Kidobni vagy megtartani?
Látogatók száma: 64
Mind a két gyűrűs ujjamon vagy egy gyűrű. Az egyiket a volt szerelmemtől kaptam karácsonyra, a másikat a jelenlegi páromtól.
A karácsonyi nagytakarítás hevében lépten-nyomon exektől kapott ajándékokba botlok. Miközben porolom és rakosgatom őket a polcon ide-oda, elmélázok a régi szép időkről. A korral jár-e, vagy egyszerűen a jellemem, beállítódásom miatt van-e nem tudom, de csak a szép, kellemes emlékek jutnak eszembe. Nincs bennem gyűlölet és harag a régi szerelmeim iránt, pedig egyik-másik fickó megérte a pénzét.
Sokan azt vallják, hogy meg kell szabadulni ezektől az ajándékoktól. Előre kell néznünk, a múltat és az exeket felidéző tárgyakat jobb, ha berakjuk egy dobozba és a pincébe vagy a padlásra száműzzük. Ezt a felfogást nem tudom elfogadni. Miért dugjam el a pulcsit, ami meleg és divatos, vagy a fal színéhez passzoló Görögországból hozott hangulatos képet, esetleg a karácsonyi, meghitt hangulatot árasztó mécses tartó mézeskalácsházat?
Egyesek ránéznek a kapott csecsebecsékre és összefacsarodik a szívük. Ők lehet, hogy még lelkileg nem épültek fel, nem szerettek ki teljes mértékben egykori párjukból. Nekik javallott megszabadulni az emlékektől. Másoknál az új partner akadékoskodik, ő ragaszkodik az emléktárgyak kidobásához. Velük az a baj, hogy nincs elég önbizalmuk. Féltékenyek a múltra, minden zavarja őket, ami ahhoz köthető.
Összegezve pofon egyszerű a képlet: nem a tárgyak határozzák meg a cselekedeteinket, azok csak az érzelmeinkre hatnak. Ha vannak még érzések a tárgyak felértékelődnek, de ha nincsenek, beállnak a többi használati eszköz sorába.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy cseppet fordulatosabb írásban is el tudtam volna viselni, de az igazságtartalma tagadhatatlan. :)
Üdv.
Zs.
Tisztelt Lizelotte!
A cikk jó. A kérdésére a válaszom: én hűségesen megőrzöm a tárgyaimat és kötődöm is hozzájuk; de ez már valószínű, a korom miatti szentimentalizmusom miatt van.
Bokor
A cikk jó. A kérdésére a válaszom: én hűségesen megőrzöm a tárgyaimat és kötődöm is hozzájuk; de ez már valószínű, a korom miatti szentimentalizmusom miatt van.
Bokor
Nekem a tárgyak fontosak. Így kidobom őket... Egy régi szerelmem cuccait 3-4 évig őrizgettem, majd mikor kidobtam őket, tök felszabadultam.
Bár, már 25 éve semmit nem kellett kidobnom;-)
Üdv,
P.
Nagyon igazad van. Bölcs vagy és előrelátó. Meg visszatekintő, de csak módjával. Az érzések fontosak akkor és ott és addig, ameddig.
Én sem haragszom az exekre, pedig?... Az idő begyógyítja a sebeket, amit okoztak.
Amit kaptam és megszabadultam tőlük, nem látom, nincs mit sajnáljak. A csillogás-villogás soha nem is volt jelen az életemben. Nem foglalt el fontos helyet.... de azért azt a kis fehérarany láncomat... azt sajnálom. :-)
Puszi,
Éva
Szia Liz!
Tökéletesen egyet értek. Onnan tudjuk, a legegyszerűbben leszűrni, van e még érzés a régi iránt, ha ránézünk egy tőle kapott cuccra. Ha fáj, túl kell lépni, ha nem, akkor már túlléptünk. :)
(Bár én is zaciba csaptam a gyűrűket, és véletlenül ott is felejtettem... tudom, dög vagyok... :)
Üdv:A
(A zacis dolog dettó megtörtént velem is... nagyon sajnálom, mert olyan szépek voltak... majd egyszer, talán, valamikor pótolom, de az még messze van.)
Meg is kaptam érte a magamét! De hát ez legyen a legkevesebb. :-)
Szia Liz!
Tökéletesen egyet értek. Onnan tudjuk, a legegyszerűbben leszűrni, van e még érzés a régi iránt, ha ránézünk egy tőle kapott cuccra. Ha fáj, túl kell lépni, ha nem, akkor már túlléptünk. :)
(Bár én is zaciba csaptam a gyűrűket, és véletlenül ott is felejtettem... tudom, dög vagyok... :)
Üdv:A
Én a volt férjemtől kapott gyűrűket adtam el egy ékszerésznek. :)
Tökéletesen egyet értek. Onnan tudjuk, a legegyszerűbben leszűrni, van e még érzés a régi iránt, ha ránézünk egy tőle kapott cuccra. Ha fáj, túl kell lépni, ha nem, akkor már túlléptünk. :)
(Bár én is zaciba csaptam a gyűrűket, és véletlenül ott is felejtettem... tudom, dög vagyok... :)
Üdv:A