újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Halálos méreg...

Látogatók száma: 75

Mi adja a motivációt?... Mondjuk egy írás, ami véletlenül a szemed elé került.., ha már belekezdtél, elolvasod... a téma nem hagy érintetlenül..., vagyis odafigyelsz..., te is voltál hasonló helyzetben, tehát mindeközben mosolyogsz magadban...

Ezeken a dolgokon már rég túl vagy... Mégis, mintha valamit elindítana benned, valamit amit a múltban olyan jól tudtál kezelni, használni. Bejött egyszer! Miért ne lehetne még egyszer megpróbálni. Nem kell hozzá más, mint követni azt, ami egyszer már sikerült.
Ha meg sem próbálod, akkor természetesen nincs esélyed sem.
Ha lemondtál már százszor a sikerről, akkor sincs nagy gáz.
Próbáld meg újra...

*
Motiváció... elszánás... akaraterő...

A motiváció meg volt. Szerettem volna nemdohányos lenni, mert állandóan piszkáltak miatta a kolleginák, soha nem a férfiak..."Már megint rágyújtottál?"... és hasonló megjegyzések... Nyiss ablakot!"

Elszánás... (elhatározás)... Az utolsó egy doboz cigit egy este, pár óra leforgása alatt egymás után a társam felügyelete mellett elszívtam... (árgus szemekkel figyelt...) Na jó hagyta. Ő már akkor 10 éve abbahagyta.) Feltöltve a szervezetemet halálos adag nikotinnal... szinte az undor határáig...

Abba akartam hagyni, tehát erre hangolódtam rá, ehhez nem csak akaraterőre volt szükség, hanem (elfoglaltságra)... mint egy megszállott vetettem bele magam a munkába... (fizikai munka... olvastam ezzel kapcsolatos brosúrákat... a gyűlöletes, büdös, utálatos részeket előtérbe helyezve, megnézve az embert kívülről, belülről, mit ne mondjak ronda!)... utána mindig elmentem tusolni. Naponta többször, ha tehettem... csak hogy múljon az idő... Kívántam..., de akkor se gyújtottam rá!

Mire a leszoktató tanfolyam beindult én már "tisztán" kezdtem el. Leraktam a cigit egy héttel előtte. Ellentétben azokkal, akiknek csak a tanfolyam végére kellett volna... (ott a szünetekben mindenféle gyümölcs préselt levét ittuk... teáztunk, rágcsáltunk mint egerek..., és rövid filmeket néztünk. Sokan voltunk.)

Meló után számítógépes tanfolyamra jártam... (nem hagyva magamnak semmi időt). A szünetekben gyakoroltam, a többiek kint bagóztak a folyosón, én meg rágcsáltam a sós csipszeket... eszméletlen, egymás után egy-két zacskóval elpusztítva a szünetek alatt... A kolleganőm már nem bírta a melóhelyen. Azt mondta inkább cigizz, csak ne rágcsáld a szotyit!

Amikor elmúlt egy nap cigi nélkül az volt maga a csoda!...

A két és fél év alatt visszajött az étvágyam, energiám, lendület... húha... és plussz 10 kiló...
Azt hittem nem érek fel a lépcsőn! Akkora melleim lettek, mint a (kis) boroshordó... szuszogtam szinte... de szép lett a bőröm, ez igaz, a körmeim nem fehér, hanem rózsaszínűek lettek. Szinte kivirultam...)
És a sok dicséret, amit kaptam... nem győztem bezsebelni.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Hogy mennyire foglalkoztatott a leszokás, ez az írás is igazolja. A dohányos nem azért szívja a cigit, mert szereti. Minden egyes szál elszívása után azt kívánja, bárcsak ez lenne az utolsó. Ezt egészen addig gondolja, mondogatja magában, míg egyszer a szándék, a körülményekben bekövetkezett "változás" lehetővé teszi, hogy meg is tudja valósítani, nem csak gondolatban.

Így utólag már könnyen mondom nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ja, és nincs jó módszer, csak akaraterő, valamint kitartás! :-)

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Évi !

Én nem dohányzom, és soha nem is dohányoztam. Valahogyan úgy nőttem fel, hogy körülöttem mindenki dohányzott, engem zavart a füst, és a bűze, így én kihagytam ezt a nagy élvezetet.
A fiam dohányzott, de egy hangszál betegségnél azt mondták fel kell nyitni a gégéjénél a nyakát, így meg ijedt, és letette a cigit, és azóta sem gyújt rá. Ennek örülök.
Az igaz, ha az ember lefoglalja magát kevesebbszer jut eszébe a cigi, bár sok dohányossal dolgoztam együtt, és bevallom nem szívesen, mert a függönyök az iroda ablakán hamar sárga füstösek lettek.
Meg egyébként is a leheletük is "bűzös" ezt nem lehet szebben mondani.
A plusz kilók meg úgy is lekopnak, ha beindul a telek kimégy kapálgatni, dolgozgatni gyorsan elfogy rólad a kilócska.

Üdv Pussz Éva.

Kedves Évi!

Mint láncdohányos szólok hozzád. :-)
Ijesztő példák sokasága bírhatott volna jobb belátásra, de ellenálltam. Egészen addig, amíg magam nem éreztem, hogy be kell fejeznem, addig hiába próbáltak meggyőzni.Többszöri kísérlet előzte meg, amikor egyszer végre sikerült. Erről szól a cikkem. Miért választjuk a rosszat? Örök kérdés marad.
Egyébként - sajnos - mindenben igazad van. Vígan "gurulhatnék", nem kellene megmásznom a hegyoldalt, mert egy kocsi árát már biztosan elpöfékeltem, bár soha nem számoltam. Nincsenek plusz kilók rajtam, legyen már valami haszna is ennek a káros (kóros) szenvedélyemnek!?

Pussz,
Éva
Szia Évi !

Én nem dohányzom, és soha nem is dohányoztam. Valahogyan úgy nőttem fel, hogy körülöttem mindenki dohányzott, engem zavart a füst, és a bűze, így én kihagytam ezt a nagy élvezetet.
A fiam dohányzott, de egy hangszál betegségnél azt mondták fel kell nyitni a gégéjénél a nyakát, így meg ijedt, és letette a cigit, és azóta sem gyújt rá. Ennek örülök.
Az igaz, ha az ember lefoglalja magát kevesebbszer jut eszébe a cigi, bár sok dohányossal dolgoztam együtt, és bevallom nem szívesen, mert a függönyök az iroda ablakán hamar sárga füstösek lettek.
Meg egyébként is a leheletük is "bűzös" ezt nem lehet szebben mondani.
A plusz kilók meg úgy is lekopnak, ha beindul a telek kimégy kapálgatni, dolgozgatni gyorsan elfogy rólad a kilócska.

Üdv Pussz Éva.

megtekintés Válasz erre: wadbikaiy

Megwan! Grt. :)

Tudtam én! Csak a szag után kellett menni. Ja elfelejtettem arról írni, hogy milyen büdös!

Köszönöm! :-)
Megwan! Grt. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: