újabb események régebbi események további események
00:20
lumsefoGopy regisztrált a weboldalra

Bálintka

Látogatók száma: 42

Az emlékeim a régmúltba nyúlnak vissza. Amikor úgy volt teljes a családi létszám, ha senki sem, vagy éppenséggel mindenki hiányzott. Amikor már a jó pincebulik (kerti partik) ideje lejárt, mert nem lehettünk együtt mindahányan...

Valaki mindig hiányzott közülünk. Így csak arról ment a téma, aki nem lehetett jelen.

Ez a nap ettől volt kivétel!

*

Emlékeim között szerepel, a többi mellett - vagy ki tudja - maradjunk abban, hogy az elsők között. Nézze el nekem bárki is ezt az elfogultságomat, mert igen ritka pillanat számba ment egy váratlan látogatás.

A kisebbik tesóm és unokája feltűnése a láthatáron és ahogy tették, nekem akkor a mindent jelentette...

Ilyen forró nyár se volt azidőtájt előtte, se után, mint azon a napon. Két kifeszített kötélen a függőágyon lóbáltam a lábam, nem is lehetett volna egyebet mást csinálni, mint a semmit, melyre ma is büszke vagyok, mert jól csináltam. Na nem éppen a semmittevést, hanem, hogy tökéletesre sikeredett sziesztám közben nem gondoltam senkire. El voltam magammal foglalva, mondván, aki jönni akar, az úgyis jön.

Akkor még nem tudhattam, hogy ez ilyen hamar teljesül. A meglepetés erejével hatottak rám ők ketten, amikor megjelentek a függőágyam mellett. Azután változott meg a világom, amikor ezt a picurkát megláttam a családomból először. Alig látszott ki a földből és az a hatalmas pápaszem a orrán, annyira mókás figura benyomását keltette, hogy szinte azonnal megkedveltem.

Addig semmit sem tudtam róla, mint hogy megszületett. Most bratyóm jóvoltából ez egyszer a valóságban is láthattam. Ritka pillanat volt ez. Apró teremtés, két lábon járó baba volt, és az már csak a felnőttek butasága, hogy egy akkora okulárét nyomtak az orra hegyére, hogy úgy nézett ki, mint egy tudorka. Olyan volt abban a hatalmas szemüvegében, hogy ez visszarepített a régmúlt időkbe. A lányom "részeges dokiját" juttatta az eszembe, amit az apja hozott neki egyszer ilyen pici korában még a távolkeletről... Azóta is csak iszik.

Ott álltak előttem, a papa és ez a picurka doki baba.

A sziesztát már nem sajnáltam, amikor őket kéz a kézben egymás mellett megláttam, arcukon huncut mosollyal, amiért ilyen jóra sikerült a meglepetésük. Ugrottam is fel, mint a nikkelbolha, mert nem hétköznapi eseménynek számított ilyen vendégeim érkezése, akiknek azonnal sikerült kizökkenteniük a gondolattalanságomból...

Ma sem felejtem el azt a régen érzett boldogságot, amit ők ketten okoztak és amit azóta sem éreztem, vagy csak igen-igen ritkán...

Egyetlen pillanat alatt megkedveltem Bálintkát, aki éppúgy nézett ki a szemüvege mögül, mint az a fotón lévő kisgyerek, akit feltettem...

Talán egyszer még, ha láttam, egy ünnep alkalmával, mikor kora reggel beállítottak hozzánk az édesapjával, és egy kis nyuszis mondókával felköszöntöttek, nehogy elhervadjak meglocsoltak mindketten a kis kölnijükkel... Nagyon édes volt, amikor mondta - Tánti szabad-e locsolni? Meghatódtam. Ez egy soha vissza nem térő pillanat volt nekem és a kezébe nyomtam a piros tojást, amiért kaptam tőle két puszit.

Mi hozta elő ezt most bennem, hiszen felnőtt már azóta, nem is emlékszik már rám, a papája sincs már régóta, elhagyott bennünket örökre.

Milyen kegyetlen is az élet, amikor elveszi tőlünk azt, akit szerettünk, ki az életemet megszépíthette volna többször is a gyerekkorunk után az unokáján keresztül, de nem hagyott számára túl sok időt. A sors elvette tőlem a testvért, Bálintkától a papáját. Hát nem sok időt hagyott a rácsodálkozásra. Elég volt egy mondat, és ez visszarepített a régmúlt időkbe.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Csak "Ön" után... :-)

Hagyok másokat is kibontakozni. Itt már annyira felpörögtek az események, hogy csak kapkodom a fejem..

Nekem is tetszett, elsőre is, nem is értem hogy került ez a piszkozataim közé anno...

Köszi!

Kedves Éva!

Nagyon jó ez a felpörgés, és az a legjobb, ha mindenki élvezi és aktívan részt vesz benne. Rajtam nem fog múlni, és Rád ugyanúgy számítok, hisz egyik legrégebbi, hűséges, oszlopos tagja vagy a csapatnak. Hagyni másokat és részt is venni benne, az az igazi. :)

Komolyan mondtam, hogy tetszett, ezeket a régi szép emlékeket egyszerűen muszáj megírni, hisz ez az új világ már annyira más, de a régi értékeket megtartani nagyon szép lenne. Szóval hajrá! :)

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

Szívmelengető történetedet örömmel olvastam! Nagyon aranyos kiskölyök lehetett!
Jöhet a következő emléked!

Pussz, Tündér

Csak "Ön" után... :-)

Hagyok másokat is kibontakozni. Itt már annyira felpörögtek az események, hogy csak kapkodom a fejem..

Nekem is tetszett, elsőre is, nem is értem hogy került ez a piszkozataim közé anno...

Köszi!
Kedves Éva!

Szívmelengető történetedet örömmel olvastam! Nagyon aranyos kiskölyök lehetett!
Jöhet a következő emléked!

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Virág

Épp akartam kérdezni, h ő van-e a fotón, de aztán olvastam.
Milyen szép emlékek is ezek Éva! Jó visszaemlékezni és lejegyezni. Szívesen olvasnék még ilyesmiket tőled!

Mindig akad valaki, aki eszembe juttatja, hogy ilyen is volt. Ezt is a piszkozataim közül halásztam elő és egy, a facebookon olvasott bejegyzés és a kiskrapekról egy jelen fotó juttatta az eszembe, amit az apukája tett oda fel.

Rég, 2014-ben írtam ezt a szösszenetet egymondatos játék keretében...
Pontosan azért tettem most ide fel ismét, mert csatolni akartam a linket a bejegyzéséhez. Kíváncsi vagyok rá, milyen fogadtatása lesz? Ugyanis a családom nem egy tagja ódzkodik az firkálásaimtól... Ők másként emlékeznek bizonyos dolgokra, és nem értik, hogy ezek viszont az én emlékeim. :-)

Több is van, de éppen ezért ma már óvatosabban teszek fel bármit is... Nagy kár, hogy nem lehetünk már egy hullámhosszon. Részint, mert fogyatkozunk... sorra elmaradnak a személyes találkozások, így csak a régi emlékeim kerülnek olykor előtérbe...
Épp akartam kérdezni, h ő van-e a fotón, de aztán olvastam.
Milyen szép emlékek is ezek Éva! Jó visszaemlékezni és lejegyezni. Szívesen olvasnék még ilyesmiket tőled!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: