Te irányítod az életed!
Látogatók száma: 125
Változtass gondolkodásmódodon és vedd saját kézbe sorsod irányítását!
Régen azt hittem, hogy csak kötélen rángatott marionett figurák vagyunk a világban, és az életünk cél nélkül halad, jobban mondva telik. Ez iszonyatosan rossz érzéssel töltött el. Később azonban egy találkozás, pontosabban beszélgetés alkalmával olyan tapasztalatot szereztem, amely ráébresztett arra, ha tudatosan gondolkodunk, cselekszünk, valóban mi alakítjuk az életünket. Mindig vannak választási lehetőségeink. A döntéseinken múlik, hogyan élünk, mikor érjük el célunkat, és az is, hogy boldogok vagyunk-e.
Egyik nagyon kedves utcabeli ismerősömmel futottam össze a buszpályaudvaron minap, s újratalálkozásunk örömére a buszunk indulásáig beültünk a sarki kávézóba meginni egy feketét. Ahogy szokás, kávé mellé csevegés is dukál, s a női csivitelés témája mi más is lehetett volna, mint a párunk. Márti elmesélte nekem, hogy négy évvel ezelőtt ismerkedett meg a párjával, Balázzsal, de akkor még minden külső körülmény arra utalt, hogy nincs közös jövőjük. Balázs nős volt, Márti is kapcsolatban élt, ő Sopronban, Balázs pedig Budapesten. Sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani, hiába szerették egymást, a sors ellenük volt, és nem akarta, hogy együtt legyenek. Ehelyett ők kézbe az életük irányítását, legyőzték az akadályokat és ma boldog házasságban élnek. És ez még nem az "itt a vége, fuss el véle". Közben ugyanis Márti nemcsak feleség, anya is lett, s ez szintén egy ilyen döntés eredménye volt. A húszas évei elejétől fogva félt, hogy nem lehet gyermeke. Biológusnak tanult, s később genetikával, egészen pontosan férfiak meddőségével kezdett foglalkozni. Amikor pedig megismerkedett a jövendőbeli férjével, az már a harmadik találkozásukkor őszintén közölte: meddő. (Hát nem érdekes, hogy az ember előbb-utóbb azzal néz farkas szemet, amitől a legjobban tart?!) Márti ekkor komolyan elgondolkodott azon, hogy belekezdjen-e a kapcsolatba. A legtöbben talán elmenekültek volna. Márti azonban megpróbálta megérteni, miért történik ez vele. Úgy döntött, szembenéz saját félelmével. Pár évvel később elmentek egy lombikbébiprogramra, és amivel mások évekig próbálkoznak, nekik első alkalommal sikerült: ikreik születtek. S itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk csak el azon, hogy mi tartunk e szünetet tevékenységeink között, amikor változások, döntéshelyzetek keresztezik mindennapjaink? Figyelünk-e önmagunkra és a lehetőségeinkre? Szerintem sajnos nem mindig...sokan félnek csak önmagukkal foglalkozni, csak a gondolataikra koncentrálni. Folyamatos zaj vesz körül minket, állandóan csinálunk valamit, és sajnos sokszor már azt sem tudjuk, mit miért teszünk. Ezáltal belekerülünk egy állandó körforgásba, s így könnyen azt gondolhatjuk, számunkra boldogtalan sors volt megírva. Pedig az ember alapvetően sokkal több annál, mint hogy dolgozzon, egyen, igyon, tévézzen. Hiszen ha nem figyel önmagára, ha nem cselekszik tudatosan, valóban nem ő irányítja az életét.
Azért osztottam meg Veletek ezt a történetet, hogy mindenki elgondolkodhasson: egyedül tőlünk függ, hogyan éljük földi sorsunkat, és mit hagyunk hátra. A sikeres lét szerintem nem véletlennek tulajdonítható (bár kétség nem fér hozzá, abban sokszor Fortuna keze és a szerencsés csillagzat is szerepet játszhat). Ahhoz, hogy boldogok legyünk, sikeres napokat kell egymás mellé tennünk. A 24 óra pedig az aznapi lépéseink, döntéseink, cselekedeteink eredményeként zajlik. Ha elhatározzuk: mosolyogni fogunk, harcolunk az álmainkért, fejlesztjük személyiségünket, vagy példát mutatunk másoknak, meg tudjuk változtatni az életünket, s az értékes lesz számunkra. Így amikor megkérdezik tőlünk, "boldog vagy-e?", büszkén mondhatjuk: igen!
A cikket írta: harmony
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mennyivel több boldog ember élhetne a környezetünkben.