Mágus a koporsóban

Látogatók száma: 44

Egy Napra ébredtem. Olyan kemény, mint a szikla. S lehet, kemény egy szikla.

Soha nem adja fel, soha nem próbálna meg másként viselkedni. Mert nem normális körülmények, keretek között...Ő ott állna, s menni kell. Szóval, ha a miénk a legsúlyosabb koporsó, akkor milyen lehet az Ő vára.
Próbálnak, és nem adnak fel. Pedig lehet, hogy kapható. Sokáig voltam távol. Ezt nem értem, de kezd lapról-lapra, olyan egyenesen állni férfi és nő között, hogy nem lehetetlen megszámolni a csillagokat és a füvet. Rólad, igen. Arról szól, hogy melyik bálvány vér ne érne, egyszer semmit, kétszer semmit, harmadszor feltámadott. Abból, apropóból melyik élőlény, ne állna ellent neki. Az igazi kétszer nem jön el, maximum az aki maradt. De nem választok, nem lehet...mert nekem, van aki Úr a házban. Úgyhogy viszek magammal egy kis cuccot, ha kell ha nem. Soha többé, nem nyitogatok halottakra ajtót. Szombat-vagy-vasárnap, olyan mindegy. Mert egy hangra hallgatok. Vége, van! Ennyi róla, ahhoz az átkozotthoz az utolsó szavam. Én örökké élni fogok. Olyan időtlen-idők óta, várok rá!
Soha jobban nem esett, mint amikor kezdődött a Teremtés...Vége, a temető virágait sem érdemelném meg, mert kővé válok fájdalmamban.

A cikket írta: Zsó

támogatóink