Édes otthon 3.rész
Látogatók száma: 63
Akár egy rongyosra olvasott ponyvaregényben, úgy kezdődött ez a történet is; a szegény sorból származó, falusi óvónő megismerkedett a gazdag és jóképű ügyvezető igazgatóval.
Csak az Isten a megmondhatója, hányadik este állt mozdulatlanul, a függöny mögött, az ablakmélyedésben. A lélegzetét is visszafojtotta, nehogy az a másik, ott lenn a pincében megneszeljen valamit abból, hogy ő itt áll és figyeli. Látni nem látott ugyan semmit, csak a halványan pislákoló fényt, Géza egy nehéz pokróccal takarta el az ablakot, de hallotta a hangokat, azokat az iszonyú, monotonon visító hangokat!
Egy ideje, minden este, vacsora utánGéza levonult a szentélyébe, a pincébe. Hogy mit csinált ott, Zsófi nem tudta, hiszen a munkának látható jelei nem voltak, és lemenni sem lehetett. A férfi biztonsági zárat szerelt az ajtóra. Zsófi egyszer rákérdezett, amikor Gézának jobb kedve volt. Mi az ördögöt tud annyi ideig csinálni ott lenn, a pincében? Meglepődött a válaszon.
- Neked lámpabúrát, hogy tudj olvasni az ágyban. - szólt már-már negédesen a férfi.
Nem akart hinni a fülének, hiszen az utóbbi időben ritkák voltak a kedves szavak, a gesztusok. De ennek is már több hónapja. Néha felhozott egy-egy csiszolt lécet, de aztán gyorsan vissza is vitte, hogy mégsem jó, majd újat csiszolt egy másik színű fából.
Félelmetes volt, ahogy eltávolodott mindenkitől. Zsófi soha nem tudta, mit gondol, mit érez, olyanok voltak, mint két galaxis a világűrben. Egyre többször kapta hazugságon a férjét. Nem értette, hogy mi szüksége van rá, mint ahogy azt sem, hogy mi az, amit ennyire titkol. A bizonytalanság minden energiáját felemésztette, rohamosan fogyni kezdett. Amikor Géza mégis köztük volt, abban sem volt semmi köszönet. Kötekedett, számonkért és kioktatott. Baj volt, ha egy ing maradt a szennyestartóban, ha egy játékot talált a nappaliban, ha egy könyv hevert az asztal sarkán, vagy becsúszott egy hármas az iskolában.
- Nem igaz, hogy nekem egy disznóólban kell laknom, csupa idióta között - dühöngött ilyenkor, aztán becsapta maga mögött az ajtót és levonult a pincébe.
- Apa hol van? - kérdezte a kis Dani egy este.
- Még nem jött haza - mondta az asszony és magához vonta a kisfiút.
- Nem lehetne, hogy ne jöjjön haza? - de abban a pillanatban begördült a kocsi az udvarra.
- Én nem kérek vacsorát, sok a leckém - szólt Dani és gyorsan a szobájába próbált futni, hogy találkozni se kelljen az apjával. Azonban Zsófi megállította.
- Dani! Apa szeret minket, csak nem tudja kimutatni. Legyünk vele türelmesek, és öleljük meg, hogy lássa, mi mennyire szeretjük!
- Ha akarod! - mondta a fiú megadóan - De utána mehetek a szobámba? - aztán még odasúgta - Ha lemegy a pincébe, lejövök, jó?
Zsófi éjjel három körül ébredt fel, Géza akkor mászott be mellé az ágyba. Szó szerint mászott. Büdös volt, undorító italszag terjengett körülötte. Nem maradt kétséges, hogy iszik, nem is keveset. Zsófi nem mozdult. Jobbnak látta tettetni az alvást, hogy a férfi ne kezdje molesztálni, mert már az együttlétet sem kívánta vele. Reggel aztán szóba hozta a dolgot.
- Segítségre van szükséged, Géza! Ez nem mehet így tovább. Ha tönkre akarod tenni magad, hát tedd, de bennünket engedj el!
- Nincs nekem semmi bajom! - szólt vissza idegesen e férfi. Fájt a feje, szédült, háborgott a gyomra. Most egyáltalán nem volt szüksége a nő kioktatására.
- Ne mondd nekem, hogy nincs semmi bajod! Beteg vagy és én nem tudom elnézni, hogy mindent tönkre teszel. Kérlek szépen, engedj el bennünket! - szinte már könyörgött - Váljunk el! Aztán azt csinálsz, amit akarsz. Mi nem bírjuk ezt tovább.
- Ha elmentek, én öngyilkos leszek, érted? De előtte még megkereslek benneteket és veletek végzek először, ha az enyém nem leszel, hát senkié! Ehhez tartsd magad! - aztán a nyomatékosság kedvéért pofonvágta a nőt, és kiviharzott az ajtón.
Este aztán mindent megígért, hogy megváltozik, egy ujjal sem ér többé sem hozzá, sem a gyerekhez. Kezeltetni fogja magát, mondta. Aztán megint lement a pincébe.
Zsófi dél körül ért haza. Elvitte a gyereket az iskolába, majd bevásárolt. Elidőzött a könyvesboltban, megcsodálta a szebbnél szebb könyveket, amiket Géza úgysem enged megvenni. Ráérősen sétált egy kicsit a parkban, mielőtt hazaindult volna. Nincs otthon senki, legalább nem lesz olyan unalmas ez a nap.
Aztán meglátta a férfi kocsiját a garázs előtt. Egy pillanat alatt gombóccá szorult össze a gyomra. A lakásban csend fogadta. Rosszat sejtett. Feszültség vibrált a levegőben. Zsófi készenlétben, szorongva várta, hogy a férfi előbukkanjon valahonnan és kérdőre vonja, elszámoltassa az időről, amit távol töltött, de sehol nem látta. Valahol mintha kaparászást hallott volna, de nem volt biztos benne, hogy valós hangokat hall. Pattanásig feszültek az idegei. Kiment megnézni a pincét, hátha ott találja a férfit, de az zárva volt. Visszament a házba.
- Géza? - alig jött ki hang a torkán. Rettegett.- Géza merre vagy?- Nem mozdult semmi, valahonnan felülről nyögés hallatszott, és újra az a kaparászó hang, mintha egér lenne a házban. Lassan indult felfelé az emeletre. Sehol senki. Csak a nyögések és a kaparászás.
- Géza! Itthon vagy? Egyáltalán nem vicces ez az egész! - már majdnem sírt. Ösztönei azt súgták, meneküljön, ugyanakkor kíváncsi volt, hol lehet a férfi. Hol lehet, és mi a szándéka ezzel a bujkálással. Akkor látta meg a padlásfeljárót, nyitva volt az ajtaja, pedig azt mindig zárni szokták.a gyerek miatt. Ahogy lassan lépkedett felfelé a létrán, a hangok is egyre erősödtek. És akkor meglátta. A férfi ott volt fenn a padláson beszorulva egy ősöreg, kiszanált szennyes-tartó kosárban. A kas bilincsként fogta körül a testét, mozdulni sem bírt. Nyakán szorosan áthurkolva egy elszakadt kötél maradéka. Ijedten, szinte könyörögve nézett a feleségére, aki hirtelen azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Egyszerre volt muris és szánalmas az egész. Ott volt előtte a férfi, egy ruháskosárba szorulva, a férje, aki rettegésben tartotta. Mégsem érzett diadalt, csak megvetést és szánalmat. Abban a pillanatban felszabadult, mert világossá vált, hogy a férfi sem tévedhetetlen. Csak egy gyenge ember, még ha éveken át nagyon is hitelesen játszotta a magabiztos, keménykezű diktátort. Itt sír előtte, mint egy gyerek és segítségért könyörög.
- Te nem vagy normális! - szólt vissza az ajtóból megvetően Zsófi. Lement, szép lassan összepakolta a ruháit, a gyerek holmijaival együtt bepakolta a férfi kocsijába. Mielőtt indított, még felhívta a 104-et.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az a helyzet, hogy magam sem tudom mit tettem volna, ha nekem ilyen zsarnok lett volna a férjem, meddig az addig, nem is tudom. De te tudtad.
Nagyon jól megírtad, mint minden írásod, ez is kiváló. :-)
Puszi,
Éva
Üdv.
heleenke
Ez nagyon sok dologban ismerős érzéseket közvetített számomra, de ezek az élmények olyan rosszak, nem volt jó újra átélni őket. De az írásod értékét az adja, hogy hitelesen írtad le.
Sajnos példa után nem kell messzire menni, van bőven potenciális minta, akikről a főszereplők megmintázhatók.
A végén fellélegeztem. Nem volt irigylésre méltó Zsófi és a kis Dani élete. A legjobbkor szorult be a ruháskosárba. A szerencsétlen.
Az a helyzet, hogy magam sem tudom mit tettem volna, ha nekem ilyen zsarnok lett volna a férjem, meddig az addig, nem is tudom. De te tudtad.
Nagyon jól megírtad, mint minden írásod, ez is kiváló. :-)
Puszi,
Éva
Sokat gondolkoztam a végén. Hogy milyen irányba is kanyarítsam. Aztán tanácsot kértem, bár ne tettem volna! Volt ilyen is, és olyan is. A film alapján a pozitív vég kapta a több bizalmat, így aztán így írtam meg.
Még egyszer köszi: Nurse
Nekem is nagyon tetszett a történet. Mindig tudtad fokozni az izgalmakat, ezzel megragadva az olvasó figyelmét és érdeklődését, hogy egészen a végkifejletig nyomonkövesse az eseményeket! Szerintem ez 5 csillagos teljesítmény!
Üdv.
heleenke
Az ötöst is, meg az olvasást is :-)
Nurse