Ha az anyaméh beszélni tudna...
Látogatók száma: 74
Mi a különbség egy gyerek és öt gyerek között? A ráncaid száma...
Szánalmat ébresztettem volna személye iránt, ha kacagok az öregasszonyon, aki azt mondta nekem, hogy csupán a fájdalom miatt nem szükséges azon morfondíroznom, szüljek-e még két gyereket. Ahogy fogalmazott: "Csak pár perc szenvedés, mire világra jön." Mindössze azt felejtette hozzáfűzni:...és egy egész élet, mire felneveled...
Nem érdekel a háromcsemetés családmodell. Akkor sem, ha ingyen tankönyv jár mellé. Vagy ingyen kóla a mekiben. Legfeljebb nem cigarettára költöm az utánuk járó támogatást, hanem olvasok egy mesét annak az egynek, aki van...
Egy ismerősömtől - három nebuló anyja - kérdeztem, meséljen pár fontos tudnivalót a többgyermekes szülői létről. A figyelem. Ez volt az első gondolata. A figyelem az bizony rendkívül osztódásra képes dolog. Az első gyerek minden mozdulatát radarként követed, a másodikra hébe-hóba pislogsz párat, a harmadik napokra eltűnhet és észre sem veszed...
És a türelem. A türelem is roppant képlékeny fogalom. Az első utód hisztijén mosolyogsz. A másodikén pofozol, a harmadikat tudatosan a közértben hagyod...
A használati tárgyak. A használati tárgyak szükségessége csökken. Az első kölyöknek feltétlenül vásárolsz a butikban új, méregdrága I love mommy pólót. A másodiknak már megfelel a négyszázötvenkettő alkalommal mosott I love mommy is, amiről időközben lekopott a mommy. A harmadikra a te gyerekkori gönceidet adod...
A szabadidő. A szabadidő valahogy megszűnik létezni. Az első apróságot - ugyan nagy sírás-rívás közepette - még átpasszolod egy órára a nagymamának, amíg te fodrásznál vagy. A második három hajkefével és két ollóval játszik mögötted a borbélyüzletben. A harmadik otthon vágja a te hajadat...
Komolyra fordítva a szót: ismerősöm azt is mondta, hogy például az első gyerekkel járt babatornára, néptáncra, beíratta úszásra stb., aztán a második és harmadik gyerekkel már nem ment sehová,mivel "Pénzem, az lett volna rá, csak hát...
-...időm, az nem
-...türelmem sem
-...kedvem meg aztán végképp nem..."
Én szeretnék mindegyik palántámmal egyforma mértékben foglalkozni. A fazékból egyforma mértékben meríteni. Nekik az életet egyforma mértékben megmutatni. És mindezek mellett még szusszani és okosodni is szeretnék, a kimerültség és elbutulás helyett. A legrosszabb, amit egy gyermek a sorstól kaphat: egy hajszolt és ostoba anya.
Tisztelet azoknak, akik az egyforma mértéket biztosítani tudják a második, harmadik, sokadig szülöttnek is. Jelen pillanatban úgy érzem: én nem.
Na. Ezért van nekünk csak egy gyerekünk, és nem a pár perc szenvedés vagy a drága tankönyv miatt...
A cikket írta: Suvahe
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem azért nem szülünk több gyereket, mert teher lenne számunkra és nem adhatnánk meg részükre mindazt, amit az első megkapott...
Lehet, hogy nem tudnánk megadni a másodiknak, harmadiknak ugyanazt, ugyanúgy, mint az elsőnek?..., De egymást kiegészítenék.
Bennünk a bizonytalanság működik. Nem az anyagiak határoznak meg egy jó szülő-gyermek kapcsolatot.
Az anyai ösztönök másként működnek.
Nem egyszemélyes döntés kérdése. Tapasztalatból tudom.
A biztonság, ami hiányzik manapság, hogy a szeretet önmagában elég legyen.
Bár lett volna bennem is akkora elhatározás, mint anyámban. Szeretet és minden egyéb, ami e köré csoportosult. De abban a pillanatban, aki ezt megerősítette volna, nem volt. Magadra maradtál.
Mégis vannak, akik képesek felvenni a harcot egyedül is akár. Mégegyszer, vagy triplán akkora erővel.
A szeretet pénzben nem mérhető, de elkerülhetetlen szükség van rá, hogy létezni tudjunk egyedül is akár, egy, kettő, esetleg három gyerekkel...
A mai napig is megkapom. Miért nincs testvére?
A gyermekek nem terhek, hanem áldások akik által halhatatlanok vagyunk.
És a gyermekek nem azt köszönik meg hogy elvittél az xy bevásárlóközpontba, hanem azt hogy szeretettel felneveltél. Társadalmi helyzet? Anyagiasság? Ha visszazuhannánk a kőkorszakba senki nem akarna több gyereket? Dehogy... Ugyanúgy megtanítanád a másodikat és a harmadikat (stb.) is vadászni, halászni, gyűjtögetni mint az elsőt. Nehéz? Természetesen. Rengeteg ember a lelkét adná azért a földi javain kívül, hogy mi az az áldott állapot, a család. Nálunk a család a gyermeket jelenti. És ha Isten megáld egy újabb gyermekkel annak is meglesz mindene amire IGAZÁN szüksége van. Emberfüggő. Könnyű soha nem lesz a világon semmi, de ha egyre több a plusz amiért érdemes küzdeni már megérte. Lényegtelen hol élünk, milyen társadalmi szinten. Ami számít szerintem az alapösztön, törekvés az alap létfenntartásra, biztonságra a utódoknak akiket szeretetben átadni a tudásunk. Nem mi ők a jövő. "Egyforma mérték" ha ez a szeretetre értendő ebben igazad van a tizedik gyereknél is. Ha a jelenlegi társadalmi norma szerinti elvárásokra értve méregdrága, annak aki mérgezi magát és a családját. Végezetül a szabadidőre személy szerint azt a családom körében élvezem a legjobban. Meríts erőt a gyermekedből ne fáradj meg és hátha hozz a gólya neki egy kistestvért majd egyszer. És akkor sztereóban mondják majd neked azt hogy szeretlek anya :) (Most inkább befejezem mielőtt az 5.1. es hangzást is belevinném. ) Röviden annyit akartam csak írni változzon idővel benned a jelenlegi pillanat. Elnézést a zavarásért. Üdv. B.I.