újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Gondolatok

2010. április 7. - Látogatók száma: 58

Mit érezhet az az ember, akinek a boldogságába beleszól a halál.

Nézem a síró nőt a képernyőn. Nyúzott arcát, kisírt szemeit, hirtelen megöregedett vonásait. Beugrik egy évekkel ezelőtt látott filmkocka. Harsány vörös hajú, telt alakú lány, arcán a fiatalság minden életigenlésével ugrabugrál egy szórakoztató műsorban. Lepcses szájú, rekedtes hangú, csillogó szemű, látszik rajta, hogy rettentő módon élvezi a rivaldafényt, a szereplést. Aztán hol eltűnik, hol előbukkan a média színfalai között. Hol az egyik kereskedelmi tévé karolta fel, hol a másik. Mára már a média nagyasszonyává nőtte ki magát.
Hírek röppennek fel róla… szerelem,… esküvő… gyerekszületés… Nem is figyeltem rá, egy volt a televízióban naponta megjelenő arcok közül.
Majd viharfelhők borították be felette az eget. Válás a férfitól, költözés a közös otthonból. Reggelente vele kezdődik a nap. Arcán a médiadolgozók beállított közömbössége, semmi jel nem mutatja hol tart éppen a magánélete.
Majd újra felröppenő hírek. Új szerelem egy másik világból érkező férfival. A nő boldog, szinte kivirul. Tervezik a közös jövőt, együtt indulnak nyaralni, együtt érkeznek haza. A fotók egy boldog emberpár képét mutatják.
Aztán derült égből a villámcsapás! A szeretett férfi feladta, röpke telefonüzenetben búcsúzott a világtól. Megdöbbenve olvasom a híreket.
Miértek sokasága! A nőről megjelenő képeken nem az a boldog asszony látható, akit pár hete a fotók mutattak. Egy megtört megöregedett teremtés néz maga elé a reggeli műsorban. Smink nélkül, kócos hajjal, sírástól elcsukló hangon beszél a szerelméről. Mintha a saját anyja ült volna oda elmondani lánya fájdalmát. De nem, tudom, hogy ez az a szerelmes asszony, aki pár hete boldogan mosolygott a fényképezőgépbe.
Magamban érzem, ahogy a fájdalom belemar! Talán maga előtt látja a férfi mosolyát, talán még érzi a csókja ízét.
… néha úgy érzem, utána akarok menni… nem bírom a szememet kinyitni… hallom a rekedtes hangot. De ez a hang most végtelen fájdalommal van tele.
Olvasom az újságban a kommenteket. Megdöbbenek. Sokan csak a részvétüket fejezik ki, de sokszor felbukkan egy egy ádáz, vagy éppen gúnyolódó vagy gyűlölettel teli hang is. Kiráz a hideg némelyik mondattól. Ilyenek vagyunk mi emberek? A másik ember gyásza nem hat ránk? Nem tudjuk átérezni egy asszony fájdalmát? Hova lett a részvét? Hol van az empátia?
Kárörvendés… lám megkapta… úgy kell neki, most megtanulja… gyűlölöm ez a nőt ... biztos ő volt az oka!
Amikor rákérdezek, a kommentező maga sem tudja megmondani miért gyűlöli, csak elmismásolt mondat a válasz. Mert a csapból is ő folyik, mert ez,.. mert az…
Nézem az elmosódott arcú asszonyt a fotókon. Eszembe jut a régi saját gyászom. Nem érzek mást, csak azt, hogy szeretném megölelni, megvigasztalni.

A cikket írta: Babenko

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. január 8. 13:15
Hú Babenkó!

De bánom, hogy ilyen későn akadtam rá erre az írásodra. De tudod mit? Mégsem bánom, hogy egyáltalán ráakadtam! Mert ez olyan mélyről és szívből jövő, őszinte, amit ritkán, mondhatnám egyszer sem, tapasztaltam meg mástól írásban.

Köszönet érte!

Éva
2010. október 18. 22:20
Sokan ismerjük ezt az érzést. Sajnos. Viszont ezzel együtt sok mindent megváltoztat. Épít. De rettenetesen meg is tör egyben.
2010. május 5. 14:33
A halálrol az emberek nem szeretnek beszélni, még mindig tabunak számit. Pedig az élet velejárója.Sokszor egy kézszoritás, egy ölelés gyogyito lehet, ha van....
2010. április 11. 21:05
Jó és megérintő a cikked!
2010. április 8. 00:10
Mélyen megérintő cikk:-(
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: