újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

A 'gyerek' szemszöge

2011. július 5. - Látogatók száma: 77

Egy biztos pont biztos van az életben: a család. A szerelmed elhagyhat, a barátaid elvesztheted, a macskád elkóborolhat. De a család, az mindig ott van. Akár tetszik, akár nem. Őket nem válaszhatod, ők sem piacon vettek téged.

Valljuk be, sokszor nem minden fenékig tejfel. Ez megy itt is, igen, a mi házunkban. Most ez fogom ragozni!

Kezdhetném a legelején, de az túl laca faca lenne...
Én. Tavaly nyár. Buli. Pia. Haverok. Az ilyet meg lehet úszni következmények nélkül? Itt nem! Szüleim kaptak az alkalmon, és szépen megzaboláztak engem. Mert ugye ha egyszer van miért szidni, akkor minek kihagyni? Azóta is sokszor hivatkoznak arra a nyárra. No meg azóta megy nálunk a 'demokrácia'.

Néha úgy érzem magam, mint egy törlőrongy, akit arra és úgy dobálnak, ahogy kedvük van. Rengeteg stressz éri őket a munka során - nem könnyű feladatokat látnak el, sokat túlóráznak. A stressz meg csak gyülemlik és gyülemlik... és ugye itt jövök képbe én, a törlőrongy, aki útba van, és alapból piszkos is...

Vagy megközelíthetjük másként.
Az egész családot úgy ahogy van, becsomagolnám, és cakkpakk vinném egy pszichológushoz. Már szétidegeltük egymást. Mindenki idegbeteg- nem vicc. Még szegény húgom is meggsínylette! Én már csak mosolyogni tudok ezen: :)
Hogy lehet ezt elérni? Anyám állandóan azt találgatja, hogy mi járhat a fejemben. Gyakran odáig is eljut, hogy mi járhat a fejemben, ha megmondja, szerinte mi járhat a fejemben. És míg más családokban megjutalmazzák vagy megdícsérik a 'gyereket' a segítségért. Itt az megy, hogy ez a természetes, és az a szégyen ha ez nincs. De munka után...ááá...
Apám ritkán emel szót. Akkor is inkább anyám kérésére. Ő inkább az a csendben ülős típus. A józsaru. Felnézek rá; szigorú, komoly ember, ahogy csak teheti jogosan jár el. Akármiről van is épp szó. Viszont néha úgy érzem magam mellette, mint egy sakkbábú - akit úgy mozgat a rendszerében, ahogy épp a legkedvezőbb.

Egymás agyára megyünk. Olyanokon össze tudunk kapni! Apám azon szokott néha zsörtölődni, hogy fektetve teszem le a fogkefét. Pedig azt állva szokás. És vérmesen be is hajtja rajtam.
Anyám imád meglepetéseket okozni. Múltkor razziákat tartott a szobámban, aminek meg is lett az eredménye. Más kérdés, hogy ez szerintem jogtalan. Ha a rendőrségnek házkutatási parancs kell, akkor egy civil személy ne hatoljon be a szobámba! Ez már erősen intim szféra!
Vagy az, hogy állandóan beszámolókat kell tartanom nekik. Mielőtt elindulok, jó öt percbe telik felsorolni, hogy : kivel leszek, miért leszek, merre leszek, hogyan leszek, mennyiért leszek, meddig leszek, hogy érnek utol...

Most jön a kedvencem: a nyaralás téma. Ugye volt a tavaly nyár. Azóta szenvedtetnek. Hivatkoznak rá. Nincs nyugtom. Sem levegőm. És idén is újra itthon hagynak. De!!! Mehetek mamámhoz. Értitek ezt? Mehetek mamámhoz, aki napi 3 deci vizet sokall fürdéshez. Mert spórol. És nem nézi el, ha este hatra érek haza. Igen. Sosem lesz nyugtom... Meg van kötve a kezem.

Ezek apróságok. De fel tudják ashoahasihdsih az ember idegeit! Szerintem tudjátok miről beszélek...

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 6. 09:52
Egyetértek az előttem szóló csajokkal. Azt írtad meg, hogy milyen gáz, hogy figyelnek rád a szüleid. Az jobb lenne, ha rád sem bagóznának? Átmenetileg biztos.
Akkor tartanád őket jó szülőnek, ha közösen söröznének a haverjaiddal, óvszert dugnának a pasid zsebébe egy kaján mosoly kíséretében, vagy esetleg steril tűvel látnának el minden buli előtt?
Szerinted milyen a jó család? Milyenek a jó szülők?
Remélem megírod, mert én baromira kíváncsi lennék rá.
2011. július 6. 07:52
Szegénykém...
de a cikket bizonyos iróniával írtad, így annyira nem lehet "rossz" a helyzet.

Jó tanács :

tanulj, mint az állat. Légy első, eminens, jó tanuló.
Ha nagyon gáz (lesz) a helyzet, csak így tudsz kitörni (elmenni).

Ha jó a bizid, az állam bácsi segít az egyetemen, főiskolán. Lakhatsz a koliban. Vannak diákmunkák.
(A hitelt hagyd, később vissza kell fizetni:))
(Persze, ha nincs más út, felveheted.)

Tanulj nyelveket, figyelj oda órán, legyen jó az angolod!
Aztán, irány külföld.

Ha viszont a szüleid tervében eleve benne van a továbbtanulás, akkor azt gondolom, csak a TE érdekedben óvnak, védenek, ez esetben tartsd be a játékszabályokat.
Anyukád kíváncsi arra, h. mi jár a fejedben... ne hagyd, h. találgasson, ő mondja meg, tedd ezt te magad! Akkor talán nem fog "razziázni" sem:)

Ha lenne gyerekem, én is tudni szeretném, kivel, mikor hová megy, hiszen csak így tudok rajta segíteni, ha bajba kerül. Ezek a kérdések, csak azt mutatják, h. SZERET és TÖRŐDIK veled:).
Az otthoni munka pedig akár tetszik, akár nem, bizony TERMÉSZETES.
Ha most nem tanulod meg, h. dolgozni kell, muszáj, el kell látni a feladatokat (ha tetszik, ha nem), később az életben, mikor majd neked is dolgoznod kell, kutya nehéz lesz hozzászokni, megszokni, h. feladataid, kötelességeid vannak.
Ha ezt most nem tudod természetesnek venni, később is nehéz lesz, és egy munkakerülő link lesz belőled, aki szociális segélyen kénytelen tengődni.:)
Hacsak a szüleid, ismerőseid be nem nyomnak vmi fáintos kis munkahelyre, ahol lóbázhatod a lábad naphosszat.
Vagy, ha most nem tanulod meg/nem szokod meg, hogy kell rendet tartani egy lakásban, később, ha saját lakásod lesz, azt sem tudod majd rendben tartani.

A fogkefét meg állítsd fel! :D (nem nagy ügy, nem?)
 
2011. július 6. 05:50
Szia lázadó hisztis gyerek!

Egy szót sem írtál arról, hogy az idegbeteg családod ,,asztalára" TE eddig mit tettél le? És ezt nem anyagiakra értem!

Divi Éva pontosan azokat a gondolatokat írta le amelyek az én fejemben is megfordultak hsz.-ként. Olvasd el párszor! Fogd fel, és jegyezd meg.

A ,,ashoahasihdsih" szót eddig még nem hallottam. Ezért nem tudom miről beszélsz?

pusz
Juli :))
2011. július 6. 01:24
Szia !

Tudom miről beszélsz, bár én a másik oldalon vagyok már, de voltam a Te oldaladon is.
"Kivel leszek, miért leszek, merre leszek, hogyan leszek, mennyiért leszek, meddig leszek, hogy érnek utol... "
Erre a kirohanó sorra adok magyarázatot:
A szülő nem azért akarja tudni kivel leszel, mert piszkál, hanem azért hogy ismeri-e azokat, akikkel elszel, és tudja megítéli, hogy jó társaság-e, vagy eleve jobb, ha el sem enged, mert a gázos bandával mindig történik valami tragikus. Érdeklődnek, miért ezt a társaságot részesíted előnyben. Azt hogy hol leszel joguk van tudni, mert az ÉLET nem játszótér, és ott is lehet baj, ahol Te, Ti még nem is sejtitek, és tudnia kell a szülőnek hol keressen. A mennyiért gondolom az Ő pénzük bánja a szórakozásodat, és tudni akarják mibe kerül. A "meddig leszek "-re pedig a jó válasz, hogy mennyi időn keressenek, ha nem érkezel haza! A hogy érnek utól? velük is , és veled is történhet baj, tudniuk kell hol hogyan érhetnek el, érdeklődhetnek felőled.
Ezek alapvető házi szabályok. Én felnőtt önálló ember vagyok, és velünk él a 84. éves anyám, de ha elmegyek megmondom hova, és kb mikorra érek haza. Addig nyugodt, ha akkorra nem jövök, már az ablakban áll, és látom izgult értem. Jelzem: Felnőtt vagyok, tehát már kinőttem a gyermeki sorból, még is tájékoztatom, mert soha nem lehet tudni mi történik akár Vele, akár velem!
A nagyszülőd sokkal szigorúbb volt a saját gyermekével, akkor miért is lázadsz? A szülő soha nem ellened, hanem érted aggódik és Neked akar jót!
Olvashatod az újságban, hallhatod a hírekben, hogy mennyi diszkó és egyéb baleset, tragédia történik, a szüleid csak ettől szeretnének megóvni.
AZ elképzelhető, hogy flusztráltak, kimerültek, nem mindig vannak a helyzet magaslatán, de értetek, a Te, Ti jövőtökért hajt, gürcöl, dolgozik. Azért, hogy legyen miből elmenni bulizni, haverokkal.
Ne adja a sors, de hidd el , lehet még olyan hogy visszasírod ezeket az éveket.
Hasonló korú társad már írt itt, egy kedves srác, mert elveszítette, azt, aki védte, óvta, szerette, felügyelte a mozdulatát, lépését. Most már másképpen látja a dolgokat, és megfordítaná az idő kerekét, ha tehetné, hogy még egyszer megszidja az édesanyja!!
A gyerek mindig azt hiszi, hogy amikor nagyobb, és (bocs) nem szédül a bilin, akkor már Ő a család feje, esze. Ezen mindenkinek át kell esni, mert népbetegség. A szülő, a felelős szülő felel érted, a tetteidért, és igen is van joga megnézni, átnézni a szobádat, a cuccaidat, ha úgy ítéli meg, valami nem stimmel, vagy akár szúrópróba szerűen. Ebből látja, képes vagy-e rendet tartani magad körül, a dolgaidban. A feladataidat a korodnak megfelelő komolysággal és tudattal elkészíted-e, az iskolai dolgaid rendben vannak-e? Ezek az ellenőrzések csak neked piszkálódások, mert Amennyiben Te bármi disznóságot csinálsz, követsz el a suliban, vagy bárhol, még Ő a szülő a felelős a nagykorúságod határáig, bár az sem menti fel dolgok alól.

Én két gyereket neveltem fel. A lányom itt él a közelembe, és szívesen invitál fel magukhoz, és mutatja meg a rendet, a tisztaságot. Elmeséli a gondjait, és együtt beszéljük át a lehetséges megoldásokat.
A fiam már 4 éve külföldön él, és dolgozik, most fog nősülni, de minden lépéséről tájékoztat, és megbeszéli velem telefonon, vagy neten keresztül. Másfél év elteltével csak azért vitetett ki magához, hogy lássam a tőlem tanultakat hogyan hasznosítja, és hol dolgozik, kikkel barátkozik, mit csinál. Mindenkinek akit ismer bemutatott, és csak nagy szavakban mesélt rólam, pedig én sem vagyok tökéletes, sőt beteg ember vagyok, de mégis. Az esküvőre is ki kell menni, mert szeretné, hogy ott álljak mellette, és büszke legyek Rá, magamra, hogy helyesen és jól neveltem fel. Bármi változik az életében azonnal hív elmondja, meghallgatja a véleményem, pedig 31 éves már. Tudod ezeket a lázadozásokat majd kineveted, ha magad is szülő leszel!!
Hidd el, megtudod mit miért kérdeznek és mit jelent az, ha a gyerek csak vállat von és nem figyel, vagy válaszol helyesen, netán át akarna verni
Talán utoljára azt tanácsolom, hogy előbb szállj magadba, gondold végig, Te mit tennél az Ő helyükbe, hogy magadat biztonságban tudd. Ne vedd figyelembe amit tudsz, hanem azt gondold amit ők. ŐK nem tudják ki a srác a másik utcából, vagy az a fura hajú csaj a másik évfolyamról. Gondold végig mielőtt pálcát törsz a fejük felett. Úgy vélem ők latolgatják a Te szemszögedet is, de a biztonságod és megléted számukra fontosabb. Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: