újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Talált gyerek

Látogatók száma: 56

Finden -> fand -> hat gefunden - régebben ez volt az egyetlen, amit meg tudtam tanulni múlt időben németül. Talán azért, mert valami köze van a nevemhez? Az egyik nagyapám vezetékneve Fund volt, aminek a jelentése: találat, vagy lelet.

Az a családi legenda járta, hogy a nagyapámat (vagy az ő apját?) a szántóföldön találta egy német földesúr és hogy nevet adjon neki, így a Fund lett a családneve.

Még az a legenda is járta, hogy egy gazdag hercegkisasszony és egy szegény parasztlegény tiltott szerelmének gyümölcse az ősapám. Ez annyira romantikusan hangzott... bár ha belegondolok, akkor nem az, ha meg kellett válni a gyermeküktől, de...

Ez a családi legenda (amely... bár elképzelhető, hogy csupán apám szertelen fantáziájának szüleménye, vagy talán mégis valóság) természetesen megihlette a fantáziámat és néha én is hercegkisasszony és szegény parasztlegény leszármazottjának érzem magam, mert néha nem találom a helyemet ebben a világban, valahogy nem ide való vagyok, de azt még én sem tudom, hogy hová. Viszont szeretem a földet a maga csodáival, ahogy tavasszal sarjad a természet, szeretem az erdő fáit, a madarak énekét és a lepkék tarka táncát a lombon átszitáló fényben, valamint a józan paraszti észből is jutott valamicske.

Vajon hatással van a múltunk a jelenünkre? Mindig nagyon izgatott az a kérdés, hogy mit örököltem a génjeimben. A nagy számat, azt biztosan. Néha azt képzelem, hogy én vagyok a lázadó hercegkisasszony.

A cikket írta: Virág

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Virág

Azért ez szomorú. De ez a mai szabad erkölcs sem az igazi.

nagy pofára esés volt szegény nagyanyámnak. élete végéig sem heverte ki.

megtekintés Válasz erre: Sanda

De ezt már megirta Németh László.

náluk csak válással végződött, nem gyilkossággal.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

nagy szerelem volt, illetve nagyanyám azt képzelte, az a szerelem, ha a pasi meglátogatja (lóháton járt, ez még az 1. világháború előtt történt egy felvidéki faluban), virágot hoz, és szépeket mond. aztán összeházasodtak, és nagyanyám meghökkent, hogy szex is van a világon, sőt minden nap, sőt, sőt... iszonyodott minden percétől, még a gondolattól is. ez volt az akkori szűzies nevelés eredménye.

Azért ez szomorú. De ez a mai szabad erkölcs sem az igazi.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

nagy szerelem volt, illetve nagyanyám azt képzelte, az a szerelem, ha a pasi meglátogatja (lóháton járt, ez még az 1. világháború előtt történt egy felvidéki faluban), virágot hoz, és szépeket mond. aztán összeházasodtak, és nagyanyám meghökkent, hogy szex is van a világon, sőt minden nap, sőt, sőt... iszonyodott minden percétől, még a gondolattól is. ez volt az akkori szűzies nevelés eredménye.

De ezt már megirta Németh László.

megtekintés Válasz erre: Virág

Müszi,

...lehet, hogy nem véletlen nem akart pont vele szexelni, talán mással akart...

Milyen hosszú az a hosszú? Sorozatba nem lehetne feltenni ide apránként?

nagy szerelem volt, illetve nagyanyám azt képzelte, az a szerelem, ha a pasi meglátogatja (lóháton járt, ez még az 1. világháború előtt történt egy felvidéki faluban), virágot hoz, és szépeket mond. aztán összeházasodtak, és nagyanyám meghökkent, hogy szex is van a világon, sőt minden nap, sőt, sőt... iszonyodott minden percétől, még a gondolattól is. ez volt az akkori szűzies nevelés eredménye.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

érdekes! nálunk is volt hasonló családi hagyomány, nagymama meg egy cziráky gróf - meg is írtam novella-félének, csak túl hosszúra sikerült. mondjuk, én nem hiszem, hogy így történt volna, mert a nagyanyámat korbáccsal kellett verni ahhoz, hogy elviseljen egy kis szexet a saját férjével... nagyon nem jöttek ki, el is váltak.

Müszi,

...lehet, hogy nem véletlen nem akart pont vele szexelni, talán mással akart...

Milyen hosszú az a hosszú? Sorozatba nem lehetne feltenni ide apránként?

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Virág! Nem lehet, hogy láttad tegnap este azt a filmet, ahol a kis srác marslakónak képzelte magát, nem ide valónak a földre? Őt elhagyták a szülei és ezért fantáziálta be magának, ami olyan tökéletesre sikeredett, hogy odaszögezett a képernyő elé. Beszélhettek neki arról, hogy ő csak egy kis fiú, akinek túl élénk a fantáziája, ide tartozik közénk, emberek közé, de ő csak ragaszkodott az elképzeléséhez...
Milyen jó, hogy én nem ismerhettem meg, nem is kutattam az apám előző életét, múltját, őseit, így biztos vagyok abban, hogy kettejüknek tulajdoníthatom a létem. A cselédlány és a lovászfiú szerelme nekem tökéletesen megfelel, melyből fogantam.
A gének, hogy mit öröklünk a szülőktől?... Csak egyet tudok, hogy apám lánya vagyok. Az ő természetét örököltem, állítólag. :-)

Szia Éva!

Sajnos amióta visszaköltöztünk nincs tévécsatornánk, úgyhogy nem láttam. csak erről a sok németezésről eszembe jutott, amit apám mesélt régen.

Engem érdekel a múlt, olyan regényes, bár az is meglehet, hogy semmi rendkívülit nem találunk, ha belenézünk. Nekem még az apai nagyanyám 3 férje is vadregényes. :)

megtekintés Válasz erre: Sanda

Drága Virág,hihetetlenül regényes,amit irsz.

Csodállak - többek között -bámulatos fantáziádért.

Meg még egy csomó mindenért,amelyek felsorolására ez a hely nem lenne elegendő.

Egyébként én is tervezem,hogy megirom apám regényét,ezért megőriztem az összes naplóját is.

De most még nincs hozzá kellő időm,erőm és lehet,hogy tehetségem se.

l

Szia Sanda!

Köszönöm a dicséretet, nagyon jólesik! :)

Tudod épp azt beszélgettük ma, hogy vannak dolgok, amelyek kifejezetten károsak a fantáziára és a józan paraszti észre, de én szerencsére elkerültem ezeket. :)

Az idő sosem lesz alkalmas, vagy nekiállunk, vagy nem. Arra van időnk, amire akarjuk. :)

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Virág!
Apai nagyapám is talált gyerek, módos parasztgazda találta gondosan bebugyolálva egy nagy kaskában, reggel a küszöbén.
Bevallom, nekem ez ez csak most jutott eszembe, amikor olvastam az írásodat, mert nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek az eseménynek.
Biztos, hogy eleink sok mindent átadtak nekünk a génjeinkkel, ám mégis az a kérdés, hogyan sáfárkodunk adottságainkkal és azt hiszem, elég jól.
Pussz: Yolla

Szia Yolla!

Látod, hogy milyen jó téma lenne egy történethez? Sajnos én nem tudom, hogy igaz-e a történet vagy sem, de talán nem is az a legfontosabb, hanem az, hogy kik vagyunk mi magunk.

Puszi! V.
érdekes! nálunk is volt hasonló családi hagyomány, nagymama meg egy cziráky gróf - meg is írtam novella-félének, csak túl hosszúra sikerült. mondjuk, én nem hiszem, hogy így történt volna, mert a nagyanyámat korbáccsal kellett verni ahhoz, hogy elviseljen egy kis szexet a saját férjével... nagyon nem jöttek ki, el is váltak.
Drága Virág,hihetetlenül regényes,amit irsz.

Csodállak - többek között -bámulatos fantáziádért.

Meg még egy csomó mindenért,amelyek felsorolására ez a hely nem lenne elegendő.

Egyébként én is tervezem,hogy megirom apám regényét,ezért megőriztem az összes naplóját is.

De most még nincs hozzá kellő időm,erőm és lehet,hogy tehetségem se.

l
Virág! Nem lehet, hogy láttad tegnap este azt a filmet, ahol a kis srác marslakónak képzelte magát, nem ide valónak a földre? Őt elhagyták a szülei és ezért fantáziálta be magának, ami olyan tökéletesre sikeredett, hogy odaszögezett a képernyő elé. Beszélhettek neki arról, hogy ő csak egy kis fiú, akinek túl élénk a fantáziája, ide tartozik közénk, emberek közé, de ő csak ragaszkodott az elképzeléséhez...
Milyen jó, hogy én nem ismerhettem meg, nem is kutattam az apám előző életét, múltját, őseit, így biztos vagyok abban, hogy kettejüknek tulajdoníthatom a létem. A cselédlány és a lovászfiú szerelme nekem tökéletesen megfelel, melyből fogantam.
A gének, hogy mit öröklünk a szülőktől?... Csak egyet tudok, hogy apám lánya vagyok. Az ő természetét örököltem, állítólag. :-)
Kedves Virág!
Apai nagyapám is talált gyerek, módos parasztgazda találta gondosan bebugyolálva egy nagy kaskában, reggel a küszöbén.
Bevallom, nekem ez ez csak most jutott eszembe, amikor olvastam az írásodat, mert nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek az eseménynek.
Biztos, hogy eleink sok mindent átadtak nekünk a génjeinkkel, ám mégis az a kérdés, hogyan sáfárkodunk adottságainkkal és azt hiszem, elég jól.
Pussz: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: