Apci

Látogatók száma: 51

Jó ideje nem írtam az idilli család életünkről, se Lilikéről, se Szandikáról. Voltak nehézségeink, kicsit bedepiztem, de inkább stresszeltem, hogy minden tökéletes legyen, apci sokat dolgozott, sokszor azt se tudtam, hogy hol, és a végén azt gondoltam, hogy van valakije. Annyira azt gondoltam, hogy meg is voltam róla győződve. Emiatt aztán összevesztünk és összecsomagolt. A szívem szakadt bele, de nem tudtam túllépni a gyanakváson. Tudom milyen tökéletes hím, én meg a leharcolt anyukatestemmel.....

Az elmúlt hét hónapban külön éltünk. Kéthetente hétvégeken elvitte a lányaimat, de engem mindig csak szomorúan nézett. Ezzel nem akartam dicsekedni. Igazából most se tudom az igazságot, de már nem firtatom, mert akkor mély csendbe burkolózik csak és az nem tesz jót senkinek. Félretettem a büszkeségemet, karácsony, szeretetünnep, miegymás és kezdeményeztem. Ő meg szemrehányás nélkül első szavamra ölelésre nyitotta a karjait és remélem, hogy a szívét is kinyitja majd nekem. Bár, alighanem mindig nyitva is volt, csak megvárta míg összeszedem magam. Most ő díszítette fel a karácsonyfát. Nem is kell nekem több annál, mint hogy együtt van végre a családunk újra. Boldogság van!

A cikket írta: kalozlány

támogatóink