Érzelmek viharában
2011. december 11. - Látogatók száma: 52
Csendes magányomban ülök egy padon és a magyar tenger fölött elterülő eget kémlelem. Magamba roskadtam, kívül rekedt a külvilág zaja. Érzem ezt még akkor is, hogy köröttem nyüzsgő emberek hada hömpölyög.
Szomorú tekintetem az égre vetem, ahol egy maszatos Felhő kél harcra a lenyugvó Nappal szemben. Ádáz küzdelmet folytatnak, s már már a Nap győzni látszik, amikor egy fényes villám megadásra kényszeríti a horizonton éppen alábukni készülő Napot.
Aztán még egy villám és még egy, s a Felhő mögött a Nap a feledés homályába vész. Békés nyugalommal, ugyanakkor várakozással teli kémlelem az eget, ilyet még nem láttam, így nem, itt nem. Tavaly is egyedül voltam kint a mólón, amikor a hullámok fel-felcsapó erejét kóstolgattam. Hideg volt.
Nemcsak kint, belül a lelkemben is. Dacoltam a hideggel, a vízcseppekkel, a felcsapó hullámok erejével.
Kitártam a kezem, testemet megfeszítettem és vártam, hogy újra és újra arcul csapjanak a hullámok.
Ma azonban békés volt a víztükör. A víztükör! Sosem láttam ilyen természeti csodát. A villámok táncát nem kísérte égi zenekar.
Vártam. Vártam, hogy lelkem csendjét meghalljam, s míg a csendre vártam, egyszer csak eleredtek a könnyek. Vízcseppek a szememből, vele egyidőben az ég sötétkékjéből is. Nem futottam el messzire előle, hagytam, hogy áztassanak.
Meleg, nyári futózápor volt, mely nem hagy maga után mély nyomot, csak néhány tócsát. Miközben figyeltem, hogy csapódnak be a víztükörbe az esőcseppek, fagyos lelkem kezdett felengedni. Amilyen gyorsan jött a futózápor, oly gyorsan el is hagyott.
A Felhő tovakúszott, mintha csak engedélyt adna a Napnak, hagyta, hogy fényét vesztve ugyan, de megmutassa magát még utószor ezen az estén.
Mámorító gyönyörben volt részem. Álltam a parton, a langy szellő könnyeimet felszárította, szívemet melegség járta át. A Nap megmutatta arcát, néhány tovakúszó Felhő mögül ki-kikandikált, utolsó erejét összeszedve ránk mosolygott mielőtt végleg alábukott volna a horizonton. Megérintett a felismerés, nem egyedül gyönyörködöm a csodában. Lányom lágyan arcomhoz hajolt, puszit adott, halkan súgta a fülembe - apa vár.
A cikket írta: hamisgyöngy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Örömmel tölt el, hogy érzelmeket váltottam ki Belőled!
Pussz: hamisgyöngy:-)
Megfogadom tanácsát és köszönöm, hogy figyelmet szentel szösszeneteimre!
Üdvözlettel: hamisgyöngy:-)
joboszi
Tetszett. Ez jó irányvonal, de még keresse majd az egyensúlyt az érzelmei és a valóság között! A heti első írása után, kifejezetten jó. Gratulálok!
Bokor
Varázslatos képet festettél a természet rendjéről, ahogy felhő borítja el az eget, s a zápor után kisüt a nap. Így van ez az ember életében is. Néha süt a nap, néha pedig borús az idő. A változás viszont örök.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Ailet