A zöld szemű szörny..
Látogatók száma: 142
Ezt a cikket egy régi blogomból kutattam elő. Egy 2009-es áprilisi bejegyzés. Igen, 18 éves voltam. Érdekes visszaolvasni, hogy már akkor mennyi minden járt a fejemben, pedig a mai 18 évesek csak élnek bele a vakvilágba..
Nincs erős érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a félelem.
~Edmund Burke
A mai napot leginkább a félelem jegyében éltem meg. Ma rendkívül sebezhető és érzékeny vagyok, tulajdonképpen fogalmam sincs, miért. Csak azt tudom, hogy a félelem olyan szavakat adott az imént a számba, olyan dolgokat mondatott velem, amiket valószínűleg még gondolni sem gondolnék.. Ahogy Burke mondta, úgy igaz.. Amikor az ember fél, nem gondolkodik, néha tenni sem tud semmit. Vagy csak butaságot, ostoba dolgokat. A félelemmel szemben olykor haraggal és meggondolatlanul cselekszünk, hogy önmagunkat védjük. S még ha meg is bánjuk, nem kérünk bocsánatot, hiszen természetesnek mondható reakció volt, amit belül tényleg úgy gondolunk, úgy érzünk..
Délután teljesen mástól féltem, mint most. Név szerint attól, hogy egy álom, amit tűzön, vizen át meg szeretnék valósítani, talán szertefoszlik egy pillanat alatt. Ez a téma túlságosan érzékenyen érint, hogy ismét belekezdjek, de nagy félelem ez. Talán a halál félelménél is nagyobb erővel bír. Mikor megfelelő idézetet kerestem ehhez a bejegyzéshez, találtam valamit, ami rám különösen igaz:
Félelem és szerelem elválaszthatatlan volt. Ha az ember egyszer megengedte, hogy szeressék, sebezhetővé válik, és a sebezhetőség félelemhez vezet. ~Dean Ray Koontz
Valamint egy másikat:
Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. ~Antoine de Saint-Exupéry
Talán nem kell ragoznom, hogy mindenki értse, miről beszélek..
De ez a mostani félelem egészen más, mint a délutáni volt. Magamtól félek és a tetteim következményétől.. Magamtól és attól, hogy ismét mindent elveszítek - pedig ettől nem kéne félnem. A zöld szép szín, szeretem.. A sárga is szép, azt is szeretem.. Vajon az, hogy milyen színeket szeretünk, megmutatja a jellemünket is? A zöld szemű szörnyeteg féltékenységet jelent.. a sárga szín irigylést. Én pedig féltékeny típus vagyok.. Ami azért érdekes, mert nem szeretek korlátozni másokat. Mégis úgy érzem néha, hogy ha nem teszem, talán ők sem fogják. Attól félek, hogy ismétlődik a múlt. Pedig a dátum is más, a társam is más és én is más lettem.. Ha nem jobb, hát rosszabb, de más. Akinek nem jut szeretet, az gyakran irigykedik másokéra.. Szomorú szemekkel néz rájuk és arra gondol: de jó volna. De jó volna, ha én is ilyen boldog lehetnék. De jó lenne, ha lenne okom nevetni. De jó lenne, ha szeretnének, és de jó lenne.. ha érdekelnék bárkit is. Mikor mindez megadatik, a lehető legjobban ragaszkodunk hozzá. Félünk, hogy múlandó, és létezik földi lény, aki elveheti tőlünk. A féltékenység is erről szól. Nem vagyunk hajlandók megosztani senkivel azt, aki hozzánk tartozik. Egy zsúfolt helyen, ahol sok potenciális "ellenség" vagy vetélytárs van, hajlamosak vagyunk szorosan a párunkhoz húzódni, sokszor simogatni, megcsókolni őt, jelezve, hogy "hátrább az agarakkal, ő az ENYÉM".
A féltékenység olyan reflex, ami ellen még a legnagyobb önbizalommal rendelkezők sem tudnak tenni. Még ha el is hiszed, hogy senki sem jobb nálad, vagy ha tudod, hogy a párodat nem érdekli más, ha feltűnik a színen egy esetleges harmadik, elkezded úgy érezni, hogy veszélyben vagy. A veszélyérzet pedig állatias ösztönöket ébreszt fel még a legjólneveltebb emberek körében is. Az olyan emberek pedig, mint például én, akik sosem kellettek senkinek és akik folyamatos rettegésben vannak, mert messze él a párjuk, még ha tudják is, hogy az szereti őket és elhiszik, hogy nem néz másra, ragaszkodnak ahhoz, amit az élet adott nekik. Félnek az elvesztésétől és ezért sokszor rendeznek féltékenységi jelenetet. Szerencsére többnyire sikerül megfékeznem magam, de a mai nap, mint említettem, félelmekkel teli és rendkívül érzékeny vagyok a legapróbb megjegyzésre is. Próbálom meghúzni a határt túlzott engedékenység és bizalom, valamint túlzott óvás és félelem közt.
De honnan tudjuk mikor léptük át a határt és vagyunk túl féltékenyek, vagy hogy mikor engedjük túl szabadon a párunkat? Mennyi szabadság mellett érezhetjük biztosnak a pótolhatatlanságunkat? Hol van a jelző csík a képzeletbeli nyakörvön, hogy lassan túl messze kóborolt a párunk és ideje megnyomni a gombot, hogy ne mehessen tovább?
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon utálok féltékeny lenni, de sajnos néha előfordul. :(
Puszi
El kell szomorítsalak, nincs ilyen nyakörv és nincs ilyen határ. Tudomásul kell venni, ha szeret tisztában van vele, hogy hol ez a határ...aki menni akar, azt pedig engedni kell, sőt küldeni! Én egyébként idővel rájöttem, nagyon igaz a mondás, mindenki magából indul ki. Ugyanis mióta én se kacsingatok más fele, valahogy jobban megbízom a másikban is...
Igazán érdekes gondolatok, pláne egy 18 éves lánytól. Azt hiszem ez örök kérdés marad, folyton ezekkel nézünk szembe életünk végéig, míg meg nem ismerjük saját énünket, reakcióinkat a kívülről érkező ingerekre. Köszönjük!
Pussz, Tündér
A féltékenységnél a közömbösség még ami jobban inkább kiborít. Ha azt mondja "... Leütöm mint a lovat, ha a közeledbe merészkedik..." és egyebek, mint ha "Azt teszel, amit akarsz, nem érdekel..."
Persze mindent túlzásba lehet vinni és ha túl gyakran ismétli önmagát is jelent valamit. De ez fordítva is igaz! :-)
Vagyis ezzel azt szeretném kifejezni, fordítsd meg a dolgok menetét. Játszd meg, hogy közömbös vagy és előbb-utóbb sikerül levetkőznöd az aggodalmad.
Én is féltékeny típus voltam... vagyok? De egy idő óta nem foglalkozom ezzel a részével a kapcsolatomnak, mert rájöttem arra van annál rosszabb, mint hogy kifejezzem az ellenérzésemet másokkal szemben, ezért újabban hagyom. És a saját fegyverét fordítom szembe.
A féltékenységnél a közömbösség még ami jobban inkább kiborít. Ha azt mondja "... Leütöm mint a lovat, ha a közeledbe merészkedik..." és egyebek, mint ha "Azt teszel, amit akarsz, nem érdekel..."
Persze mindent túlzásba lehet vinni és ha túl gyakran ismétli önmagát is jelent valamit. De ez fordítva is igaz! :-)
Vagyis ezzel azt szeretném kifejezni, fordítsd meg a dolgok menetét. Játszd meg, hogy közömbös vagy és előbb-utóbb sikerül levetkőznöd az aggodalmad.
A korodnál fogva nehéz a kérdés. Majd idővel rájössz, hogy az egyéniséged, a mosolyod, a szemed, vagy bármi egyéb csak rád jellemző dolog meg tud fogni valakit úgy, hogy az ne akarjon másra nézni, vagy másfele keresni a boldogságot. Amennyiben mégis elmegy, akkor nem téged keresett eleve. Előbb légy tisztában önmagad értékeivel, aztán majd rájössz, hogy aki szeret és elfogad az a tiéd, aki nem az úgy is tovább megy, vagy másra néz. A szépség takarhat belső értékeket is, melyek csak mély átgondolt beszélgetések folytán derül ki a másik emberről. Valakinek ez is lehet a szexepilje! Sohasem tudni kiben mi marad meg valakiről. Majd az élet ráébreszt téged is, mint minket idősebbeket. Ezen az úton mi már végigmentünk. Mi is voltunk féltékenyek, csak mára rájöttünk nincs értelme dolgokba olyat beleképzelni, amik nincsenek is ott.
Ne fess a falra ördögöt, ha nem akarod életre kelteni ! ez egy öregapám bölcsessége, de igaz!!!!!! Üdv Éva.
Szia Reenzy !
A korodnál fogva nehéz a kérdés. Majd idővel rájössz, hogy az egyéniséged, a mosolyod, a szemed, vagy bármi egyéb csak rád jellemző dolog meg tud fogni valakit úgy, hogy az ne akarjon másra nézni, vagy másfele keresni a boldogságot. Amennyiben mégis elmegy, akkor nem téged keresett eleve. Előbb légy tisztában önmagad értékeivel, aztán majd rájössz, hogy aki szeret és elfogad az a tiéd, aki nem az úgy is tovább megy, vagy másra néz. A szépség takarhat belső értékeket is, melyek csak mély átgondolt beszélgetések folytán derül ki a másik emberről. Valakinek ez is lehet a szexepilje! Sohasem tudni kiben mi marad meg valakiről. Majd az élet ráébreszt téged is, mint minket idősebbeket. Ezen az úton mi már végigmentünk. Mi is voltunk féltékenyek, csak mára rájöttünk nincs értelme dolgokba olyat beleképzelni, amik nincsenek is ott.
Ne fess a falra ördögöt, ha nem akarod életre kelteni ! ez egy öregapám bölcsessége, de igaz!!!!!! Üdv Éva.