Az "én" családom
Látogatók száma: 51
Amíg kicsik vagyunk, a családunk felel azért, hogy boldog gyerekkorunk legyen, később mi felelünk azért, hogy nekik legyen boldog öregkoruk. Ha mi választhatnánk meg a rokonainkat, én akkor is a mostani családom választanám.
Azt mondják, a rokonainkat nem mi választjuk, de ha ezt tehetnénk, én akkor is az "én" családomat választanám.
Először is kaptam egy apukát, aki mindig figyelt, hogy megfelelően fejlődjek szellemileg, rengeteg könyvet kaptam és sokat kísérleteztünk együtt, talán emiatt szerettem meg a fizikát, a kémiát, és a biológiát pedig azért mert sokszor vitt kirándulni az erdőbe, ahol meghatároztuk milyen állatokkal is találkoztunk, vagy épp milyen virágokat láttunk. Ugye jól jön egy erdész a háznál? Még egy saját hangyabolyom is volt, de az eltörpült a halak, hörcsögök, pintyek, gyíkok mellett, amikkel körbevehettem magam. Nagyon szerettem az én kis Totómat, aki egy állandóan éhes sün volt, ami csak addig lakott nálunk amíg meg nem gyógyult. Emlékszem teniszütővel fogtunk neki cserebogarakat, amit aztán hamarabb befalt, mint amennyi időt ráfordítottunk a vadászatra.
Anyukám, aki megtanította, hogy mindig a jót lássam az emberekben. Tőle örököltem a nagy empátiás készségemet is, ami miatt kicsit érzékeny vagyok, mindenen meghatódom és apró cseprő dolgoktól is neki tudok állni sírni. A legszebb nő, ami nem csak a külseje miatt van így, a belső szépsége sugárzik a felszínre. Az ő hatására, sokat játszottam boltosat, mivel ő eladó, és ezt az álmot addig kergettem, míg én is egy boltban kötöttem ki. Mivel nagyon szeretett olvasni, este nem is volt addig alvás, amíg egy mesét el nem olvasott, nekem. De a legjobban mégis csak a vasárnapi diavetítéseket szerettem, ami miatt majdnem előbb tudtam olvasni, mint a nevemet. Innen az irodalom szeretete.
Aztán ott a mama. A mamám nagyon kreatív ember volt, nem volt sok pénze, de ötletei annál inkább. Olyan játékokat talált ki számomra, amivel sosem unatkoztam. Sokat mesélt, de ő nem egy álomvilágot mutatott be, ő csakis a valóságot. Mindig izgatottan vártam a következő fejezetet. Legjobban azt szerettem ha a bálokról mesélt nekem, ahol a szülők is jelen voltak. Az igazi tündérmesének tűnt, pedig valóság volt. Talán ezek hatására szerettem meg a történelmet.
A papák. Egy lapon kell őket említenem, szigorúak voltak, amitől megtanultam "viselkedni", illemtudóvá tettek. De a szigor mellett persze a kenyérre lehetett őket kenni csak egy mosollyal is. Sokat lehetett velük sétálni, sőt néha még tornáztak is velem.
De később persze gyarapodott a családunk, hat éves voltam mikor anya bejelentette testvérem lesz. Teljesen kiakadtam, hogy akkor a játékaimat meg kell osztanom vele, de mikor közölte anya, hogy öcsi lesz, megnyugodtam. Egy fiú mégsem babázik. Aztán megérkezett a kis jövevény, hát nem lány lett?! Mondtam anyuéknak vigyék vissza a kórházba, nem erről volt szó, de milyen jó hogy nem tették. Nincs az életemben még egy olyan személy, mint ő. Néha olyan mintha ő lenne a nővérem, én meg a tudatlan kistestvér. Még ma is sokat tanulok tőle. Azt hiszem, minden amit az iskolában tanítanak, valahol a hétköznapokban is felbukkan, és a legközelebbi hozzátartozóink is segítenek, hogy mindent területen fejlődjünk. De ami a lényeg, ha én választhatnék családot magamnak, akkor is őket választanám.
Kép forrás:Net
A cikket írta: dana29
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Dana!
Ez nagyon aranyos volt! Tetszett! :)
Puszi
Köszönöm :)
Pusy
Szia Dana!
Jó ilyen kedves dolgokat olvasni a családodról. Én sem cserélnék senkivel. Igaz, hogy előttem és utánam is többen voltak, így meg sem próbáltam osztozni a szeretetükön. De megéreztem, hogy a legkedvesebb mégis csak az első volt anyu szívében, a legidősebb bátyám. Nem is tudom mivel érte el ezt nála? Dehogynem! Mindig az első a kedves. Valahol ez érthető. :-) Ezért is élvezi a lányom a bizalmamat még mindig, mert ő volt az első és az utolsó. :-)
Puszi,
Éva
Csak annyit szeretnék még mondani, hogy nálunk anyukám a hugimat (szerintem) jobban szereti, de nem bánom, mert tudom, hogy nekem is van helyem a szívében :)
Pusy Dana
Nagyon kedves családod van Dana!
Köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk is őket!
Pussz, Tündér
Pusy Dana
Ez nagyon aranyos volt! Tetszett! :)
Puszi
Jó ilyen kedves dolgokat olvasni a családodról. Én sem cserélnék senkivel. Igaz, hogy előttem és utánam is többen voltak, így meg sem próbáltam osztozni a szeretetükön. De megéreztem, hogy a legkedvesebb mégis csak az első volt anyu szívében, a legidősebb bátyám. Nem is tudom mivel érte el ezt nála? Dehogynem! Mindig az első a kedves. Valahol ez érthető. :-) Ezért is élvezi a lányom a bizalmamat még mindig, mert ő volt az első és az utolsó. :-)
Puszi,
Éva
Köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk is őket!
Pussz, Tündér