A tanácsadó (9)

Látogatók száma: 41

A világ tele van csodákkal. Mi lenne velünk, ha nem mindig az eszünkre, néha a szívünkre is hallgatnánk?

Erika egy darabig kereste még Róbertet, de társai mesélték neki, hogy a prof kilépett...
Nem tudta hova tenni a dolgot, de így számára is könnyebb volt, a lelkiismerete megnyugodhatott, elfelejthette az érzést, ami valamiért oly közel hozta őt a férfihez.
Kicsit több, mint ezerkétszáz napra törölte is azt...

Erika ezen a reggelen egy szerelmes összebújás után kihagyta a soros edzését, inkább ágyban maradt és visszaaludt. Férje távozásakor, az ajtó csukódására felriadt, ránézett az órára, majd elégedetten a másik oldalára fordult. A meleg ágyában még egy utolsót nyújtózott, amikor jelzett a telefonja. Az ágy melletti kis asztalkán lévő mobilja felé nyúlt, de nem érte el azt. - Akkor alszom még egy picit. Magára húzta a szeretkezésük meleg illatát, paplana alá bújt és egy picit gondolatainak magányába burkolódzott. Az újabb pittyenésre mégis feladta. - Ne már, mi lehet ez a fontos? - kérdezte a kíváncsi énje. Picit gondolkodott és férje játékossága villant be neki. - Biztos Ő. És hosszú combjaival lökve magán, egy plusz mozdulatot hozzátéve az előbbihez, begyűjtötte a telóját. A reggeli kábulattól homályos szemeivel ráfókuszált a kijelzőre. - Egy face jelölésem érkezett. Hm... mellé egy üzenettel: Róbert vagyok, kis kutatás és a telefonszáma lebuktatta Önt (mosolyjel). Majd egy másik sorban egy Youtube linket kapott: https://www.youtube.com/watch?v=2Vv-BfVoq4g&list=RD52nfjRzIaj8&index=8
Nézte a videót és hangosan szólt a zene...
- Jaj anyám! - tört ki belőle a meglepetés hangja. Ez most komoly??? - sorakoztak fejében a kérdőjelek. A fél órával ezelőtti érzelmeiből kilépve, furcsa volt számára ez a meredek váltás... Hirtelen egy érdekes érzéssel lepte meg saját magát is. A gyomrát a már rég - olyan ezerkét- háromszáz napja - nem érzett érzet szorította teniszlabdányira. - Basssza meg - szisszent fel. Az agya éhes lett és pörögni kezdett, kereste a válaszokat. - De az előbb még szerelmesen szeretkeztem!!! - sikítottak fel benne hűséges énjének hangjai. El tudom engedni! - mondta agyának összes épeszű bitje. Menekülj! - kiabálta az esze.
- Most mi legyen??? - csapott dühösen a mellette lévő kihűlt párnára. Ez így igazságtalanság! - zokogott belülről lelkének szívcsakrája.
Egy jelölés elfogadása még nem okozott számára nagyobb dilemmát, mint most. - A világ tele van csodákkal - gondolkodott. Most nem szeretnék megfutamodni - erősítgette gyengébb énjét. De bárhogy is próbálta győzködni önmagát, csak a problémák lebegtek okos énjének szemei előtt.
Visszaemlékezett az első találkozásukra, a második elmenekülésére... majd a mostani kávéházi összepillantásaikat idézte maga elé. - Nem látom a jövőt?! Ki ő nekem? Miért akarom? Mi csábít benne? Csupa-csupa kérdések kerültek elő. És Viktor, akit szeretek??? Mert szeretem? Szeretem... De mivel magyaráznék önmagamnak egy ilyen viszonyt? Mitől félek én? Nem megcsalni akarom a férjem, csak egy barátot szeretnék - mondta ki a varázsszót önmagának. BARÁT! írta be a fejébe nagybetűkkel, felkiáltójellel, és megnyugodva visszajelölte a professzort.
Még az ágyban volt, mikor jött egy újabb üzenet.
Kedves Erika!
Köszönöm, hogy bizalmat kaptam Öntől!
Gondolom Önben is ezernyi gondolat merült fel... Elsőnek azt hiszem, a legkézenfekvőbb. Mit akar itt ez a vén kecske tőlem? Én sem tudom mit és miért... valami fentről azt súgja...
Találkozni szeretnék Önnel!

A cikket írta: Pinokkió

támogatóink