Napfogyatkozás
Látogatók száma: 53
A szeretet pénzben nem mérhető. Egészen addig nem is tudjuk talán, hogy létezik, amíg meg nem tapasztaljuk, rá nem érzünk, hogy a hiánya egyik napról a másikra, pótolhatatlan veszteség.
Ő, aki minden bajt legyűrt. Minden körülmények között is talpon tudott maradni. Hihetetlen akaraterő, makacsság és elszántság szorult belé. Küzdött mindvégig. Még akkor is, amikor a bajt magának okozta. Sajnos a legtöbbször így volt. Túlélt sok tragédiát.
Fiatal volt és szép. Azzal a büszkeséggel megáldva, amivel csak azok rendelkeznek túlsúlyban, akiknek az élete erre minden felhatalmazást megadott.
Hamar elvitték a családból. Nála sokkalta erősebb férfi, aki a tenyerén hordozta, ameddig azt a nőt hordozzák, akit nagyon szeretnek. És mint mindig a szeretet átcsap valami egészen elképesztő, eltévelyedett, észt veszejtő féltésben, féltékenységben. Abból már nincs kiút. Mint ahogy egy idősebb férfi óvja, félti, és magáénak akarja tudni fiatal, élettel teli, szép feleségét. Ez a ragaszkodás nem várt fordulatot vesz. Mint ahogy általában, jellemzően ez így szokott lenni. Nem értették, nem tudták mi történik velük, de a szerelmet, a szeretet kettőjük között nem tudta felváltani. Helyette egy, a legrosszabb, a gyanakvás, a birtoklás, a tudat, hogy elveszíthetem azt, akit szerettem valamikor, a féltékenység váltotta fel.
Hánykolódott az életében. Ezt nem lehetett nem észrevenni a környezetének. A válása után egyedül maradt. A lányát, mert az apa még erősebb volt nála is, és jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezett, több volt a tudatossága koránál fogva is, tapasztalata és kellő kitartása, el tudta érni, hogy a gyerek vele maradjon végleg. Egy anyától elvehette azt, akit ő szült, és ugyanúgy szerethette, de nem adhatta meg neki azt, amire egy anya adottságainál fogva inkább képes lett volna. De a dolgokon nem lehetett változtatni.
Nem maradhatott sokáig egyedül. Hozzá hasonló életet élhetett számtalan ugyanolyan fiatal férfi és sorstársa is egyben, gyerekek nélkül, aki szintén, mint ő egyedül álló volt abban az értelemben, elvált férfi. Mindegy miért. Az élet nem várt fordulatot vett kettejük sorsában. Együtt, egymással, minden körülmények között le tudták küzdeni a sok nehézséget mind a mai napig férj és feleségként.
Második házasságában megadatott neki mindaz, ami lehetett volna korábban is, de elkapkodva, felkészületlenül, fiatalon beleugorva egy nem kis buktatókkal telített életbe, menekülés is lehetett ez részéről, de ami a kudarcokhoz vezette, megtanította arra hogyan kell élni. Együtt a második párjával bejárták szinte az egész világot. Éltek, mint más elképzelni sem tudja, hogy másként is lehet.
A bűneink, a hibáink azonban velünk maradnak. Azok soha nem évülnek el, nem felejtődnek el. Ott hordozzuk magunkban, csak éppen nem tudunk róla mikor bosszulja meg magát. Egyik napról a másikra nem felejtődtek el, mint gondoltuk. Akkor jön elő, amikor a legkevésbé számítunk rá, amikor már szinte minden, amit elképzeltünk, elértünk, ott van előttünk, élvezhetnénk, szerethetnénk, akkor kíméletlenül szembe kerülünk a valóval.
Véges az emberi élet! A jólét, a biztonság. Itt már nem elég az akarat, a büszkeség. Csak remélni tudom, hogy ez a nem várt fordulat, rossz eredmény, tragédia, az ő életükben, ami most felütötte a fejét, csak átmeneti és ismerve az egész eddigi életüket még inkább összekovácsolja, tartja őket kettejüket, és az utolsó pillanatig egymáshoz szeretettel és kitartással viszonyulnak. Nekem ő a hozzátartozóm, a legkedvesebb testvérem!
http://www.youtube.com/watch?v=jj1631U5tBs
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ne temesd még el őt! Nem szabad!!! inkább biztasd, van még ideje...
Ne menjen el még az öcs után, még ne.... Biztatni kell hogy van még remény..
joboszi
Az utóbbi évek történései sajnos számomra nem adnak sok reményt, ennek ellenére ismerve őt és hogy mennyi mindent le tudott már eddig is küzdeni, menni fog.
Valami jelét máris adta a nem feladásnak, hogy mindazt, amit megvont magától - nem kevés akarat kellett hozzá - átmenetileg felfüggeszti. Én nem féltem őt!
Pussz,
Éva
Ne menjen el még az öcs után, még ne.... Biztatni kell hogy van még remény..
joboszi
Kedves Éva!
Nagyon tetszik a cikked! Egyre jobban tetszenek az írásaid.
Pussz,
Tündér
Köszönöm, hogy az írást értékeltétek, a tartalmát talán inkább magatokban, így lesz a legjobb. Külön-külön, hogy jobban értsétek azért el fogom mondani, komoly a baj.
Köszi,
Éva
Puszi:
Ilona
Nagyon tetszik a cikked! Egyre jobban tetszenek az írásaid.
Pussz,
Tündér