nélkül és akkor nem válik belőlük embertelen tömeg. Sajnos a saját tinédzser fiamat is alig-alig tudom kirobbantani a gép elől. :(
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: