újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Érzelmek viharában

Látogatók száma: 52

Csendes magányomban ülök egy padon és a magyar tenger fölött elterülő eget kémlelem. Magamba roskadtam, kívül rekedt a külvilág zaja. Érzem ezt még akkor is, hogy köröttem nyüzsgő emberek hada hömpölyög.
Szomorú tekintetem az égre vetem, ahol egy maszatos Felhő kél harcra a lenyugvó Nappal szemben. Ádáz küzdelmet folytatnak, s már már a Nap győzni látszik, amikor egy fényes villám megadásra kényszeríti a horizonton éppen alábukni készülő Napot.
Aztán még egy villám és még egy, s a Felhő mögött a Nap a feledés homályába vész. Békés nyugalommal, ugyanakkor várakozással teli kémlelem az eget, ilyet még nem láttam, így nem, itt nem. Tavaly is egyedül voltam kint a mólón, amikor a hullámok fel-felcsapó erejét kóstolgattam. Hideg volt.
Nemcsak kint, belül a lelkemben is. Dacoltam a hideggel, a vízcseppekkel, a felcsapó hullámok erejével.
Kitártam a kezem, testemet megfeszítettem és vártam, hogy újra és újra arcul csapjanak a hullámok.

Ma azonban békés volt a víztükör. A víztükör! Sosem láttam ilyen természeti csodát. A villámok táncát nem kísérte égi zenekar.
Vártam. Vártam, hogy lelkem csendjét meghalljam, s míg a csendre vártam, egyszer csak eleredtek a könnyek. Vízcseppek a szememből, vele egyidőben az ég sötétkékjéből is. Nem futottam el messzire előle, hagytam, hogy áztassanak.
Meleg, nyári futózápor volt, mely nem hagy maga után mély nyomot, csak néhány tócsát. Miközben figyeltem, hogy csapódnak be a víztükörbe az esőcseppek, fagyos lelkem kezdett felengedni. Amilyen gyorsan jött a futózápor, oly gyorsan el is hagyott.
A Felhő tovakúszott, mintha csak engedélyt adna a Napnak, hagyta, hogy fényét vesztve ugyan, de megmutassa magát még utószor ezen az estén.
Mámorító gyönyörben volt részem. Álltam a parton, a langy szellő könnyeimet felszárította, szívemet melegség járta át. A Nap megmutatta arcát, néhány tovakúszó Felhő mögül ki-kikandikált, utolsó erejét összeszedve ránk mosolygott mielőtt végleg alábukott volna a horizonton. Megérintett a felismerés, nem egyedül gyönyörködöm a csodában. Lányom lágyan arcomhoz hajolt, puszit adott, halkan súgta a fülembe - apa vár.

A cikket írta: hamisgyöngy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Hamisgyöngy!

Varázslatos képet festettél a természet rendjéről, ahogy felhő borítja el az eget, s a zápor után kisüt a nap. Így van ez az ember életében is. Néha süt a nap, néha pedig borús az idő. A változás viszont örök.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv: Ailet
Tisztelt Hamisgyöngy!
Tetszett. Ez jó irányvonal, de még keresse majd az egyensúlyt az érzelmei és a valóság között! A heti első írása után, kifejezetten jó. Gratulálok!
Bokor
 
Nagyon szépen leírod a érzéseidet a természettel együtt.Olyan mély , mintha rólam írtad volna.Veled együtt érzetem minden érzést , a jót , rosszat, egyedül létet , ezt mind át éreztem veled.
joboszi
Kedves Tanár úr!

Megfogadom tanácsát és köszönöm, hogy figyelmet szentel szösszeneteimre!

Üdvözlettel: hamisgyöngy:-)
Szia Joboszi!
Örömmel tölt el, hogy érzelmeket váltottam ki Belőled!
Pussz: hamisgyöngy:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: