újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Minden, csak nem szép…

Látogatók száma: 46

A szürkeség, mellé a fehér köd úgy borult rá a kertvárosra, mintha soha nem akarna felszállni. Egy héttel karácsony előtt semmi látszata nem volt annak, hogy valaha is kiderül az ég, sütni fog a nap és talán még fehér karácsonyuk is lehet…

A csend körülötte szinte tapintható, egészen addig, amíg ki nem dugja az orrát, mert akkorra szinte felpezsdül az élet, hol másutt, mint a piac környékén. Ott minden van és helyben. Nem kell busszal megközelíteni. Amikor ő még csak ébredezik, az árusok már javában nyüzsögnek, nem kevés elszántságot, akaratot kíván ez részükről, hogy egyáltalán, ebben a kora hajnali órában feltöltsék áruval a polcaikat, hogy mire felébred a jó nép, valamennyi portéka a helyén legyen.

Még sötét van, amikor először kilép az utcára, megcélozva az egyetlen helyet, ami ilyenkor már nyitva van. A tér ezen felén még semmi jele annak, hogy rajta kívül mások is ébren lennének, a tízemeletes házak sötéten veszik körbe. Még csak egy-két ablak mögül mutatkozik élet, amit a lámpák fénye jelez. Megszokta már, hogy korán van sötét, és későn lesz világos. Jól van ez így. Erre van bekódolva. Így szokta meg évtizedek óta és ezen az sem tudott változtatni, hogy nem lenne muszáj ilyen korán felkelnie.

E nap minden percét hasznosan szeretné kitölteni egy héttel karácsony előtt, ezért az sem zavarja, hogy a szürkeség mellett a fehér köd úgy borul kertvárosra, mintha soha nem akarna felszállni. Éppen arra alkalmas ez az imitt-amott hószállingózással csepergős idő, aminek nyoma sem marad, ha felszárad, a benti foglalatosságra. Úgy is nevezhetné ezt, minden, csak nem szép. Valódi, kézzel fogható, szemmel látható bizonyítékát szeretné adni annak, hogy a szentestén, a gyertyagyújtás idejére már ne legyen más teendője, mint az áhított béke és nyugalom átélése. Felidézése a régmúlt időnek, emlékezés az oly sokszor szerettei körében töltött karácsonyokra, amit elfújt a szél, elsöpörte a sok vihar, a zord idő és belepte az elkerülhetetlen gyász…

De bármennyire is szeretne a gondokon kívülre kerülni, képtelenségnek mutatkozik, mert az idő kerekét nem tudja visszaforgatni. Amikor még lehetősége lett volna mindkettőjüknek bármi másra, hiszen annyi évet töltöttek el egymással. Csak a remény, az egyetlen kapaszkodó maradt számára, az egyedüli vigasza lehetne, ha a dolgok képesek lennének jobb irányt váltani. Ehhez viszont hatalmas erőre lenne szüksége annak az embernek ott a kórházi ágyon, aki most éppen idegenek ápolására szorul, aki az életét talán már feladni készül... Hányszor kezdték elölről az életüket, és szinte a semmiről jutottak egyre feljebb és feljebb kezdetben együtt. Volt céljuk, tervük. Ez kísérte tovább az életüket még ha egymástól külön is… Ő maga is hitte, amikor borulni látszott minden, a legtöbb, amit egymásnak adhatnak, ha békén, szabadon hagyják és nem terhelik, zavarják meg a másik életét.

Így telt el sok-sok évük külön, mégis egymáshoz közel, és csak a Jóisten lenne a megmondhatója, hogy mennyire nem ilyen véget kívánt egyikük sem a másiknak, de a hír könyörtelen utolérte, bármennyire is igyekezett a jóakaró azt elhallgatni előle és semmi jóval nem kecsegtet ebben a szent minutumban.

Egy héttel Karácsony előtt már csak a remény maradt, hogy mégis kiderül az ég, sütni fog a nap és talán még fehér karácsonya is lehet mindannyiuknak…

Ehhez kívánom mindannyiunknak a legfontosabbat, a jó egészséget!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: