Red, red vine
Látogatók száma: 665
Lassan forgatom számban a lágy sajtot, kitartom az élményt, vörösbor kortyolgatásával kényeztetem kiéhezett ízlelőbimbóimat.
Még érzem az utolsó együtt elcsókolt pezsgő hűsen tüzes ízét, ahogy forró csókoddal összesimult nyelvünk hegyén a bíbor buborék.
Vágyom Rád.
Már 3 hónapja, hogy szüntelenül törnek elő szerelemtől ittas emlékeim, soha szűnni nem akaró álmok kísérnek.
Hiányzol.
Akkor is ilyen meleg, vöröses barna, lágyan simogató ősz volt, mikor először sétáltunk zavartan,
izgatott kamaszként egymást nem érintve az első randevún.
Hosszasan beszéltél a terveidről, míg gondolataim a majdani első ölelés remegését zárták karjaimba.
Ó, ha újra ölelhetnélek!
Megállítottam volna a pillanatot, ahogy csendben néztük a Holt Tisza alig ringatózó hullámait, ahogy egymás tekintetében elmerülve kerestük a jövő boldogságát.
Várlak.
Emlékszem, én voltam a bátrabb.
Az első ölelést boldogan és megkönnyebbülten viszonoztad, hogy helyetted mertem közeledni, reszkető karjaid biztonságban fonódtak össze a derekamon.
Mosolygom, hisz most is Rád gondolok.
Feloldódott a távolság, annyi mindent írtunk, telefonáltunk egymásnak, a még nem látott, de vágyott Kedvesnek.
Ez még álom?
Ahogy lebegsz két világ kapuja között, nem tudod, hol van az innen és hol kezdődik az ott? Vagy valóban itt Vagy, amint hozzám simulva ébren hallgatom szuszogásod?
Bár csak őrizhetném még az álmod!
4 évszak oly gyorsan repült el, mint ha csak 4 hét lett volna.
A távolság megszépíti a szerelmet, de állandó izgalomban is tartja. Ott van az újra átélt első randis remegős találkozás íze, és a hétről hétre meg nem beszélt, feszültségként húzódó, ki nem mondott szavak súlya.
Fáj, ahogy akkor is fájt, nem akar múlni.
Hol, merre jársz, sejtem, szeretném tudni.
Az érzés mindig itt van velem,
Várni foglak, gyere, kérlek fogd újra a kezem.
Fotó: saját forrás (Mártély)
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Üdv, Pinokkió
Ez egy gyönyörű szerelmeslevél valakinek, aki boldog lehet, ha majd olvassa!
Üdv, Pinokkió
Sajnos, akinek szólna, még csak nem is tudja, hogy írtam, hogy írogatok.
De gondolkodom rajta, hogy elküldjem a linket. :)
Mit is mondhatnék mást, :)
Je t'aime
Szia,
Éva
Hogyan írhatnám le a sóhajtásom?! Elszorul a szív, ha ilyeneket olvas. Legszebben ezekről a vágyakról, a távolságban lévő kedvesről lehet leírni a gondolatokat. Ha itt lenne veled, akkor már nem érnél rá írni. Nem az lenne a fontos, nem igaz?
Szia,
Éva
Ez a Kedves nem lesz már se távol, se közel, véget ért a kapcsolat.
Az írásról viszont senki kedvéért sem mondanék le, hasonlóan a többiekhez, vagyunk/voltunk itt párkapcsolatban élők - írók bőven.
Harmonikusan és kiegyensúlyozottan megfér a kettő egymás mellett, (együtt élés - írás) sőt, még inspirál is.
Üdv. J.