A haj, ami nincs
Látogatók száma: 148
Történetem egy megtörtént esemény alapján íródott. Az APEH ellenőrök figyelmét felhívom, hogy az eset nem egyedi, így ajánlom az ország összes tízemeletesében keresni a Julikákat és a hozzá hasonlatos adó és hajcsalókat...
A minap voltam fodrásznál. Az alattunk lévő lakó valamikor réges-régen - amikor még a kurta farkú kismalac meg sem született - a hajak művésze szeretett volna lenni. Hogy a gyerekkori álmok ne süllyedjenek el a feledés tengerébe, ezért a szomszédasszony jószereteti szolgálatból és a várható honorárium reményében, birkanyírásra adta a fejét. Ami nem is lenne baj, ha nem a mi tízemeletesünk lakóin élné ki álmai valóra válásának megvalósulását. Hogy miért is baj ez? Julika, kezei alá csak a legbátrabbak mernek beülni. A fodrásztudása és a vágyai, nem éppen egyenes arányba állnak egymással. Mivel az én bátorságom már rég nem a hajamban van, így halálmegvető bátorság híján is, többnyire alá mertem vetni magam a helyi borbélyunk késének, kedvének. De ami sok, az sok, ami kevés, az kevés, és így egy ideje már a kopasz fejem nem szorult a fodrászolló egyengetésére.
A történet mindig úgy kezdődik, hogy Julikának kellene egy kis pénz piára.
Ő ekkor kiül a kis hokedlijére a lépcsőházban, és várja a felülről lefele szállingózó kuncsaftokat. Mivel a kedves hölgy az elsőn lakik, így tulajdonképpen mindenki a karjaiba rohan. Na meg a hajvesztébe. Ugye ez se lenne gond, hisz egy jól szituált tízemeletesben egy rendes lifttel Julikát könnyedén át lehetne ugrani - kikerülve az elsőn trónoló hokedlijével együtt -, de a mi liftünk csak az elsőig közlekedik... mindenki bánatára (kivéve Julikát.)
Persze, ha még csak várna a vén matróna... de Julika nem vár, hanem les. De a lesés is enyhítő körülmény lenne egy bírósági tárgyaláson, ahhoz képest amit Julika tesz. A drága asszony csapdákat állít, mint a vadász .... de mit is mondok, mint egy született orvvadász várja áldozatait. És amikor lecsap a zsákmányára - mintegy kréta korból itt maradt T-rex -, akkor aztán nem engedi el a nyakát, de főleg a haját.
- Jöjjön csak kedveském, megigazítom a séróját - csalja lépre a gyanútlant a mi házi borbélyasszonyságunk.
Így jártam a legutóbbi alkalommal is.
- Azt hiszem ez gyors munka lesz - mondtam neki a székébe beülve.
- Hááát ahogy így elnézem, tényleg - nevette el magát az öregasszony. Nem baj, máskor meg többért fizetett keveset. Én a kicsit is megbecsülöm - és már állított is fel a fodrászok mestere, és azonnal tartotta a markát - háromszáz lesz...
- De én csak beültem a székbe - mutattam a tart fejemre.
- Ó kedveském, ez a szék sokat ér, nekem is élni kell valamiből - mondta Julika harsányat nevetve. De ha megtölti nekem ezt a kis butykost "üdítővel" a sarki kocsmából - kacsintott rám a szomjas fodrász -, akkor ide se adja a pénzt, ingyen volt a nyírás.
És lépre csalt áldozatként elindultam Julika szomját enyhíteni.
- Tessék Julika néni, itt a fizetség, nyújtottam át a hajnyírásért járó üveget az öregasszonynak.
- Köszönöm fiam, az isten fizesse meg magának - szólt utánam a vénasszony.
- Fizesse a nénikéje - duruzsoltam magamban.
Ahogy kiléptem, a fodrászunk behúzta maga után az ajtót. Alig várta, hogy meghúzhassa a szerzeményét. De azt én is vártam. Fülemet az ajtóhoz téve figyeltem Julika hangját.
Előbb egy nagy krákogást, majd köhögést és végül szitkozódások sorát hallottam. Julika a light colától majdnem megfulladt...
A cikket írta: Fanpercival
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm a látogatásaitokat!
Fan/ci
Tetszetős humoreszk. Volt egy Örkényes áthallás érzésem az írásban.
Bokor
Aki követel, ne csodálkozzon azon, amit kap. :) Szegény Julika többet nem ültet bele a székbe!
Pussz, Tündér
Csak halkan jegyzem meg, hogy én is "csaló" vagyok, de csak egy picit... Én a lányomnak vágom a haját, van belőle sok, mégsem kapok érte semmit. :-(