A hét mesterlövész
Látogatók száma: 39
Azért csak tudnak valamit külön-külön, egyenként? A semmiért nem szokás a kiválasztottak között lenni. Nem igaz? Nagyon jó megfigyelőképesség szükségeltetik ahhoz, hogy felfedezzünk bennük valami különlegeset, amit senki más nem tud, nem képes rá, nem úgy, nem annyi elánnal legalábbis, vagy csak egyszerűen szólva mesterei a céllövészetnek. Biztosan sokat gyakorolták! - Ezt mondom én is.
Aztán minden kezd olyan megszokottá, később már unalmassá, fantáziátlanná válni, fejünk felett kezdenek a hullámok összecsapódni, és el kéne némi segítség. Na olyankor nem tudnak már levenni a lábadról. Egyszer csak rájövünk, ezek semmihez sem értenek jobban, mint a lövészethez. Hát most éppen nem erre van szükség. Persze jó lenne, ha közülük kerülne ki a győztes, a kiválasztott, amolyan egy kicsit ehhez is értő, egy kicsit máshoz is. No, de csak a lövészethez? Hát én is voltam egyszer jó céllövő, aztán, mert nem gyakoroltam eléggé, kezdtem sokat téveszteni.
Lassan rájövünk, az a „más” nem ér fel azzal, ami egy idő után bennünket kezd igen komolyan érdekelni. Ezek olyan természetes igények, amelyek a mindennapokhoz hozzá kellene, hogy tartozzanak, legalábbis kötődnek, nélkülözhetetlenek, fontosak. Már csak a jó komfort érzet miatt is. Hiszen semmi sem olyan tökéletes, hogy egyszer ne legyen az, és olyankor jó lenne, ha ezt Valaki orvosolni tudná, legalábbis megoldani, vagy tenni némi kísérletet erre. Csakhogy éppen akkor nincs kéznél, amikor szükséges lenne rá, mert fontos teendői elszólították, vagy hiányzik ehhez a képessége.
Mi a megoldás ilyenkor, ha valami, ami eddig működött, egyszer csak elromlott? Nem feltétlen lecserélni valami működőképesre, mert az horribilis összegekre tud rúgni, azt kitermelni a magad erejéből egyik napról a másikra szinte lehetetlen. Vagy életművészet kellene hozzá és talán még egy élet. A jó belátás persze ilyenkor eszünkbe jut, gondolhattunk volna már időben is erre. No, de azt már elmulasztottuk egyszer, kétszer, sokszor.
Megpróbáljuk a lehetetlent. Elkezdünk róla beszélni, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy egyedül maradtunk a fontos kérdésekkel.
- Miért hét mesterlövész? - kérdezhetnéd. Hát, csak, mert nekem már az is nyolc.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éva,ez az írás tetszett,megbolygatta a gondolataimat és eszembe jutott az,hogy régen nem cseréltek , hanem javítottak.
Ma kidobnak és vesznek másikat.. Az emberi kapcsolatok is így működnek, ha nem tetszik valami,vagy elromlik,eszünkbe sem jut megjavítani. Egyszerűen kidobjuk az ablakon,mert van másik.
Ebben a miliőben sokan előszór padlót fognak ettől,aztán úgy,mint te nyolcat mondanak.....
Elgondolkodtató.....
Herdika! Én már mindent megpróbáltam, javítottam, cseréltem és most eljött a csináld magad mozgalom. Ezért mondom, hogy nekem már a hét is nyóc. :-)
Tudod, azok az arany beköpéseik. Amikor már a probléma garmadája van, csak annyit kérdeznek: Hány halott van?!
Ma kidobnak és vesznek másikat.. Az emberi kapcsolatok is így működnek, ha nem tetszik valami,vagy elromlik,eszünkbe sem jut megjavítani. Egyszerűen kidobjuk az ablakon,mert van másik.
Ebben a miliőben sokan előszór padlót fognak ettől,aztán úgy,mint te nyolcat mondanak.....
Elgondolkodtató.....