újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tépödött család

Látogatók száma: 76

Laci bácsi az ATV-n, éppen gulyást főz, tépödött tésztával. Hosszan magyarázza, mi a különbség a csipetke és a tépödött levesbetét között.

Ízlelgetem a szót: tépödött.
A tépödött a laposra nyomott csipetke tésztából készül, oly módon, hogy a hüvelykujj és a mutatóujj közé szorítod a szélét és elszakajtod, és máris téped a következőt. Szabálytalan szélű tészta lesz a végeredmény, amelyet ha puhára főzöl, és lehunyt szemmel eszel, akár még ízletes is lehet.

Erről beszélgetünk Annával, a vékony, csinos, negyvenöt körüli asszonnyal, miközben cigarettázunk, kinn, az udvaron, az épület árnyékában, a bukszusok mögött, ahonnan jól látni a község néptelen főutcáját, miközben onnan nem látnának minket, feltéve, ha valaki arra járna és idenézne.

Délelőtt tizenegy órakor akár az úttest közepén is trécselhetnénk, mert nincs piaci nap, nyugdíjat sem most fizetnek, a közmunkások pedig a község másik felén végzik áldásos látszat tevékenységüket. Azon kevesek, akiknek az önkormányzat jóvoltából stabil a munkahelyük, vagy boltban dolgoznak, vagy magánvállalkozók, nem lebzselhetnek munkaidőben, ahogyan a gyerekek sem korzózhatnak, mert benyeli őket az óvoda meg az iskola. A többiek meg, akik belekeseredtek a kilátástalan munkakeresésbe, rabsicosdit játszanak a Tiszán, vagy rőzsét gyűjtenek a tavaszi havas hideg elleni kályhagyújtáshoz, bár az sincs kizárva, hogy nem egészen egyenes úton próbálják megkeresni a család asztalára valót.

Öt ember, azaz öt asszony, valahol a faluban biztosan rója biciklijével a járdát, ők a postások.

Beszélgetünk Annával, jelenről és jövőről, és úgy teszünk, mintha egyik sem lenne gúzsba kötve, mintha szabadon tehetnénk, amit csak akarunk, mintha fantáziánk szabadon szárnyalása a földi valóságban nem lenne a porszemnél is kisebb.

Cigarettám füstjébe burkolózva hallgatom, s ámulok, nekem, a nyugdíjasnak, jobb a helyzetem, mint neki, a közalkalmazottnak, akinek havonta hetvenezret utal állam bácsi, fizetés gyanánt, melyből sem megélni, sem éhen halni nem lehet igazán.

Három gyereke közül kettő már felnőtt.

Nagylánya háromszáz kilométerre lakik a férjével és kislányával, aki munkalehetőség hiányában belevág egy családi vállalkozásba. Házilagos készítésű szappanokat és gyertyákat, meg hasonló, - a valamirevaló háztartások számára nélkülözhetetlen- árucikkeket forgalmazó tenyérnyi butikot nyit, baráti kölcsönből, nagy lelkesedéssel.

- Még ráfizetéses a vállalkozásuk - mondja Anna, - de meglásd, hamar beindul, mert ügyesen állítja össze lányom az árukészletet, és még jó, hogy a vejem munkahelye viszonylag stabil, mert egyelőre az ő fizetése a család biztos bevétele.

A fia, aki szakmáját tekintve ács, most éppen Ausztriában dolgozik egy sípálya melletti panzióban, mindenesként. Szállást, ételt, italt kap, és fél év alatt megspórol annyit, hogy abból az új szezonig megéljen itthon, hiszen a szülőknél lakik és Anna nem fogad el tőle egyetlen fillért sem.

- Most mondd, mivel segíthetném, ha nem ezzel?

Férje az egyik főváros melletti kisváros kórházának alkalmazottja, pontosabban a kórházigazgató sofőrje. Rendes ember a diri, meg is van elégedve a férje munkájával, de csak nettó százhúszezret tud fizetni.

A férjével együtt lakik a legkisebb lányuk, aki ott jár középiskolába. Eddig egy ismerős üres lakásában lakhattak ingyen, csak a rezsit kellett fizetniük. Most azonban akadt egy jó vevő az ingatlanra, ezért a következő hónap elsején el kell hagyniuk a lakást.

- Az albérlet minimum negyvenezer, plusz a rezsi. Nem marad a férjem fizetéséből egyetlen fillér sem.

Elkomorul az arca, szemében könny csillog.

- Gondold el, majdnem elsüllyedtem a szégyentől, amikor a legkisebb gyerekünk osztály kirándulására a huszonötezret a két nagyobb gyerekem dobta össze!

Mivel vigasztaljam, magam sem tudom, hiszen egyhamar itt nem lesznek új munkahelyek. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy a cigarettaárusításra itt a településen, minimum két trafikot kell létrehozni.

- Már beadtam a pályázatot. Huszonötöd magammal. Szerinted, mennyi az esélyem?

Tudom, hogy az elmúlt fél évben öt meghirdetett fővárosi munkahelyre adott be pályázatot, kettőnél még az elbeszélgetésre is behívták, ám egyik sem sikerült.

Bocsánat, ez így nem pontos. Az utolsó egy ékszerbolti eladói állás volt. A tulajdonos, ötvenes évei közepén járó férfi, a felesége mellé keresett eladót, ha az asszonynak dolga van, ne kelljen bezárni az üzletet. Tetszett neki Anna talpraesettsége és hosszan legeltette szemét a csinos asszonyon. Már az anyagiakról beszélgettek, amikor a férfi megsimogatta Anna arcát. Ha nem csak az üzletben helyettesítené az asszonyát, hanem hozzá is kedves lenne, akár kétszázezret is kereshetne. Nettóban. Anna lazán ráborította a tulajdonosra a forró kávét, majd felpattant és eljött. Még a férjének sem merte elmesélni az estet. Szégyellte, pedig nem neki kellett volna szégyenkeznie, hanem az ékszerbolt tulajdonosának, aki gyakorlatilag szeretőt keresett magának eladói munkakörrel álcázva.

Elszívtuk a cigarettát, ideje bemennie, én meg indulok haza.

- Azt hiszem, mégis lesz megoldás. Ausztriába keresnek bentlakásos betegápolót. Három hónap munka, három hónap szabad. Lehet, hogy belevágok. Itt a házunk, alig tudom fenntartani. Eladni is lehetetlen. Az sem mehet sokáig, hogy a keresztanyámhoz járok ebédelni. Ingyen levest kapok, mint egy koldus. Tudod, ha már úgysincs együtt a család, mindegy hol dolgozom. Ott legalább keresnék is. Még meggondolom. Szia! Gyere be máskor is! Jó veled beszélgetni!

Keserű a szám íze.

Anna családja egy tépödött család. Csak őket a sors keze tépödi.

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Egyre több szomorú de igaz történetet élünk meg. Ez egy ilyen világ. Sajna.

megtekintés Válasz erre: Tündér

Ez nagyon szomorú történet.
:(

Pussz,

Tündér

Ám, sajnos, igaz történet.

Pussz: Yolla
Ez nagyon szomorú történet.
:(

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Ök valószínű nemhallják a "kedves vezetőnk" országunk állapotáról szóló csodás:-) szavait.

Kedves Imre!

Valóban nem hallják, hanem a bőrükön érzik állam bácsi nevében hozott intézkedéseket.
Egyébként is megmondta hős vezetőnk, ne a szavait figyeljük, hanem azt, amit tesz.
Azt azonban érezzük. Mindannyian.

Üdv: Yolla
Ök valószínű nemhallják a "kedves vezetőnk" országunk állapotáról szóló csodás:-) szavait.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: