Kettétört Élet 2. ... volt egy tanyám ... volt egy életem ..

Látogatók száma: 48

... folytatás ...

A horizontot még belepte az álom.
A rongyos felhők közül - melyek a földig értek - mint pironkodó bakfis arca, mosolygott fel a napkelte.
A magányos nyárfa körül - mely ágait kihívóan döfte az ég felé - rózsaszín ködfátyol libbent, szivárványszárnyú tündérek köszöntötték csókjaikkal a kezdetet.
Szarka csörrent, megijesztve hangjával a mogyoróbokrot, ki fázósan összehúzva magát, ledobta utolsó aranybarna levelét is.
A diófa vörhenyes, tépett lombjára, az első napsugár , harmatból kristálycseppeket ejtett.
Csak álltam, s néztem a hajnali tájat, s csak pár perc s már az arcomba nevetett a Napkorong.
Igaz még csak szelíden a Földbe kapaszkodva, de az új nap ígéretével ....
..........
- Igen, míg csak el nem jött az a nap, mikor nem volt már ígéret, nem volt már kezdet, nem volt már Nap, nem volt már fény ...
- Emlékek ... fény - képek ... érzések ...
ma már csak ez az enyém ,
s a tudás, hogy minden de minden mulandó ...
- Ha arra járok, mert utam ott vezet
egy tanyát látok,
mezőt,
s a mezőn őzeket ...
Az Égig érő nyárfa
esőre várva,
mint régen
most is ezüstbe öltözik
évgyűrűibe véste
egy család mindennapjait ...
a szél susogta szavakat őrizve
- .... szeretlek ... szerelmem ...
szépségem ... kedvesem ...
gyermekeim ... családom ...
édesapám … fiam … kislányom …
nevetés ... boldogság ... fájdalom ...
élet és halál
megbocsájtás ...
árnyak és fények …
újrakezdés
új ígéret... új élet ....
emlékeket vigyázva
még mindig őrködik …