Nagyszüleim

Látogatók száma: 31

Mindig csak magamról írtam eddig, pedig... Apu ágáról régi székely családból származom. Ma is szívesen látogatok vissza Csíkszeredára, a nagyszüleim régi házának környékét megnézni. Anya szülei Magyarországon éltek mindig.

Nagyapám 1896-ban született Temesváron, nagymamám 1904-ben Csíksomlyón. 1924-ben kötötték össze életüket örökre, ahogy nagyapám mondta: -Bennünket csak az ásó meg a kapa választ el jányom. Majd ha valamelyikünk előbb megy el, utána még a másikunk akkor sé hagyja el örökre, az is követi a következő kapavágással, gyerököm.
Az öregapám nagyon szikár kemény ember volt, 92 évesen ment el közülünk. Nagyanyámat nem egészen 1 évre rá temettük, ahogy nagyapám megjósolta..., a következő kapavágással.
A tata megjárta az első világháborút. Hadifogolyként 3 évig kint volt Oroszországban. Amikor még elment katonának magyar volt, vissza már románként jött. Persze ebbe soha nem tudott beletörődni. Mindig is magyar maradt.
Sokat mesélt nekem az oroszországi élményeiről. Megtanult oroszul és megtanulta a túlélést. Ez segített neki a II. világháború végén megmenteni családját, tudott oroszul és így nem lőtték le apámat egy csirke lopásért, így én is megszülethettem, ...majd idővel.
Nagyanyám olyan volt, mint amilyennek egy nagymamának lennie kellett. Nagyon szeretett bennünket. Nem volt olyan kérés, amit zokszó nélkül ne teljesített volna. Mi meg "cserébe" nagyon szerettük Őt, tűzbe mentünk volna érte...
A tata és nagyanyám a második világháborúval keveredtek át az anyaországba. Így ismerkedhettek meg az én szüleim is, már Magyarországon. Anyuék 1968-ban házasodtak össze.
Anyu részéről a nagyszüleimet kevésbé ismertem, ők az ország másik részén -a Dunántúlon- laktak. Szegényekhez alig jártunk, talán kétszer, vagy háromszor voltunk náluk nyáron egy-egy hétre. Bár azok nagyon emlékezetes nyarak voltak, de valahogy én mégis apu szüleihez kötődtem jobban.
Arra emlékszem még -lehettem úgy 12 éves-, hogy egyszer anyu nagyon sírt és pár hétre rá elmentünk Karcsi tata temetésére. Ezután Magdi nagymama pedig Rozihoz költözött anyu húgához. És úgy 4-5 évre kaptuk a rossz hírt, hogy mostmár ő sincs többé.

Ezek voltak az én nagyszüleim. Mindig jóérzés emlékezni rájuk.
Azt hiszem megérdemlik, hogy megírtam Őket!

A cikket írta: cecill

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

ginesz

Bizony jo, hogy megirtad...már hiányoltalak, hogy nem vagy!Szeretteink a szívünkben élnek.Amig emlékszünk rájuk addig velünk vannak!

Orsolya

Kedves Cecill! Az én nagyszüleim meghatározó emberei voltak életemnek és mai napig bennem élnek tanításaik! Imádtam őket, szüleim helyett szüleim voltak! Nem is nagyszülők! Én azt gondolom soha nem mennek el igazán, amíg szívünkbe őrizzük emléküket! üdv Orsolya

cecill

Köszi a hozzászólásaitokat. Eddig is itt voltam, csak nem volt időm írni, jó itt lenni köztetek!
Pusszancs nektek: Cecill

Orsolya

Kedves cecill! nekünk is és írj még nekünk! pusz Orsolya

katkat

Csodálatos gondolat, és tett ,megemlékezni -reájuk-róluk! Nagyszerű ember vagy!

cuki1

Biztosan jó emberek lehetek a nagyszüleid.
Nagyon szép hogy megemlékeztél rájuk.
Puszilak:Maya