Anyu és én

Látogatók száma: 32

Nosztalgiázunk...

Egy réges - régi kép bujkált a kétajtós szekrény rejtekén.
- Anyu, hát ezek kik?- kérdeztem meglepődve, s máris vittem hozzá a képet, amire pakolás közben bukkantam. Anyu is meglepődött, hogy megtaláltam, mert már Ő is elfelejtkezett róla, hogy még megvan ez a kép.
- Hát ezek mi vagyunk, Én és a nénéd - válaszolta, s arcát a mosoly megvidámította.

Anyu a barna hajú kislány a képen, mellette a szöszke húga.
- Ó, hát persze -mondom - hiszen a copfod alapján rá kellett volna jönnöm, hiszen az egy régi desszertes dobozban van a szekrény fiókjában!
Mennyit is játszottam anyu gyerekkori copfjával még kislány koromban! Folyton elővettem, ha egyedül voltam és a saját copfomhoz hasonlítottam. Anyué sötét gesztenye színű volt, gyönyörű szín. Még 20 évvel később is ragyogó fényes, mintha csak most lett volna levágva. Az enyém világosabb volt, de barna azért az is, talán kakaószínűnek mondanám.
Anyu két fonott copfja az Én fonott copfom mellett van most már, a régi dobozban, mert ha az ember lánya felnő, időnként levágják a haját. Most azonban újra hosszú az enyém is, és alig várom, hogy legalább itthon két copfba újra befonhatom, úgy mint régen, még kislánykoromban.

Anyu kedvenc éneke régen pedig így szólt:
"Egy hosszú copfos barna lány, az Én édesanyám, faggattam Én....."
Talán emlékeztek még néhányan, erre a régi dalra. Azért is szerettem, mert úgy éreztem, hogy kettőnkről szól, anyuról és rólam. Hiszen Ő volt az a hosszú copfos.
A Halászcsárdában, mikor a vendéglátó-eladó tanfolyamot végeztem, esténként egy cigányzenekar játszott. Hát mit hallok egyszer csak? Azt, hogy ezt a dalt játsszák!
Nagyon megörültem! S mindig, mikor megkérdezte Pista bátya, hogy mit játsszon nekem, csak ezt a számot kértem.
- A hosszú copfost, Pista bátya! - kértem mindig, s Ő örömmel teljesítette, sőt a végén hozzátette, hogy szeretettel Virágszálamnak.
Jó érzés volt nosztalgiázni, és hallani újra ezt a dalt, amit kislány korom óta nem hallottam már, hiszen a rádióban mostanában más szelek fújnak. Akarom mondani dalok szállnak.

Ilyen voltam Én, de belül valahol még mindig Ő vagyok, aki innen a képről rátok néz. Csak a testem változott meg, de "ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

A dalunk:

http://www.youtube.com/watch?v=YaMUlL_Uxgk&feature=related