újabb események régebbi események további események
23:49
Yolla új cikket töltött fel
17:56
Yolla új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
17:41
Sanda új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
15:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
15:18
Yolla módosította a cikkét
10:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
DanilJvd regisztrált a weboldalra
00:18
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
00:16
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
00:12
Yolla válaszolt egy szavazásra
00:03
Yolla új cikket töltött fel
16:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
16:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
14:38
emillio módosította a cikkét
14:37
emillio új cikket töltött fel
14:13
emillio új cikket töltött fel
13:43
emillio új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
13:19
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:17
Black Ice módosította a cikkét
11:53
Black Ice új cikket töltött fel

Kidobni vagy megtartani?

2011. december 16. - Látogatók száma: 63

Mind a két gyűrűs ujjamon vagy egy gyűrű. Az egyiket a volt szerelmemtől kaptam karácsonyra, a másikat a jelenlegi páromtól.

A karácsonyi nagytakarítás hevében lépten-nyomon exektől kapott ajándékokba botlok. Miközben porolom és rakosgatom őket a polcon ide-oda, elmélázok a régi szép időkről. A korral jár-e, vagy egyszerűen a jellemem, beállítódásom miatt van-e nem tudom, de csak a szép, kellemes emlékek jutnak eszembe. Nincs bennem gyűlölet és harag a régi szerelmeim iránt, pedig egyik-másik fickó megérte a pénzét.

Sokan azt vallják, hogy meg kell szabadulni ezektől az ajándékoktól. Előre kell néznünk, a múltat és az exeket felidéző tárgyakat jobb, ha berakjuk egy dobozba és a pincébe vagy a padlásra száműzzük. Ezt a felfogást nem tudom elfogadni. Miért dugjam el a pulcsit, ami meleg és divatos, vagy a fal színéhez passzoló Görögországból hozott hangulatos képet, esetleg a karácsonyi, meghitt hangulatot árasztó mécses tartó mézeskalácsházat?

Egyesek ránéznek a kapott csecsebecsékre és összefacsarodik a szívük. Ők lehet, hogy még lelkileg nem épültek fel, nem szerettek ki teljes mértékben egykori párjukból. Nekik javallott megszabadulni az emlékektől. Másoknál az új partner akadékoskodik, ő ragaszkodik az emléktárgyak kidobásához. Velük az a baj, hogy nincs elég önbizalmuk. Féltékenyek a múltra, minden zavarja őket, ami ahhoz köthető.

Összegezve pofon egyszerű a képlet: nem a tárgyak határozzák meg a cselekedeteinket, azok csak az érzelmeinkre hatnak. Ha vannak még érzések a tárgyak felértékelődnek, de ha nincsenek, beállnak a többi használati eszköz sorába.

A cikket írta: Lizelotte

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 28. 13:17
Bizonyára valóban így van. A volt férjem minden olyan tárgyat összetört, vagy kidobott, amit mástól kaptam. Még csak a nemi különbség sem volt meghatározó.
Egy cseppet fordulatosabb írásban is el tudtam volna viselni, de az igazságtartalma tagadhatatlan. :)
Üdv.
Zs.
2011. december 17. 18:20

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 17. 14:09

Tisztelt Lizelotte!
A cikk jó. A kérdésére a válaszom: én hűségesen megőrzöm a tárgyaimat és kötődöm is hozzájuk; de ez már valószínű, a korom miatti szentimentalizmusom miatt van.
Bokor

Hát igen, a korral változunk...
2011. december 17. 14:09
Tisztelt Lizelotte!
A cikk jó. A kérdésére a válaszom: én hűségesen megőrzöm a tárgyaimat és kötődöm is hozzájuk; de ez már valószínű, a korom miatti szentimentalizmusom miatt van.
Bokor
2011. december 16. 21:54
Szia Lizi!
Nekem a tárgyak fontosak. Így kidobom őket... Egy régi szerelmem cuccait 3-4 évig őrizgettem, majd mikor kidobtam őket, tök felszabadultam.
Bár, már 25 éve semmit nem kellett kidobnom;-)
Üdv,
P.
2011. december 16. 13:30
Szia Líz!

Nagyon igazad van. Bölcs vagy és előrelátó. Meg visszatekintő, de csak módjával. Az érzések fontosak akkor és ott és addig, ameddig.
Én sem haragszom az exekre, pedig?... Az idő begyógyítja a sebeket, amit okoztak.
Amit kaptam és megszabadultam tőlük, nem látom, nincs mit sajnáljak. A csillogás-villogás soha nem is volt jelen az életemben. Nem foglalt el fontos helyet.... de azért azt a kis fehérarany láncomat... azt sajnálom. :-)

Puszi,
Éva
2011. december 16. 13:23

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 16. 12:33

Szia Liz!

Tökéletesen egyet értek. Onnan tudjuk, a legegyszerűbben leszűrni, van e még érzés a régi iránt, ha ránézünk egy tőle kapott cuccra. Ha fáj, túl kell lépni, ha nem, akkor már túlléptünk. :)
(Bár én is zaciba csaptam a gyűrűket, és véletlenül ott is felejtettem... tudom, dög vagyok... :)

Üdv:A

Még jó, hogy én nem kaptam semmit. Nincs mire nézni. De az emlékek?
(A zacis dolog dettó megtörtént velem is... nagyon sajnálom, mert olyan szépek voltak... majd egyszer, talán, valamikor pótolom, de az még messze van.)

Meg is kaptam érte a magamét! De hát ez legyen a legkevesebb. :-)
2011. december 16. 13:07

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 16. 12:33

Szia Liz!

Tökéletesen egyet értek. Onnan tudjuk, a legegyszerűbben leszűrni, van e még érzés a régi iránt, ha ránézünk egy tőle kapott cuccra. Ha fáj, túl kell lépni, ha nem, akkor már túlléptünk. :)
(Bár én is zaciba csaptam a gyűrűket, és véletlenül ott is felejtettem... tudom, dög vagyok... :)

Üdv:A

Szia Ailet!

Én a volt férjemtől kapott gyűrűket adtam el egy ékszerésznek. :)
2011. december 16. 12:33
Szia Liz!

Tökéletesen egyet értek. Onnan tudjuk, a legegyszerűbben leszűrni, van e még érzés a régi iránt, ha ránézünk egy tőle kapott cuccra. Ha fáj, túl kell lépni, ha nem, akkor már túlléptünk. :)
(Bár én is zaciba csaptam a gyűrűket, és véletlenül ott is felejtettem... tudom, dög vagyok... :)

Üdv:A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: