újabb események régebbi események további események
16:54
Promotionantaf regisztrált a weboldalra
16:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
16:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Válaszúton

Látogatók száma: 51

Egy elképzelt válaszút.

Csörögni kezd a mobilom, az exnejem várakozik a vonal másik végén. Szinte látom magam előtt, ahogy műkörmeivel az asztalon kopog.
– Szia, Zsolti – mondja bűbájosan –, sokat gondolkodom kettőnkön, hogy vajon hol rontottuk el.
Jó kezdés, de már ismerem ezt; valamelyik „támogatójáról” megint kiderült, hogy asszonyverő vagy drogos – esetleg igazából tetemes adósságai vannak a beígért anyagi jólét helyett –, ilyen esetekben pedig hirtelen mindig az eszébe ötlök.
– Csak így alakult, drágám – közlöm a szokásos udvarias hazugságot, miközben gondolataim Anna felé kanyarodnak, aki ugyan nem ígért semmit; de az Ő esetében már az is valami. – Pénz kell?
– Most miért vagy bunkó?! – kérdi Zsuzsa sértődötten. – Tényleg csak eszembe jutottál és, hogy milyen jó volt. Újra kezdhetnénk a gyerek miatt. Ráadásul eladjuk a házat is, és külön megyek anyáméktól. A fele pénz az enyém lesz. Vehetnénk egy saját lakást Pesten, kettőnk nevére, jó lenne újra minden. Ez egy igazán őszinte ajánlat. Mint embert, és mint a gyermekem apját nagyon szeretlek, Te meg biztos még mindig imádsz, és ha megtudnál bocsátani, akkor…
– Egy pillanat – vágom el szóáradatát. – Keresnek a másikon.
Várakoztatom Zsuzsát és Annára váltok, aki persze álmaim asszonya. Vagy valami ilyesmi. Igaz, rontja némileg az összképet, hogy férjnél van, akit még velem sem csal meg, bármennyire akarom, de hátha most meggondolja magát; a nők olyan kiszámíthatatlanok…
– Szia – üde hangja luftballonként tölti be a tudatomat érzem, hogy az agyam máris lebegni kezd tőle, mintha életem szerelme valami ütős kolumbiai marihuána lenne. – Arra gondoltam, meglátogathatnál a hétvégén. A férjem elutazik külföldre, és együtt tölthetnénk néhány napot. Nem akarlak ostobaságokra bátorítani, de hiányzol, biztosan jól meglennénk, talán fontolóra venném még a válást is…
– Egy perc – vágok közbe –, keresnek a másikon, de mindjárt visszajövök.
Őt is parkoló pályára állítom, mert hirtelen válaszút elé érkezem. A döntés korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A mérleg egyik serpenyőjéből elvesztett családom integet felém. Vége lenne az átkozott magánynak, a boldog és szabad szingli üzemmódnak, melyben, mint tudjuk, a többség csupán kényszerből vergődik…
Igaz, határozottan megalkuvás lenne; na, jó kompromisszum, ha vele akarnám enyhíteni egyedüllétemet, mert Zsuzsa nagyon csúnyán letarolta az életem.
A másik tányérban Anna alakja tündöklik elő, akinek külseje ugyanolyan bizsergetően vonzó, mint intellektusa. Mintha csak nekem készítették volna a tréfáskedvű égiek, gondoskodva arról, hogy másnak mondja ki a boldogító igent.
Embert még nem hangoltak úgy össze valaki mással, mint Őt meg engem, ámde persze nem ígérhet semmit, és becsületessége lehet, megint legyőzi szenvedélyét, ami kínos pofáraeséssel fenyeget (már, ha az aggasztó, és csillapodni nem óhajtó erekciót nevezhetjük így).
Az emberek jönnek - mennek a verőfényes utcán, sejtelmük sincs róla, hogy nekem épp a további sorsomról kell döntenem; lehetőleg öt percen belül. Mi jobb? A nyugodt, mi több, unalmas biztonság, a család díszletei között, vagy a bizonytalan kimenetelű, ám lángoló érzelmek, melyek talán sehová sem vezetnek?
Oroszlán a horoszkópom, makacs és önérzetes fickó vagyok. Ám meg tudnék bocsátani a sérelemért, ha nagyon akarnék, de nem akarok. Anna kell nekem, a kiszámíthatatlan jövővel, még ha semmi sem lesz belőlünk, akkor is.
– Drágám – mondom türelmesen Zsuzsának –, ez sajnos nem fog menni. Egyszer már hátba döftél, még egyszer nem kapsz rá lehetőséget. Szeretem a fiamat és valahol még téged is, de tanultam abból, ami történt. Köszönöm, nem.
Kapkod a levegőért, nem várom meg a választ, kinyomom.
– Közös hétvége? – kérdezem Annától. – Tetszik az ötlet.
– Mi tartott ennyi ideig? – tudakolja aggodalmas hangon, mert természetesen megérzi, hogy épp egy lelkiválságon estem át.
– Semmi különös – mondom közömbös hangon. – Csak visszautasítottam egy kecsegtető ajánlatot, amit nem volt értelme elfogadni.
– Akkor eljössz?
– Hát persze – vágom rá. – Szívem szerint már most indulnék, de sajna még csak kedd van.
Mosolyogva ballagok az utcán. Hamarosan egy kereszteződéshez érek. Balra menjek vagy jobbra? Az egyik irány rövidebb ugyan célom felé, de a másik oldalon megpillantok egy nőt, aki mintha Anna lenne. Lehet, hogy nem is otthonról hívott? Tőle kitelnek ilyen meglepetések.
Ösztönösen a jobb oldali utat választom, mosolyogva indulok felé, későn veszem észre a száguldó sötétzöld BMW-t. A csattanást már nem hallom…
A kórházban térek magamhoz, nincs miért panaszkodnom, megúsztam egy egyszerű szilánkos bokatöréssel. Enyhén unalmas a hétvégém odabent, ennyit az égiekről meg a különböző válaszutakról. Amikor már végképp feladnám, egyszer csak nyílik az ajtó, és a Végzet lép a terembe, kezében húsleveses tállal... ANYUKÁÁÁM!

A cikket írta: Maggoth

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Igyekszem sok oldalú lenni, nem szeretném, hogy beskatulyázzanak. Köszönöm kedves véleményedet, pussz.
Ne értsd félre inkább tudod, hogy mondanám sok oldalúnak és ez jó! Hát van érzéked az íráshoz az fix! Pusszancs Orsolya
Igen, úgy látom, nyitott könyv vagyok :)

Pussz
Zsolt! Újabb meglepetés nekem írásod, s ez most az életből íródott, némi kis fűszerezéssel! Nagyon jó! pusszancs Orsolya
Ennek nagyon örülök :)
Tetszenek az írásaid Maggoth :)
Kösz, Babenko :))
Laura, add a számot! :D
Zsuzsa volt, Annára vágysz, s visszakap az anyukád? Ígérd meg! Ígérd meg, amint elhagyod a kórházat azonnal telefonálsz...
Arany középutat válaszd! :)

megtekintés Válasz erre: Müszélia

ó ne! a húsleves nagyon egészségtelen!

Tényleg egészségtelen? Én mióta élek szeretem, de semmi bajom vele. Imáááádom! Pici Erős Pistával, sok hajszálvékony cérnametélttel, lefejtett főtt hússal. Holnap után húslevest kell főznöm! :)))))))))



Egyébként jó a cikked férfiember! :))))
Zsóka, a Sors keze olykor nagyon galád :D
Müszélia, egyetértek! :D
ó ne! a húsleves nagyon egészségtelen!
Én egy nyugdíjas oroszlán vagyok, sok tapasztalattal. S milyen más, és mégis ugyanolyan érzésről írtál. Talán a sors keze, ami közbeszólt!
Köszi Ginesz.
Pussz, Tündér :)
Micsoda fordulat a végén. Nagyon jó!;-)

Pussz,
Tündér:-)
Tetszik az írásod:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: