újabb események régebbi események további események
00:11
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Arkady új cikket töltött fel
14:21
emillio új cikket töltött fel
11:25
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
00:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Fifi22 regisztrált a weboldalra
10:45
A kérdező hozzászólt a Kérdezd a férfit menüpontban levő kérdéséhez
05:56
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:50
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:00
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
13:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Kőnig válaszolt egy szavazásra

Mániás depresszió 2. rész

2011. augusztus 28. - Látogatók száma: 63

A lakosság 1 %-a szenved ebben a kórban, de sokan nem is tudják betegek. Az 1 % a regisztrált, azaz orvosnál jelentkezetteket jelenti. Alattomos betegség, de vannak figyelmeztető jelek, amiket talán észrevehetünk ha résen vagyunk.

Másnap, azaz kedden leutaztam Sopronba. A férjem 4 ágyas kórteremben feküdt, pontosabban a kettes ágyon. Nagyon szép modern a kórház, gyönyörű parkosított környezetben található. A kórteremben bent volt a fürdőszoba. Nem látszott, hogy ez pszichiátria. A betegek a folyosón sétálgattak, nem láttam furcsán viselkedő embert.
Amikor beléptem a kórterembe, megrémültem. A férjem össze-vissza volt törve. A feje még véres volt, a jobb lába combig begipszelve (nyílt térdsérülés), a bokájából letört egy darab. A mellkasát a biztonsági öv megnyomta. Az egyik keze csuklótól ödémás volt és az egész ember színe olyan volt, mint egy májbetegé, sárga.
Az ablak irányába tekintett, nem látta amikor beléptem az ajtón. Odamentem hozzá, de rám se nézett, csak bámult az ablak felé továbbra is. Átöleltem, megakartam puszilni, de nem engedte. Megrémültem ahogy rám nézett és ezt mondta: "miért tettétek ezt velem, annyira nem voltam rossz ember, hogy meg kelljen halnom". Én kérdőn néztem rá nem értettem mire gondol. Leültem az ágyára és a telefonomat letettem magam mellé, ami a kezemben volt, erre Ő felkapta és eldobta. Kérdőn néztem rá, miért tette! Erre Ő: "persze, most is figyeltek mi? ebben is lehallgató készülék van". Dehogy, mondtam neki, miről beszélsz? Mi van veled? A tekintete olyan volt, mintha nem Ő nézett volna rám, a szemei kidülledtek és eltorzult a feje. Nem, ez nem az Én férjem, gondoltam.
Miért csináltad? Kérdeztem, és el kezdte mondani: " Te csináltad! Az osztrák kórházban mindenki arról beszélt, milyen rossz voltam veletek, miért kellett nekik ezt mondani, miért üldöztettél? Azért mentem neki a fának, mert üldöztek az embereid, az egyik autóban az anyád ott vihogott az autópályán. Az osztrákok savat tettek az infúzióba és megégették a lábamat a CT-vel, pedig nem egyeztem bele, de erőszakkal megtették. Most rákos leszek miattuk, meg fogok halni, csak az bánt nem láthatom a gyereket ahogy felnő, de majd fentről figyelem." folyt. köv.

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró
2011. augusztus 28. 15:08
Szia Lizolett!
A pszichológiai tesztek 90%-ban kizárták a skizofréniát.
Majd folytatom a történetet és abból kiderül minden.
Puszi Timi
2011. augusztus 28. 14:48
Szia, Aemitv! Hasonlót élt át a mi családunk. Apukám is megpróbálta megölni magát, és utána/előtte neki is hasonló típusú téveszméi voltak. A kórház, orvosok, gyógyszerek nem segítenek ilyen esetben. A családnak, feleségnek pedig nagyon nehéz.
Még egyszerűbb, könnyebb lefolyású depressziónál, pszichiátria betegségnél sem egyszerű.
Mint a férjed esetében, úgy apukám betegségének is a bűntudat volt a gyökere, ezért én úgy élek, hogy ne érezzek bűntudatot, és ne adjak okot arra, hogy bűntudatom legyen.

(Apukám azért érzett bűntudatot, mert leégett egy gyár részlege az ő felügyelete alatt. Ő viszont nem volt ott, mert hazakísérte egy beteg kollégáját. És, bár ezt nem tudom, hogy pontosan mikor, de előtte tudta meg, hogy az édesanyja, nem az igazi anyja. /Nem is tudom mai napig, ki volt az igazi nagyim./)
2011. augusztus 28. 14:40
Ez eddig inkább paranoid skizofréniának tűnik...
2011. augusztus 28. 14:37
Szia! Ehhez a történethez életedből egyszerűen nem lehet szólni, mert erre nincs szó, ez borzasztó és egyben kutya nehéz emberileg, hogy bírtad ki agyilag??? Juj!

Szeretettel: Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: