újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Édes otthon 2.rész

2011. március 4. - Látogatók száma: 64

Akár egy rongyosra olvasott ponyvaregényben, úgy kezdődött ez a történet is; a szegény sorból származó, falusi óvónő megismerkedett a gazdag és jóképű ügyvezető igazgatóval.

- Géza! Levelet kaptam a bankból. Lejárt a kártyám, de nem tudják meghosszabbítani, mert nincs a számlámon annyi pénz, ami fedezné az új kártya költségeit. Nem utalnál át valamennyit, amíg a Gyes meg nem érkezik? - szólt egy este vacsoránál Zsófi a férjének. Sokáig félt szóba hozni a dolgot, mert az utóbbi időben a férfi nagyon kiszámíthatatlanná vált. Soha nem lehetett tudni, mi lesz az az apró mozdulat, vagy szó, ami a lavinát elindítja, és kihozza belőle a legrosszabbat.
- Ugyan már, anyukám! Minek neked kártya? Ha pénz kell, hát szólsz és adok, amennyi kell. Ez is csak felesleges pénzkidobás. Holnap bemegyek a bankba, megszüntetem a számládat. A Gyest meg átirányíttatom az enyémre.
- De én szeretném megtartani! - nyögött fel alig hallhatóan a nő - Csak 4500 forint, és mégis olyan , mintha nekem is lenne valamim.
- Csak 4500? Tudod te, hogy mennyi pénz az? Persze, hogy nem tudod, abszolút nem vagy tisztában a pénz értékével! De mit is várhatnék tőled? Csak beleültél a készbe, nem kellett semmiért megdolgoznod, mint nekem. Reggeltől estig hajtok, hogy a nagyságos asszonynak mindene meglegyen, erre csak kidobna az ablakon 4500 forintot! Holnap mennyi kell? Csak 10000? Tudod, mit? Megtanítom én neked, hogy mennyi az annyi!- ezzel a telefonhoz lépett és kihúzta a vezetéket a csatlakozóból. Miközben a zsinórt komótosan a készülékre tekerte még laza könnyedséggel odavetette a feleségének
- Így. A múlt havi telefonszámlánk 4800 forint volt. Akkor most egy hónapig nem lesz telefon. Sem az anyádat, sem a bolond barátnőidet nem csődítheted ide. Úgyis unom már, hogy folyton hívogatnak, meg itt eszi őket a fene. Majd megtanulod szívecském, hogy mennyi az a 4500 forint!

Megtanulta. De nem csak ezt, hanem sokkal keményebb leckéket is. Megtanulta, hogy ne kérjen, ne kérdezősködjön, ne várjon, de legyen mindig készenlétben, mert soha nem lehet tudni, mivel tesz jót.
Már hajnalodott, amikor Géza kocsija megállt a szép, új ház garázsa előtt. Nem bajlódott azzal, hogy felnyissa a kaput és biztonságos helyre álljon az Audival. Erőteljes mozdulattal becsapta a kocsi ajtaját, majd a kulcsot szórakozottan zsebre vágta. Felnézett a házra. Bosszúsan vette tudomásul, hogy a nappaliban ég a villany. „Nem tud nyugodni ez a szuka” – gondolta magában mérgesen, miközben határozott léptekkel belépett a házba. A felesége sietős mozdulattal kelt fel az olvasólámpa melletti székből. Csak egy könnyű, pántos hálóing volt rajta, homlokán veríték gyöngyözött. Nem volt talán még ilyen meleg soha, mint ezen a nyáron. Géza egy darabig állt. Ideges, kihívó mozdulatlanságban nézte az asszonyt. Vibrált a levegő. Valami megmagyarázhatatlan feszültség cikázott a falak között, elemi erők feszültek kettejük közé.
- Hány óra van? Nézd meg, hány óra van! – kiáltott rá a férfi Zsófira. Miután nem válaszolt, csak a hálóinge egy darabkáját gyűrögette lesütött tekintettel, az arca elé tartotta a csuklóján kattogó órát. Az asszony nem volt képes megmozdulni. Arca sápadt volt, szeme bepárásodott, vállait megremegtette a kitörni készülő sírás.
- Nem megmondtam, hogy feküdj le? Mi a francnak kell minden nap megvárnod, míg hazaérek? - egyre élesebbé vált a férfi hangja - Leskelődsz utánam, mi? Az anyád úr istenit!
- Géza - mondta kérlelő hangon a nő. Letette az újságot, amit egészen eddig a kezében szorongatott és egy lépést hátrált a hálószoba felé.
- Megmondtam, nem? – üvöltötte Géza és elindult az asszony felé. Tartása, tekintete semmi jót nem ígért, szeme eszelősen csillant meg a lámpa fényében. Megragadta a nő vállát. Az csak állt, szomorú szemekkel nézte a férfit.
- Ne, Géza! Ez fáj! Nem tudtam aludni. Kibírhatatlan a hőség. Kérlek, Géza! Ez nagyon fáj!
- Nem megmondtam? – kérdezte a férfi és a keze meglendült. Az asszony az ütéstől átzuhant a széken, a szája felrepedt, az arcát iszonyatos fájdalom torzította el, a vér sós ízét érezte a nyelvén. Ott maradt a földön összekuporodva, néma sírás rázta, de a szeme száraz maradt. Mint egy kiskutya. Egyre csak azon imádkozott, hogy a gyerek fel ne ébredjen. Azt is szótlanul tűrte, hogy a férje magából kikelve teleüvöltse a házat, miközben kiment a szobából.
- Egy senki vagy, érted? Egy nagy büdös senki! Én mostalak ki a koszból, ezért aztán neked kuss a neved, azt csinálod, amit én mondok! És, ha én azt mondom, hogy ne várj meg, akkor nem akarom a képedet látni mikor hazajövök, értettük egymást? Örülj, hogy egyáltalán megtűrlek, és nem rakom ki a cuccodat a kapu elé. De várj csak! Ha megunom ezt a trehányságot, mehetsz vissza anyádhoz! De azt megmondom előre, hogy a gyereket el is felejtheted! Még a közelébe sem jöhetsz, úgysem vagy alkalmas semmire! - tajtékzott a férfi, aztán magára hagyta az asszonyt.
Végigment a házon, a konyhában kivett egy doboz sört a hűtőből, letépte magáról az inget, megtörölte vele izzadt homlokát, és kilépett az udvarra.
Állt a levegő, szinte tökéletes volt a csend kinn is, benn is. Amint végzett a sörével, egyetlen mozdulattal gyűrte össze a fémdobozt, majd vad mozdulattal földhöz vágta.
Benn az asszony, feküdt a padlón, kinn a férfi végigdőlt a hintaágyon. Semmi nem mozdult. Végül elült minden nesz. Iszonyatos csend lett..

folyt. köv.

A cikket írta: Nurse

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. március 7. 18:11

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. március 7. 06:15

Borzalmas dolog a brutalitás, de a legborzalmasabb, ha egy nő ilyen kiszolgáltatottá válik egy a történetben is szereplő vadállat férjjel szemben. Sajnos az ilyen tipusú ember szinte rabszolgájaként kezeli a feleségét, aki képtelen menekülni tőle mindaddig, amíg az életével nem fizet a gyávaságáért, vagy jobbik esetben gyermekével együtt bujkálnia kell, hogy megmentse az életét.

Éva! Annak a filmnek a címe, amiről Te írsz: Egy ágyban az ellenséggel

Legalább ez is kiderült. Már a film címe. Nekem sem ugrott be, pedig én is láttam :-)
2011. március 7. 18:10

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. március 4. 20:43

Szia !

Most már tudom mire mondta öregapám, hogy suba a subához, guba a gubához menjen, mert abból nincsen baj, mert máskülönben csak vagdalkózás és zűr van az ember életébe. Igaza volt. Amikor két nyomorult kerül egybe akkor a kettő verejtéke hozza a jövőt és együtt is tartja őket, de amikor az egyik tehetős, akkor gyorsan jár a kéz és a száj is. Sajnos láttam hasonlót oda vissza félét is, amikor a nő volt gazdag és a férfi egy gatyás vő. Egyik sem jó. Üdv Éva.

Okos ember volt öregapád , Éva! :-)
2011. március 7. 06:15
Borzalmas dolog a brutalitás, de a legborzalmasabb, ha egy nő ilyen kiszolgáltatottá válik egy a történetben is szereplő vadállat férjjel szemben. Sajnos az ilyen tipusú ember szinte rabszolgájaként kezeli a feleségét, aki képtelen menekülni tőle mindaddig, amíg az életével nem fizet a gyávaságáért, vagy jobbik esetben gyermekével együtt bujkálnia kell, hogy megmentse az életét.

Éva! Annak a filmnek a címe, amiről Te írsz: Egy ágyban az ellenséggel
2011. március 4. 21:10
Huh, de dühös vagyok. Tudod mi jut eszembe erről, egy film, amikor a szépen indult házasság idáig fajult, a férfi annyira megkövetelte a precízséget, annyira zsarnoki módon viselkedett a szép feleségével, mint ebben a történetben.
Gyönyörű, a tengerre néző házban laktak, ketten. Ugyanígy megütötte a nőt, mint ez itt.
A nő titokban megtanult úszni, ez azért fontos, mert csak így tudott megmenekülni attól a szadista férjétől, hogy egy viharos hajókázás alkalmával eltűnt a vízben. A férfi azt hitte belefulladt... de ő megmenekült és bújkált.... nagyon izgalmas film. Csak a címét nem tudom. Azt hiszem Julia Robertsd játssza a feleséget.
2011. március 4. 20:43
Szia !

Most már tudom mire mondta öregapám, hogy suba a subához, guba a gubához menjen, mert abból nincsen baj, mert máskülönben csak vagdalkózás és zűr van az ember életébe. Igaza volt. Amikor két nyomorult kerül egybe akkor a kettő verejtéke hozza a jövőt és együtt is tartja őket, de amikor az egyik tehetős, akkor gyorsan jár a kéz és a száj is. Sajnos láttam hasonlót oda vissza félét is, amikor a nő volt gazdag és a férfi egy gatyás vő. Egyik sem jó. Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: