Vízoltók 5.
Látogatók száma: 67
A kertész egykedvűen teszi a dolgát, ha zajos a fűnyírás, akkor zajos, mit számít az a jó alvóknak, ha hajnalig mulattak, délig úgysem kelnek fel.
Az autók számából ítélve, sok vendége lehet Ignácnak, gondolja, és lehet közöttük gyerek is, akit nem kellene ilyen korán felébreszteni. A többiekért nem kár, mégis abbahagyja a fűnyírást, később majd folytatja. Jobb, ha körülnéz a rózsafák környékén, akad még metszenivalója is, oltani is kellene abból a bársonyos szirmú bordóból, csakhogy az oltókését otthon hagyta. Háncs is kellene hozzá kötőléknek. Még egyet tehet, a klub épületének földszintjén, a gépházban, van egy műszeres szekrény, hátha abban talál helyettesítő eszközt az oltókés és a háncs helyett.
A nyitott ablakok láttán biztos benne, hogy az ajtó sincs bezárva, ezért kopogás nélkül benyit, és borzasztóan meglepődik. Ignác két fiatalemberrel sörözget. Jobb lesz, ha eltűnik, mielőtt észrevennék, és jobb híján folytatja a fűnyírást.
- Ignác bácsi, én nem tudtam… részeg voltam és azt hittem, hogy Lilla…- dadog zavarában Erik, és nem is mer a házigazda szemébe nézni. – Apám agyoncsap, feltéve, ha még akkor is élek, amikor felébred.
- Ugyan, fiam, nem tehetsz az egészről. Megbocsáss, de a te korodban egyetlen jó kefélést sem hagy ki az ember. Még emlékszem, milyen balhékat csináltam én is. Idd csak a sörödet, az való a másnapos gyomornak. Jó hidegen, egészen olyan, mint a gyógyszer. És te, Bandika, hazaszóltál már, hogy itt vagy nálam?
- Igen, főnök. Anyukám aludni sem tud, ha nem megyek haza időben.
- Ismerős a dolog, így voltam én is Zaránddal.
- Főnök, kérdezhetek valamit?
- Kérdezz, fiam, bátran.
- De nem fog örülni.
- Hát, most sem vagyok boldog! Ki vele!
- Szeretnék főiskolára járni.
- És mi az akadálya? Tudomásom szerint, jelesre érettségiztél.
- De szükség van a keresetemre is.
- És mit szeretnél? Kössek veled tanulmányi szerződést? Vagy alkalmazzalak félállásban?
- Nekem bármelyik jó lenne.
- Még mindig albérletben laktok?
- Igen.
- No, meggondolom. Holnap tíz órára gyertek ide anyáddal és megbeszéljük. Rendben?
- Köszönöm, főnök, maga nagyon rendes ember!
- Ne vidd túlzásba a hízelgést, még nem tudod, mit kérek cserébe. Egyébként is, tanuld meg, hogy az ördög mindig a részletekben rejlik. Mellesleg, észrevettem, hogy mindketten legyeskedtetek Lilla körül. Nem tanácsolom, hogy udvaroljatok annak a naiv kislánynak, mert hátrakötöm a sarkatokat! Megértettétek?
Hevesen bólogatnak a fiúk.
- Akkor ezt megbeszéltük! Megyek reggelit készíteni a vendégeimnek!
- Segítek – pattan fel Bandika.
Erik is feláll a helyéről, bár belőle hiányzik a lelkesedés. Apja nem olyan megértő, mint Ignác, és semmi kedve az atyai szentenciákat hallgatni. Ráadásul a másnaposságtól még mindig dob a feje. A parkolóból hiányzik a Trabant, ezek szerint már Zaránd anyjáék hazamentek és nem is búcsúzhat el Lillától. Jobb is így, legalább nem kell magyarázkodnia a lány előtt. Hajaj, de még Tinával összefuthat! Nem lesz könnyű ez a nap!
Ignác odaköszön a kertésznek:
- Szép jó reggelt, Józsikám!
- Jó reggelt, főnök!
- Nem tudott aludni?
- Úgy látom, maga is korán kelt.
Az ebédlőben már ott ül valamennyi vendég a gazdagon terített asztal mellett. Ignácnak egy pillanatra fejébe száll a vér, hiába, ez kizárólag Mikoltot dicséri, hiszen látja, hogy a melegítőn lévő fazék még félig van kedvencével, az enyhén csípős kolbászos, rizses lecsóval, és azt a volt feleségén kívül senki sem tudja elkészíteni. Orrában érzi a lecsó illatát, és leülteti a fiúka is reggelizni, maga pedig az üresen álló asztalfőre ül, és teleszedi a tányérját. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a háziasszony, Tina, távollétével tüntet. Nem illik így viselkednie, de mégis jobb, hogy nincs itt, nem hiányzik senkinek.
- Nászuram, kipihentétek magatokat? – kacsint Tarcalra, aki azonnal veszi a lapot.
- Köszönöm, kérdésed, Ignác barátom. Volt egy kis vitám az asszonnyal, hogy mikorra várható a családban egy kisgyerek, magyarán, szeretnék egy unokát. Réta azonban lehűtött, nem sietnek a gyerekek. Most mondd meg őszintén, akkor mit tehetek? Magamnak kell gondoskodnom a gyerekről, és ha nem vállalja a feleségem, akkor nagy bajban leszek!
- Ugyan, Tarcal, van neked egy fiad is, arra nem gondolsz, hogy hamarabb kiveszik a kemencéből a cipót, mint a kenyeret!
- Hajaj, erre nem gondolt az én drága férjem!
- Anya, nem mondod komolyan? – mérgelődik Erik, fülig pirulva és egy pillanatra Lillára néz, aki már fuldoklik a nevetéstől.
Kolos természetesen Dalma mellett ül, jót nevetgélnek kettesben.
Bandika látja, hogy fogytán a tea, és feltehetően kávét is innának a vendégek, ezért odasúgja Eriknek, hogy menjen ki vele a konyhába kávét főzni.
Ignác érti Bandika jelzését és odabólint, hogy rendben van, menjenek.
- Hanem, vegyük már figyelembe, hogy van közöttünk kiskorú is, igaz, Lilla? Látod, az ember hiába öregszik, ha a lelke fiatal marad. Még meg sem szólaltál. Tudom, hogy másodikos gimnazista vagy. Mi szeretnél lenni?
Erre a kérdésre már Dalma is felkapja a fejét és Kolos kezére teszi a kezét, hogy nyughasson, most másra kell figyelnie.
Öt felnőtt egyszerre néz Lillára és csend lesz.
- Hát, még nem tudom, Ignác bácsi. Legszívesebben divattervezést tanulnék a Képzőművészetin, de oda nem lehet bekerülni. Legalább is Nyíregyházáról nem igazán.
- Ez csak egy kislányos álom! – veti oda Kolos, bosszankodva, mert éppen most akarja megfűzni Dalmát, hogy maradjon itt Pesten még néhány órára, meghívja ebédre kedvenc éttermébe.
Csakhogy Mikolték hazamentek és valószínűleg Lillát Dalma viszi magával és hármasban már nem olyan érdekes az ebéd. Nagy kiadás kevés haszonnal.
- Ejnye, Kolos, meglátszik, hogy nincs gyereked! – veszi át a szót Tarcal. – Ha tudnád, hogy Hilda Lilla korában óceonográfus akart lenni, utána egyiptológus, végül mégis tisztességes közgazda lett.
- Hogyan állsz a nyelvtanulással? – Réta kérdésével a kislány elevenjére tapint.
- Annak még jobban neki kell gyürkőznöm!
Mint a gyerekkel, úgy bánnak velem, forr Lillában a tehetetlenség dühe, még jó, hogy a fiúk nincsenek itt.
- A mi családunkban más a helyzet – veszi át a szót a házigazda. – Zaránd mindig orvos akart lenni, és az is lett.És ha Lilla divattervező akar lenni, az is lesz!
A fiúk hozzák a kávét, hozzá cukrot, tejet, tejszínt és whiskyt, hogy mindenki azzal fogyaszthassa, amivel csak szeretné.
- Bandika, vigyétek ki a kávét a teraszra, ott isszuk meg.
Szedelőzködnek a felnőttek, csak Lilla marad a fiúkkal, akik végre felszabadultan teletömhetik magukat az asztalon hagyott finomságokkal. Bandika Lecsót eszik, Erik a kaviárral töltött tojást falja franciasalátával.
- Egyetek kenyeret is! – szól rájuk Lilla, és ebben igaza van.
Mindkét fiúnak narancslét tölt, magának meg kristályvizet.
- Erik, mi történt tegnap este? Tarcal bácsi nagyon mérges volt.
Összenéznek a fiúk és Bandika válaszol:
- Kicsit többet ittunk az elégnél. Tudjátok mit? Lépjünk le, amint csak lehet és menjünk el moziba.
- Nem mehetek, Dalma néni visz vissza Nyíregyházára, és biztosan indulunk hamarosan.
- Kár, pedig van néhány jó film, amit szívesen megnéznék.
- Nono, Bandi, emlékezz, mit mondott Ignác bácsi! – vonja össze szemöldökét Erik.
- Miért, mit mondott? - kíváncsiskodik Lilla.
- Ingyenes atyai tanácsokat kaptunk, tudod, hogy van ez – somolyog Bandika.
- Odanézzetek, kinn, a kertben Tina beszélget a kertésszel – lelkesedik Lilla. – Jó fej Tina! És milyen csinos! Én soha nem leszek olyan szép.
- Te már most is szép vagy! – kontráz komolyan Bandika. – Most megyünk moziba vagy nem?
- Megkérdezem Dalma nénit, meddig maradunk.
Tina érzi, hogy a lehető legrosszabb megoldást választotta azzal, hogy nem ment le reggelizni a vendégekkel. Józsi bácsival már túl vannak az esküvő eseményeinek megtárgyalásán, muszáj a társasághoz menni. Jaj, de ott lesz Erik is, aki előtt jobban szégyelli magát, mint a férje előtt. Jaj, és a Kovács házaspár mit szól a megjelenéséhez? Kínos ez, így is, úgy is. Mély levegőt vesz, elköszön a kertésztől, megkerüli a házat és csatlakozik a társasághoz.
A legnagyobb természetességgel fogadják, és bár Ignác a köszönésen kívül egyáltalán nem foglalkozik vele, a zsigereiben érzi a vihar előszelét.
Kolos erőt vesz magán és meghívja Dalmát ebédre, a patinás budai étterembe, ám mielőtt válaszolhatna, Lilla lép hozzájuk és kertelés nélkül felteszi a nagy kérdést:
- Dalma néni, mikor indulunk haza? Moziba hívtak a srácok.
- Erik és Bandika? Nocsak, nem vesztegetik az idejüket. Hármasban mennétek?
- Természetesen.
- Nem bánom, de kettőre érted megyek, kérdezd meg a fiúkat, melyik moziba mentek.
- Repülök, Dalma néni!
Mosolyog Kolos, ezek szerint kettesben ebédelnek Dalmával.
A Kovács házaspár már búcsúzkodik. Tarcal félrehívja néhány mondat erejéig a fiát, és hogy mit mond neki, azt nem hallja senki, bár a gyerek elvörösödik és lesüti a szemét.
Tíz perc múlva a terepjárójukkal kigördülnek a kapun.
A fiatalok elköszönnek, a Mom Parkba mennek, mozizni.
Ignác elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a húgával beszéljen.
- Bocsáss meg, Kolos, elrabolom a húgomat egy időre.
- Egy pillanat, bátyuskám, csak elbúcsúzom Kolostól.
Szóval lerázza Dalma. Ki érti a nőket? Megadja az étterem nevét és címét az asszonynak, elbúcsúzik a háziaktól és keserű szájízzel beül a kocsijába és padlógázzal elhúz. Hogyan is hihette egy pillanatig azt, hogy összejöhet Dalmával? Nem csupán a fizikai távolság leküzdése a gond, hiszen mindketten kocsival közlekednek és a Budapest- Nyíregyháza távolság autópályán már nem is olyan vészes, hanem Dalma egy önálló nő, önálló megélhetéssel, önálló akarattal, önálló véleménnyel és elég okos ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni, maga dönt a dolgairól. Már nincs is nagy kedve a flancos ebédhez. Még felhívhatná, hogy ebédeljenek a MOM Parkban, mialatt a fiatalok moziznak, csakhogy nem tudja a mobil számát. Ráadásul a nagy udvarlás közepette elfelejtette megbeszélni Rétával, mit tegyenek a nagybátyjukkal, aki gondoskodásra szorul. Mindegy, majd este felhívja a húgát. Előbb azonban hazamegy, tusol, átöltözik és túlesik ezen az ebéden.
Tina egyedül marad a teraszon. Iszik két korty hideg kávét, hátradől a székén, majd lehunyja a szemét, úgy sütteti arcát a nappal.
Dalma és Ignác a parkban üldögél az egyik padon, amely elég messze van ahhoz, hogy senki se hallja a beszélgetésüket, pedig Tina kíváncsi lenne rá. Pontosabban Tina is kíváncsi lenne rá, ahogyan Józsi bácsi is, aki egyre közelebb sasszézik a beszélgetőkhöz, sövény igazítás leple alatt. Egyre melegebb az idő, izzad az öreg, meg görnyedni sem szeret, hagyja hát az egészet és másutt keres enyhülést, ahol nem látják. Leheveredik a kert végében, a bukszusok árnyékában, és alszik egy órácskát.
A két testvér emésztgeti az addig elhangzottakat.
Ignác számára, most, hogy elmondta tervét a húgának, egyre természetesebb, hogy Lillát magához vegye és keressen neki egy megfelelő képzőművészeti szakközépiskolát. Amit Zaránd esetében elmulasztott, azt most Lillánál bepótolja. Teljes mértékben igaza van Dezsőnek, ennyivel tartozik neki. Vajon Dalma hallgatása azt jelenti, hogy eleget tesz a kérésének és alkalmazza Mikoltot a cukrászdájában? Ha tudná, hogy Dalma ezt a lépést túl is akarja teljesíteni, mert a volt sógornőjére bízná az egész cukrászda vezetését, annak érdekében, hogy minél több időt tölthessen a fővárosban, Kolossal. Nincs mire várnia, a szőke hercegek lassan nyugdíjba mennek, egyébként sem függetlenek. Úgy tűnik, Kolos is szeretne megállapodni, okos, intelligens férfi, megfelelő egzisztenciával, nincs miért tovább várnia. Nem szabad elriasztani azzal, hogy állandóan a nyakán lóg.
- Rendben van, Ignác. Egy kérésem nekem is van. Segíts nekem lakást venni, valahol itt, Budán. Minimum kétszobás kell.
- Minek az neked, húgocskám? Ott a nagy családi házad Nyíregyházán, ha pedig feljössz a fővárosba, nálam mindig lakhatsz.
- Nem érted ezt, bátyus! Menjünk, mert beszélnem kell a feleségeddel.
- Tinával? Miről?
- Ugyan, ehhez neked semmi közöd!
Hiába találja durvának Dalma kijelentését, pár perc múlva maga is meggyőződik arról, hogy számára valóban érdektelen a két nő diskurzusa az exkluzív női ruházati boltok aktuális kínálatáról.
Amint kettesben marad a feleségével, lesz néhány keresetlen szava a történtekhez. Most kezdi érteni, mennyire igaza volt az ügyvédjének, aki cakkosra rágta a fülét, hogy Tinával csináljanak vagyonjogi szerződést. Lassan fél tizenegy, Mikolték igazán telefonálhatnának, hogy szerencsésen hazaértek. Megpróbálja felhívni Dezsőt, az este telefonszámot cseréltek. Hiába keresné Mikoltot, az biztos, hogy szorgoskodik valahol, és meg sem hallaná a csengetést.
Éppen a mobiljáért nyúl, amikor megszólal az utcai kapu csengője.
Rendőrautó állja el a bejáratot, és két egyenruhás férfi toporog a kapu előtt.
- Jó napot kívánok! Kiss Kálmán tizedes vagyok! A társam Vitók Béla törzsőrmester. Boronkay Ignác urat keresem!
- Jó napot! Én vagyok. Miben segíthetek?
- Beengedne bennünket, uram?
- Hogyne, parancsoljanak, fáradjanak be.
A rendőrök összenéznek a reggeli után otthagyott ételek és italok láttán.
- A fiam esküvője volt tegnap és nálam éjszakáztak a vendégek.
- Ismeri Boronkay úr Pongrácz Dezsőt és a feleségét?
- Hogyne, Dezső az elvált feleségem férje. Reggel hatkor indultak haza.
- Nyolckor karamboloztak a négyesen, Szolnoknál. Fogadja őszinte részvétünket.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szépen megölted őket. De biztos mindennek megvan az oka! Kíváncsivá tettetek.
Üdv,
Pí
Tisztelt Yolla!
A halál néha nem várja meg a percet. Majd délután folytatom Önöket.
Tetszik a történetük.
Bokor
Megtisztelő, hogy hosszú történetünket végig követi.
Emillio barátommal írjuk közösen a történetet, egymásnak feladva a leckét. Ez a kettőnk nagy közös játéka.
Remélem, csak az írásunk javára válik, ha mindketten másként látjuk a történéseket.
Tisztelettel: Yolla
A halál néha nem várja meg a percet. Majd délután folytatom Önöket.
Tetszik a történetük.
Bokor
Kedves Yolla!
Feladtad a leckét!
Nagyon jó a történeted!
Izgalmas lesz ,hogy méltó
legyen a folytatás!
Remélem, hogy megbirkózom
vele! Azért ne várj két - három
nap alatt eredményt!
Pussz: emillio
Gondoltam, izgalmassá teszem magunk számára is az írást. Biztos vagyok benne, hogy lesznek jó ötleteid a folytatáshoz!
Pussz: Yolla
Feladtad a leckét!
Nagyon jó a történeted!
Izgalmas lesz ,hogy méltó
legyen a folytatás!
Remélem, hogy megbirkózom
vele! Azért ne várj két - három
nap alatt eredményt!
Pussz: emillio
Szia Yolla!
Óhóóóó!
Mindenre számítottam, de erre nem....
Pusz
Juli
Olyan, mint maga az élet, mindig olyan történik, amire nem számítunk. Amikor elkezdtem írni ezt a részt, magam sem tudtam, mi lesz a vége. Mármint ennek a fejezetnek.
Pussz: Yolla
Óhóóóó!
Mindenre számítottam, de erre nem....
Pusz
Juli