Márta néni magányossága
Látogatók száma: 47
Október közepén ködös a reggel, és a valósnál sokkal hidegebbnek érezni a hőmérsékletet. Márta néni úgy döntött, hogy reggel semmiképpen sem kel fél nyolcnál korábban, addigra Danika már elmegy dolgozni és biztos lehet abban, hogy egyedül maradt a házban. Magas, jóképű fiatalember Danika, tulajdonképpen nincs vele gondja, illetve nem lenne, ha nem váltogatná olyan gyakran a barátnőit, hogy mire megjegyezné a leányzó keresztnevét, már másik lánnyal találkozik reggel a konyhában. Kénytelen az unokájához alkalmazkodni, elvégre itt csak egy megtűrt személy és nem is érti, hogy miért hagyta magát meggyőzni a fiától, hogy jobban fogja magát érezni a fővárosban, nem lesz egyedül. Milyen is az anyai szív, előbb, utóbb behódolt egy szem fiának, és azzal áltatta magát, hogy ezzel sokat segített a gyerekén. Ráadásul Malvin is igyekezett rábeszélni a költözésre, mondván, hogy Mártának nem kell többé rezsit fizetni, magával viheti megszokott bútorainak többségét, és arany élete lesz a fővárosban, hiszen járhat moziba, színházba, és kedvére főzőcskézhet az unokájának, aki gyerekkorában hetekig nála nyaralt és imádta a nagyanyja kosztját.
Kikászálódik az ágyából, rendet rak, utána a fürdőszobába megy, majd immár felöltözve kinyitja az ablakokat, lenn, a földszinten és fent, az emeleten is. Kiszellőzik a ház, mire megreggelizik. Danika mindig hagy neki kávét, csak melegíteni kell, főz mellé egy teát, ken két szelet vajas kenyeret, és néhány szelet felvágottal és zöldpaprikával kényelmesen elfogyasztja.
Andis a fiának és az édesanyjának megvette a kétszintes kispesti ikerház felét, és nem válaszolt a kérdésre, hogy miért nem ő költözött össze a fiával, miért marad a válása után, tíz évvel ezelőtt vett garzonjában, de Márta néni belátja, hogy ez nem tartozik rá. Örül annak, hogy gondosan körbekerített, aprócska kert is tartozik a házhoz, amiben kedvére kertészkedhet, és tulajdonképpen a földszinten minden bútor a sajátja, olyan, mintha egy szoba hallos komfortos lakásban élne, ahol mindennapos vendég az unokája, akire mos, főz, takarít, s még sincs egyedül, ha valami egészségügyi gondja akadna. Szerencsére szó sincs erről, egészséges, mint a makk, nem is volt ideje betegeskedni, mert tizenhat éves özvegysége alatt magának kellett gondoskodni a megélhetéséről, művelni a konyhakertet, emellett vezetni az iskolai irodalmi színpadot.
A kávéját tejszínhabbal és csipetnyi fahéjjal szereti, rászoktatta az unokája. Két hónap alatt kialakult az életmódja és most kezd rádöbbenni, hogy hiányzik az otthoni társaság, a Malvinnal folytatott véget nem érő polémia, az ismerősökkel való piaci beszélgetések. A heti kétszeri piacnapon reggel nyolckor elindult otthonról és délnél előbb nem ért haza, hiszen annyi ismerőssel találkozott, akikkel muszáj volt néhány szót váltani. Itt, a fővárosban mindenki ismeretlen, nincs, kivel beszélgetni. Még az ikerház másik felében lakókkal is pusztán köszönő viszonyban áll, nem akaródznak szóba állni vele. Ha ez így folytatódik, magányos, megkeseredett vénasszony lesz belőle, pedig még csak hetven éves, amely nem egy nagy kor. Nincs mese, ezen változtatni kell!
Elmosogat, átöltözik és útnak indul, fején hercig kis kalappal, átmeneti kabátban, mely alatt kosztümöt visel, kezében a bevásárló kosara, vállán lóg aprócska ridikülje. Lesétál a metróig, annyi mozgás kell, és itt a telepen, napközben gyér az autós forgalom. Nagyokat lélegzik a friss levegőn. A nagycsarnokba megy, azt hallotta, ott a legnagyobb a választék. Kicsit messze van, meg nem is szeret cipekedni, de rengeteg az ideje és csak annyit vásárol, amit elbír, a többit meg hazafelé jövet megveszi a közértben.
Sokan várakoznak a metróra, mintha senki sem dolgozna, vannak itt fiatalok, középkorúak és öregek, magukba gubózó magányos utazók, és beszélgető csoportok. Leszáll a Kálvin téren és onnan gyalog megy tovább, nézegeti a kirakatokat és időnként majdnem elsodorják a járókelők. Miért siet itt mindenki? Lekésnek valamiről? Vagy elvárás, hogy a főváros valamennyi lakója rohanvást közlekedjen?
Módszeresen körbejárja a nagycsarnokot, nézegeti a kínálatot és az árakat. Kapkodja a fejét, nehéz eldönteni, mit vegyen és mennyiért, hogy az ár és a minőség szinkronban legyen. Kell egy kis gondolkodási idő, ezért felmegy a galériára, ahol egymás hegyén, hátán a sok kis vendéglátóhely. Kapható itt mindenféle étel, s nem állja meg, hogy ne vegyen egy lángost, amit magával visz, kimegy az épületből és a Csarnok téren leül az egyik padra. Süt a nap, kényelmesen elfogyasztható a lángos. Márta néni arcát simogatja a napfény. Jól megsózta a lángost, most pedig szomjas. Ott egy trafik, biztosan árulnak benne üdítőt. Vehetett volna itókát a lángososnál is, de hosszú volt a sor, és mielőbb szabadulni akart. Nem szereti a tömeget.
A dohányboltban kristályvizet vesz és megy vissza a padjához, csakhogy ott már ül valaki, egy korabeli idős hölgy.
- Jó napot! Megengedi, hogy ide üljek és megigyam a vizemet?
- Hogyne, tessék csak!
Beszédbe elegyednek és kiderül, hogy Veronka egyedül élő kisnyugdíjas, aki napi öt forintért kap ebédet, amit házhoz is visznek neki, és délelőttönként eljön a csarnokba, megveszi a napi négy kiflijét, egyet itt eszik meg, a padon, utána hazaballag. Ha akad beszélgető társa, annak örül, mert otthon nincs kivel csevegnie, amióta elvált az urától, annak pedig van legalább húsz éve. Gyermeke nincs, nem lehetett, így egyedül lézeng a világban.
Márta néni bevásárol, mire észbe kap, tele a kosara, zöldéggel, gyümölccsel, hússal. Hiába, itt lehet olcsón vásárolni, csak jól körbe kell nézni.
Másnap reggel kipattan az ágyból, és ismét elindul a nagycsarnokba, nem, mintha vásárolna bármit is, csak abban reménykedik, hogy ismét talál magának beszélgetőtársat, és azzal áltatja magát, hogy ott árulják a legfinomabb lángost, ami ismét jó lesz tízórainak. Egészen izgatott, vajon lesz beszélgető partnere, avagy magányosan költi el a lángosát, költői a kérdés, s mint olyanra, nem kell válaszolnia. A metrótól most nem gyalog megy a csarnokba, hanem villamosra száll, elvégre ingyen utazhat, bár azon is nagy a tömeg. Egyenesen felmegy a galériára, megveszi a lángosát és irány a tér. Leül a tegnapi padjára, és körülnéz, de nem látja sehol Veronkát, pedig itt kellene lennie, a négy kiflijével egyetemben. Lassan eszik, hogy húzza az időt, kortyol hozzá a vízből, amit otthonról hozott magával, nem szórhatja a pénzt, annyira nem megy jól. Lángost sem ehet minden nap, az is drága mulatság a maga fajta nyugdíjasnak. Jobb híján nézegeti a járókelőket. Sokan mennek a dohányboltba, hiába a reklám, s a magas cigaretta ár, a szenvedély az szenvedély. A mellette lévő kiskocsmába is betérnek a férfiak egy fröccsre, bár nők is leülnek a kinti asztalokhoz, isznak egy kávét, mielőtt elindulnak haza a degeszre tömött szatyraikkal. A tér másik végén szállodát építenek, mintha nem lenne elég belőlük, de azért főváros a főváros, hogy talpalatnyi hely se maradjon kihasználatlanul. Ha nem jön Veronka, elsétál megnézni a Bálnát, annyit hallott róla, s innen csak pár lépés. Állítólag a nagy része üres, pedig sokba került az építése, annyiba, hogy abból tíz magyar falut is felvirágoztathatnának, csakhogy az senkinek sem érdeke, legalább is azoknak, akiknek sok pénz csörög a zsebükben.
Középmagas, disztingvált úriember lép oda Márta nénihez, engedélyt kér, hogy leülhessen mellé.
- Azonnal tudtam, hogy maga lesz a Márta néni, akit Veronka emlegetett, hogy szeret csevegni. Üzeni, hogy nem tudott eljönni, kicsit maródi, de ha beéri velem, szívesen elbeszélgetek magácskával. Feltéve, ha nincs más programja.
Kiderül, hogy Kemencés Kálmán is egyedülálló öregúr, aki szintén keresi a megfelelő társaságot. Szó szót követ, Márta néni megemlíti, hogy mára tervezte a Bálna megtekintését, mire felcsillan a férfi szeme:
- Megengedi, kedves Márta, hogy elkalauzoljam? Elmondom a történetét.
Másnap Veronka is csatlakozik hozzájuk, és egy hét múlva már húszan vannak. Lassan kiszorulnak a térről, hideg is az idő, az eső is szemerkél. Kemencés Kálmánról kiderül, hogy igazi szervező tehetség. A következő héten már a Bálnába szervezi a találkozót, elnevezi a társaságot CSAK-nak, azaz Csacsogók Klubjának, és az egyik kávézó tulajdonosával megbeszéli, hogy adjon helyet nekik, még akkor is, ha keveset fogyasztanak, ellentételezésként a kávézó törzsvendégeit képező fiataloknak ingyen adnak tanácsokat, ha azok kérik. Hiszi is nem is a kávézó tulajdonosa, Hudák Tóni, hogy az öregek tudnak segíteni a fiataloknak, de egy próbát megér. Mindenesetre, a CSAK tagjai mindössze napi egy órát tartózkodhat a kávézóban, elvégre nem lehet elkapatni az öregeket, még akkor sem, ha ez nem jelent neki különösebb ráfizetést, hiszen fűteni, világítani akkor is kell a nyitva tartási időben, ha nincs vendég. A kávézóba főleg egyetemisták és fiatal párok járnak, ős is inkább délutánonként.
Szellő szárnyán terjed a hír, s kialakul a CSAK húszfős magja. Nyugalmazott tanár, jogász, gépszerelő, szakácsnő, adminisztrátor, orvos, mérnök, kőműves van közöttük, tizenkét nő és nyolc férfi. Tisztességből mindannyian fogyasztanak valamit, ki kávét, ki teát, de ami a lényeg, hogy vidáman csevegnek, sőt, ha valakinek gondja akad, megpróbálják kitalálni, hogyan lehetne orvosolni.
Hudák Tóniban motoszkál a kisördög, hogy próbára tegye az öregek bölcsességét, ezért megkéri az egyik barátját, hogy mívesen kitalált történettel álljon az öregek elé, mintha az valós gondja lenne. Hajánál fogva előráncigált történetet tálalnak az öregek elé, mit csináljon az egyetemista fiú, akinek a barátnője és az édesapjának az annál alig idősebb partnernője egyszerre jelentik be gyermekük érkezését. Pali pénteken adja elő a csacsogó klub tagjainak a problémát, azzal, hogy hétfőre várja a válaszukat.
Márta néni eléggé izgatott, mert ez nem egy hétköznapi történet, s nem jut eszébe semmiféle okos megoldás. Kálmánka azzal búcsúzik tőle, hogy felhívja a hét végén, ha lesz ötlete, ami nem valószínű, mert a férfi férfi módra gondolkodik akkor is, ha haja fehér, mint a hó, neki pedig nem lesz ideje a fejtörésre, mert Andris jön szombat este vacsorára, hozza a barátnőjét is bemutatni, és nagy a valószínűséggel Danika sem lesz egyedül, úgyhogy öt főre süthet, főzhet, lesz dolga elég.
Megvásárolja a vacsorához valókat, négy féle ételt készít, mert csak a fia és az unokája kedvenceit ismeri, ám a két ismeretlen hölgyét nem, akik lehet, hogy a mai modern ételeket kedvelik, azért nekik is kedvez. Ha sikerül. Süteményt azonban csak két félét süt, pogácsát és lekváros rácsos linzert.
Szombat reggel korán kel és felébreszti Danikát, hogy legalább a takarításban segítsen. Titokzatosan bazsalyog az unokája, és úgy érzi, bármit kérhetne tőle, mindent teljesítene. Lehet, hogy megkomolyodik a gyerek, mondjuk, ideje is lenne. Andrisnak kellene egy rendes asszonyka, nem élhet egyedül, az a világ rendje, hogy legyen az embernek egy társa. Persze, neki a férje után nem kellett senki, mert Hegedűs Sándort senki sem pótolhatja, nyomába sem érhet.
Jól áll Danika kezében a porszívó, és a portörléssel sem áll hadilábon, ráadásul a ház körüli járdáról is lesepri a faleveleket. Repes Márta néni szíve, ember lesz ebből a gyerekből. Ebédre könnyű zöldborsó levest főz, süt mellé néhány palacsintát.
- Nagyikám, el kell mennem délután, de estefelé itthon leszek.
- Jól van, Danikám, a többi már az én dolgom.
Bekapcsolja Márta néni a rádiót, otthon is azt hallgatta főzés közben és nekilát a vacsorakészítésnek. Először is elkészíti a sütemények tésztáját, a pogácsának kelni kell, a linzer tésztának sem árt a pihenés, utána felteszi főni a nagy fazék szabolcsi töltött káposztát, az Andriska kedvence, az aprajába tesz néhány darab füstölt oldalast, csak az íze végett. Danikának milánói makaróni dukál, sok-sok rántott hússal. A két vendégnek salátákat készít, ám azokból csak két-két adagot, mert másnak úgysem ízlene.
Öt órára elkészül a munkával, nincs más hátra, mintsem tusolni és ünnepi ruhába bújni, mert lehet az ember lánya öreg, de adjon a tisztességre. Hat órára jönnek a vendégek, és szégyenszemre elbóbiskol a fotelben ülve, hiába, kissé elfáradt az egész napos ténykedésben. Felriad a mobilja csörgésére, ugyan ki keresi ebben az időben. Hát nem Kálmánka az, aki úgy véli, megoldotta a gordiuszi csomót:
- Mártikám, drága, gondolkodtam a Pali gyerek problémáján! Az a legjobb, ha örül mind a két kisbabának! Úgy nőhetnek fel, mintha testvérek lennének!
- Jól van, Kálmánka, ne haragudjon, de vendégeket várok, mindjárt itt lesznek! Holnap megbeszéljük!
- Rendben! Meghívom ebédre, no, nem én főzök, de ismerek egy jó kis éttermet!
- Nem tudom…
- Tudja, Mártika! Jöjjön el a Csarnok térre, pontban, délben ott fogom várni! Ebéd után meg sétálunk egyet a Margitszigeten!
- Jól van, ott leszek, ha már ennyire erőszakoskodik velem!
Hogyan mondhatott ilyet Kálmánkának? Hiszen nem is volt erőszakos.
Jó, hogy felébresztette Kálmánka. Ellenőrzi a terítéket és rádöbben, hogy nem tett a terítékhez boros poharakat, igaz, bor sincs itthon, mert eszébe sem jutott, hogy alkoholról is gondoskodjon. Hol van Danika? Azt mondta, hogy időben hazaér, és elküldhette volna a közértbe, de már mindegy, mert csengetnek.
Andris érkezik egy fiatal lánnyal, aki inkább illenék az unokájához, mintsem a fiához. Márta néni igyekszik jó képet vágni, annál is inkább, mert Andrisnak fülig ér a szája és majd’ elolvad, amikor bemutatja a barátnőjét. Kissé sápadt Lilla, csak nem beteg? Vagy annyira megilletődött volna? Képtelen eldönteni, mert megérkeznek Danika, akinek a barátnőjével mintha már találkozott volna. Hát persze, ő volt az, Karola, akibe a beköltözését követő második napon belebotlott a konyhában, amint éppen arra várt, hogy lecsorogjon a kávé, s közben egy hatalmas maga készítette szendvicset evett. Nem, nem evett, falt. Majdnem megfulladt, amikor meglátta Márta nénit, aki úgy fogadta, mintha először találkoznának. Nem illik zavarba hozni a vendéget, inkább jó háziasszony módjára máris asztalhoz ülteti a társaságot. A fia is, az unokája is hozott italokat, milyen szerencse, hogy nem vett alkoholt.
A konyhában csak kicsit kellett melegíteni az ételeket és Andris jött utána, hogy segítsen neki a tálalásban.
- Anya, hogy tetszik Lilla? Ugye, egy csodálatos nő!
- Az, kisfiam. Örülök, hogy nem vagy egyedül.
- Hm, a töltött káposztát miattam főzeted?
- Persze, Andriskám. Tudom, hogy az a kedvenced.
- Lilla is szereti.
Danika sem tétlenkedik, boros és pezsgős poharakkal kiegészíti a terítéket, és amint a nagyanyja is elfoglalja helyét az asztalnál, felszalad a szobájába és három virágcsokorral tér vissza. Az elsőt a nagyanyja, a másodikat Lilla, a harmadikat pedig Karola kapja. Erre koccintani kell, Andris töltögeti a bort, koccintanak, és Márta néni figyelmét nem kerüli el, hogy a két lány éppen csak megnedvesíti ajkát az itallal. Absztinensek lennének? Hajaj! Dehogyis! Kisbabát várnak!
Valamennyi étel az asztalra került, lehet válogatni, sőt, végigenni az egész kínálatot. Andris és Lilla jó nagy tányérral szednek a töltött káposztából, Karola a salátákat választja, míg Danika láthatóan igyekszik megkóstolni valamennyi ételt. Márta néni is a káposztát eszik, annál is inkább, mert elérték a fazékban az első sor füstölt oldalast, amit nagyon szeret.
Semmiségekről csevegnek, apa és fia ugratják egymást, ahogyan teszik, amikor közös társaságban vannak. Dani a gombás hús után a káposztából is szed, és ahogyan megcsapja Karolát az étel gőze, azonnal felpattan és kirohan a fürdőszobába. Összenéznek Andrisék és mosolyognak, mint két alma. Dani a barátnője után akar menni, csakhogy nagyanyja maradásra bírja.
- Ez női dolog, gyerekem. Majd én megyek.
Karola már az arcát mossa.
- Mennyi idős vagy?
- Nyolchetes, Márta néni.
- Dani tudja?
- Még nem.
- Akkor szedd össze magad, gyerekem, és mielőbb közöld vele. Elvégre a közös gyermeketeket hordod a szíved alatt. Nem akarsz egy kicsit lepihenni? A szobámban van egy kanapé, jó meleg takaró.
- Köszönöm, már jobban vagyok.
A pogácsa, és egy pohár tea jót tesz Karola gyomrának. Danika közben suttogva faggatja a lányt, aki ódzkodik az igazi választ megadni.
Andris pezsgőt bont.
- Kedves anya és Danika! Szeretnénk bejelenteni, hogy hamarosan összeházasodunk Lillával és úgy hat hónap múlva megszületik a közös gyermekünk! Egészségetekre!
Koccintanak, bár Danika képtelen gratulálni az apjának. Hát ezért akarta, hogy mielőbb saját otthona legyen, ezért költöztette össze a nagyanyjával!
Márta néni szívből gratulál a fiának és a jövendőbeli menyének, ám koccintás közben élesen Karola szemébe néz.
- Nekem is mondanom kell valamit. Csatlakozom András bácsihoz! Nekünk is kisbabánk lesz!
Hirtelen csend lesz, majd Danika kezében összeroppan a pezsgőspohár.
- Gratulálok nektek, Danikám! Szóval, jó lesz, ha mielőbb összeszedem magam, mert úgy tűnik, szinte egyszerre leszek újra nagymama és egyúttal dédnagymama is! örüljünk a két kisbabának, legalább úgy nőhetnek fel, mintha testvérek lennének! Tölts még egy pohár pezsgőt, Andriskám!
Este tizenegykor, miután végzett a mosogatással, felhívja Kemencés Kálmánt:
- Remélem, még nem aludtál? Mondd, holnap biztosan együtt akarsz ebédelni egy jövendőbeli dédnagymamával?
- Ne aggódj, Mártikám, tudok pelenkázni! Bár húsz éve nem gyakoroltam, de ez is olyan, mint a biciklizés! Nem lehet elfelejteni!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Ismét egy tőled megszokott történet!
Megszokottan jó a témája, és megszokottan
hibás az írása, - mint mindig, ha nem olvasod
el megírás után az egészet!
Pussz: emillio
tudom, hogy te pontosan elolvasod!
Pusszantalak: Yolla
Ismét egy tőled megszokott történet!
Megszokottan jó a témája, és megszokottan
hibás az írása, - mint mindig, ha nem olvasod
el megírás után az egészet!
Pussz: emillio