1.rész: Szőr és gyulladás…kezdetek
Látogatók száma: 292
Úgy érzem, hogy ha a saját esetemet mesélem el, azzal segíthetek azoknak is akik hasonló problémával állnak szemben, és azoknak is akik csak érdeklődnek a végleges szőrtelenítés "misztériuma" felől.
Olvasgattam az oldalon, és észrevettem a „végleges szőrtelenítés” címszót. Azonnal rákattintottam, hiszen egy ideje igencsak behatóan foglalkozom a témával. Azonban nem értettem egyet, illetve nem voltam megelégedve az olvasottakkal, még úgy sem, hogy tudom ez a téma egyénenként abszolút változó rekciókat vált ki mindenkiből. Olyan személlyel (akár fiú, akár lány) még nem találkoztam akinek ne lett volna akár pozitív, akár negatív véleménye erről.
18 éves vagyok, így remélem elhiszik nekem ha azt mondom, ismerem azt a korosztályt, akik a legtöbbet foglalkoznak szőrtelenítéssel. Természetesen tudom és helyesnek is tartom, hogy akár a középkorú, akár az annál idősebb korosztály sem hagyja figyelmen kívül a szőrrel kapcsolatos problémákat. És hogy az elején leszögezzem: azt is elfogadom, aki szerint a probléma éppen az, hogy mi ettől meg akarunk szabadulni. De hadd vegyem ezt a színes vélemények közül az egyik színnek.
Úgy érzem, hogy ha a saját esetemet mesélem el, azzal segíthetek azoknak is akik hasonló problémával állnak szemben, és azoknak is akik csak érdeklődnek a „végleges szőrtelenítés” misztériuma felől.
Jómagam nagy valószínűséggel nem fordultam volna lassan egy éve a lézeres illetve a villantó fényes szőrtelenítés felé, ha nem lett volna rá nyomós okom. Hiszen most is azt kívánom, bárcsak egy egyszerű másfél havi gyantázással, vagy 3 naponkénti borotválással simává varázsolhatnám a lábaimat. Így is indult. Szüleim és nagyszüleim génjeiből adódóan én, és nővérem is meg lettünk áldva igen szép mennyiségű szőrzettel. Nővérem esetére a férfiasan erős és fekete, sűrű, makacs szőrű, gyulladásra hajlamos bőrfelület a jellemző. Rám pedig a sötét tónusú, sűrű, kevésbé makacs szőrzet, azonban folyamatosan gyulladásban lévő bőrfelület találó. Minthogy engem 5. osztályos koromban kicsúfoltak hogy olyan vagyok mint egy majom, és ezután úszni is kellett járnom velük, anyukámnak reklamálni kezdtem, aki végül 6. osztályos koromban engedte meg először hogy legyantázzam a lábszáramat. Attól kezdve másfél éven át éltem a gyantázással, és gyönyörű sima börrel. Azonban 8. osztály felénél már nem szívesen vettem fel szoknyát, még akkor sem ha frissen gyantáztam a lábamat. Kisebb piros foltok jelentek meg, majd gennyel telítődtek, fájtak, és néhány nap múlva egy-két szőrszál kíséretében a genny kiürült. Ezután pár napon belül ismét telítődött, majd kiürült. Egy hónap eltelteltével a pír megjelenése után, egy vulkán szerű sötétlila sebhely emlékeztetett „csupán” a néhány napja még gennyedző gyulladásra (ezek a sebhelyek hónapok alatt válnak csak testszínűvé, a kráterük pedig évekig ott marad).
Tegyül fel, hogy ez a szőrtüsző gyulladás. Ettől kezdve ha egy elmúlt, jött a következő, mindkét lábamon, majd amikor a bikinovonalamat is elkezdtem gyantázni, ott is hasonlóan jelentkezett. Volt hogy egyszerre több gyulladás jelentkezett egymás mellett, így féldió nagyságúra növekedve ( a féldió sötétlila színt vett fel, körülötte plusz 2 cm-es sávban pír jelentkezett). Minthogy gondoltam, szőrtüszőgyulladással állok szemben, megpróbáltam olyan eljárást találni a gyanta helyett, ami nem zaklatja így fel a szőrtüszőt. Ekkoriban a borotválást megvetettem, hiszen úgy tudtam hogy attól még erősebb szőröm lesz. Kezdtem az epilálással (akkoriban nagy újdonság volt számomra ), de gyulladásos állapoton nem segített. Aztán a szörtelenítő krém. Le sem szedte a szőrömet. Utána borotválni kezdtem. Néha egy-egy pár hetes ciklusra meggyógyult a lábam, de tartósan nem segített.
Bőrgyógyászhoz fordultam , akitől azt a kimerítő tanácsot kaptam hogy ne szőrtelenítsek. A következő bőrgyógyász kátrány krémet és egy másik egyszerű bőrkrémet írt fel. Hónapokig használtam, változást nem láttam. Aztán az elmúlt két évben másodjára lettek jó indulatú daganatok a mellemben ( 16 évesen), ami vagy ciszta vagy tályog volt. Közben az osztállyal kötelezően úszni jártunk, így esve-kelve kerestem a kifogásokat, miért nem tudok megjelenni az uszodában. Néha kénytelen voltam, ilyenkor takargattam a lában, ahogy tudtam, de néha rá-rá kérdeztek mik azok ott. Nekik elmeséltem hogy jártam, és megértően sajnáltak. A továbbiakban az „elmesélem” taktikát választottam, így együttérzést kaptam cikizés helyett.
Visszatérve a daganatra, elmentem nőgyógyászhoz életemben először, anyukámmal. Ő vizsgálgatni kezdte a mellemet, majd megkérdezte: nincs rajtad sebhely? Mondtam hogy nem, nincs. A foltjaimat természetesnek tekintettem. Anyukám szólt közbe: Dehogynem! Mutasd meg a lábadat! –Akkor jutott eszembe hogy tényleg van, nem is kevés. A doktornő elámult, és közölte hogy szinte életveszélyben vagyok, ne egyek csokit, csonthéjasokat se, ne fürödjek kádban, ne szőrtelenítsek, mert a daganatok szétterjedhetnek a testemben, és elfertőződnek a sebek. Ez volt a tippelt magyarázata a mellemben kialakuló daganatokra is. Mindmáig ez állta meg a helyét leginkább, bár a lábamon lévő daganatok ebben a pillanatban is itt csücsülnek a térdem alatt. Az „anti-csokizmussal” időközben felhagytam, a magvakra is visszaszoktam, és bizony előfordul a kádban fürdés is. Viszont jó hír hogy még élek.
Mindezekután kilátástalannak láttam a helyzetet, agykontrollhoz folyamodtam, amiről nővérem mesélt, és én az interneten olvastam róla (ha nem ismerik az agykontrollt, tessék rákeresni a világhálón). Azonban nem voltam túl kitartó, és így nem láttam jelét a javulásnak. ( Megjegyzés: az agykontrollos technikákról ettől függetlenül állítom hogy hatásosak, megfelelő alkalmazás mellett ) Apukám időközben, véletlenül nyert egy bőrgyógyító lámpázás kipróbálására ingyenes lehetőséget. 6 alkalmat próbálhattam ki, némi jótékony hatás fellelhető volt, de pénzünk nem volt rá hogy folytassuk, a lámpa túl drága ahhoz. Na meg nem szívesen élek úgy hogy csak mindennapi náhányórás lámpázással tarthatom meg a gyulladásmentességet.
Nővérem táncos, színházi fellépései vannak. Azt hiszem nem kell mondanom mekkora takarást biztosítanak a fellépőruhák a borostás lábának. Meg amúgy is. Hát szó szerint egy férfi arc borostáját is lepipálta. Rátalált egy weboldalra hosszas keresgélés, és egyéb szalonokban való próbavillantások után. Igyekezett a leghatékonyabb, de mégis a legolcsóbb szalont megtalálni. Szerintünk megtalálta. Tartós szőrtelenítésre talált IPL+RF technológiával.
A cikket írta: Katrina
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Neked viszont nem lehetett könnyű, mert adottságaink nem egyformák, nekem a két tesóm küzd hasonlóval az egyik elég sokat jár kozmetikushoz, meg egyéb helyekre pedig még fiatal.
Pusszancs Orsolya
Kedves Katrina! Nehéz ügy a szőrtelenítés, sok nő küzd vele manapság!
Neked viszont nem lehetett könnyű, mert adottságaink nem egyformák, nekem a két tesóm küzd hasonlóval az egyik elég sokat jár kozmetikushoz, meg egyéb helyekre pedig még fiatal.
Pusszancs Orsolya
Igen fontos, hogy ne csak irodalmi remekek, hanem valós történetek is szülessennek! Köszi neked!
Pussz,
Tündér