Civakodók
Látogatók száma: 52
A hatvanas évei közepén járó, magas, atléta termetű férfi görög szülők gyermeke, aki már Magyarországon született, és ízig-vérig magyarnak vallja magát. Negyven évig üzemeltette görög éttermét, melynek kezdő tőkéjét főiskolás csoporttársának és egyben barátjának, Paszkálnak az édesapja adta kölcsön, majd, amikor letörlesztette annak felét, akkor azzal állt elő, hogy nem kell megadni a többit, legyenek a fiával üzlettársak, fele-fele alapon.
Mint a mesében, úgy indult az élete, és ő volt az, akit a mai napig mindenki úgy emleget: Kleon, a görög.
Kleont szeretik közvetlensége, természetessége, okos meglátásai és nagylelkűsége miatt, ám nem kedvelik szókimondását, lazaságát, piperkőcségét, s a nők iránti imádatáról szóló legendák sem minden esetben öregbítik a jó hírnevét.
Most is barna bőrét kihangsúlyozó hófehér öltönyt visel, égszínkék, kihajtott gallérú inggel, melyhez passzol a természetes ősz haja, mely éppoly hosszú, mint gondozott fehér szakálla.
Belép az étterembe és megváltozik a terem légköre, vibrál benne a feszültség, melyről nem tudni, hogy rosszat vagy jót jelez, csak az biztos, hogy valamennyi szem rátapad, amikor ruganyos léptekkel egyenesen a bárpulthoz tart. A személyzet tagjai kivétel nélkül enyhe meghajlással köszöntik, melyet Kleon alig észrevehető biccentéssel viszonoz. Helyet foglal a legbelső bárszéken, ahonnan szemmel tarthatja az egész éttermet és mozdulatlanná dermedve várakozik.
Szeme, mint olajban úszó gesztenye, rebben erre, pislant arra, nincs sem üres asztal, sem üres szék. Egykor a fiatalok kedvence volt az étterem, mára csak a tehetős, igényes középkorúak járnak ide, majd egy hónapos előfoglalással. Kitűnőek az ételek, kiváló a felszolgálás, kifogástalan a tisztaság, ez a három „K” kritérium, melyből Kleon sohasem engedett. A legutóbbi felújítás óta tökéletes a mediterrán dizájn is, nem csoda, hogy felkapott hely lett belőle.
Tartozik hozzá egy másfél szobás lakás, mely felette van és innen is, meg a ház belső folyosójáról is elérhető. Eleinte titkos kártyabarlangként működtették, mígnem okafogyottá vált e nem egészen legális tevékenység folytatása, így visszaalakították lakássá. Jelenleg ott lakik Kleon egyetlen fia, Miron, aki még az első házasságából származik, feleségével és kisfiával.
Kleon imádja a menyét, Ráhelt, Paszkál barátja leányát, aki ellenállt a nagyszülők nyomásának, már ami a kisfia neveltetését illeti és úgy döntött, egyelőre ateista lesz a gyerek, s majd eldönti, ha felnő, hogy izraelita vagy görög katolikus legyen, feltéve, ha egyáltalán akar gyakorolni bármilyen vallást. Paszkál jót nevetett lánya bölcs döntésén, nem úgy a nászasszony, Benjamina, aki hosszan és eredménytelenül győzködte a lányát, s fél év múlva végül megfogadta, hogy addig nem teszi be hozzájuk a lábát, míg Ráhel nem gyakoroltatja kisfiával családjuk ősi vallását. Rövid idő alatt belátta, hogy akkor bizony jó ideig nem látja Örsöt, de be kell tartani a fogadalmát is. E nem kis dilemmát úgy oldotta fel, hogy minden héten egy alkalommal férjével együtt az étteremben vacsoráznak, és Ráhel lehozza hozzájuk az unokájukat.
Paszkállal egyetértésben, nászajándékként átadták a gyerekeiknek üzletrészük felét, így négyen lettek egyenrangú tulajdonosok. Ráhel vezeti a vállalkozást, Miron főállásban elemző közgazdász egy jó nevű banknál, a két öreg meg nyugdíjasként nem kíván beleszólni a napi ügyekbe, de mindketten ugrásra készek, ha tanácsaikra szükség van.
Az étel alapanyagokat Görögországból rendelik és Jorgosz, a főszakácsuk is az óhazából érkezett, aki szinte naponta beszélget Skype-on a régi kollégáival és naprakészen ismeri az új ételeket, s jó érzékkel módosítja a receptekben lévő összetevőket, amennyiben úgy érzi, hogy a magyar fogyasztók ízléséhez kell igazítania. Ennek ellenére Miron nyaranta két hetet arra szán, hogy feleségével együtt görög földön személyesen is megismerjék az újabb ételeket, persze, az sincs kizárva, csupán görög nyelvtudásának szinten tartására törekszik.
Végre megcsörren telefonja, fia hívja, hogy várja a szomszéd utcabeli francia kávézóban, azért ott, mert délelőtt, amikor Kleon felhívta, érezte apja hangjában azt finom kis rezgést, amely zaklatottságát jelezte, és ez esetben jobb, ha férfi módra, kettesben beszélgetnek, mert nem hiányzik Rebekának az izgalom, elég az is, hogy két nap múlva szigorlatozik.
Miron már megrendelte a két kávét és hozzá a süteményeket, mert hosszú beszélgetésre számít. Ebéd után felhívta Ráhelt, kicsit később ér haza, melyre felesége úgy reagált, hogy akkor melegen tartja a vacsoráját.
Tíz évvel ezelőtt, tizennyolc évesen, egy decemberi esős vasárnapon tudatta vele édesapja, hogy feleségül veszi a nála húsz évvel fiatalabb kedvesét, Andreát, aki a tizenhárom éves Bíborkával és a tizenkét éves Dománnal egy hét múlva máris hozzájuk költözik a villába. Kleon evidensnek tekintette, hogy Miron számára természetes a család ilyetén bővülése, s nagyon meglepődött, amikor a csendes, okos, intelligens fia kezében, több vágást ejtve, összeroppant a vizespohár. Kórházi ügyeleten varrták össze sebeit, melyek szerencsére gyorsan gyógyultak, ellentétben a lelkében keletkezett töréssel, melynek összeforrásához hosszú évek kellettek. Hiába nyugtatgatták a barátai, hogy ne vegye szívére a dolgot, az ő szüleik is elválnak és újra házasodnak, például Petrának már édesanyjának a harmadik élettársa osztja az észt, de elképzelhető, hogy lesz negyedik is.
Nem vigasztalták Miront a baráti szavak, mert nem a házasság puszta ténye zavarta, hanem Andrea személye, akit elviselt ugyan, de sohasem kedvelt. Irritálta az asszony kényeskedő, magas hangja, platinaszőkére festett haja, élénkpiros, rikító rúzsa, és lekezelő stílusa, mert úgy beszélt mindenkivel, mintha ő maga egyetemi professzor lenne, vagy egyenesen az akadémia tagja, pedig csak egy csomagfelvevő volt a kerületi központi postán.
Andreának eszébe sem jutott, hogy a villa nem a sajátja, úgy gondolta, hogy feleségként jogában áll felforgatni az egészet, s addig tenni, venni, költeni Kleon pénzét, mígnem a kifinomult ízléstől messze álló miliőt sikerült kialakítania, melyben Miron idegennek érezte magát.
Miután felvették a közgazdaságtudományi egyetemre, közölte édesapjával, hogy albérletbe költözik és nem tart igényt a támogatására, csak egyet kér, hogy dolgozhasson félállásban, az éttermében.
Megérkezett édesapja, még mindig szálfa egyenes tartásával, s arcán most sem látni semmi indulatot. Az első negyedóra az étterem működésének taglalásával telik, majd a kis Örs mulatságos beszólásain nevetgélnek.
Nehéz Kleonnak belevágni abba a témába, amit fiával akar elsőként tudatni, pedig hetek óta sakkozott magában, hogy merre lépjen az élet nagy sakktábláján. Soha nem érzett ekkora bizonytalanságot, hiszen amíg az ember egészségtől duzzadó, s kellő önbizalommal rendelkezik, addig a szerencse is átöleli, s nem engedi, hogy balul süljenek el akár a legvadabb kezdeményezései, vagy hirtelen hozott, meggondolatlan döntései kihúzzák lába alól a szőnyeget. Csakhogy már az egészsége megroppant.
- Nézd, fiam, az utóbbi fél év vízválasztó volt az életemben. Amikor az urológus közölte velem, hogy prosztatarákom van, és mielőbb sort kell keríteni a műtétre, másra sem tudtam gondolni, mint a túlélésre. Lényegtelennek tartottam a hetven százalékos esélyt arra, hogy visszatér a potenciám, sok minden járt a fejemben a műtét előtt, de még az első tíz között sem szerepelt a szexualitás. Andrea biztatott, ne féljek, nem lesz semmi baj, mellettem áll mindenben. Kétségtelen, hogy naponta meglátogatott, ám a kórházban töltött egy hét alatt a közös bankszámlánkat lenullázta. Nem, bocsánat, hazudok, hagyott rajta kétezer forintot, hatmilliót meg lenyúlt. Vajon mire gondolt, amikor azt hitte, hogy nem veszem észre?
- Apa, az csak pénz, nem számít, az egészséged a fontos.
- Igen, Miron, az csak pénz. Megkérdeztem, mire költötte, de ő csak rántott egyet a vállán, kölcsönadta Dománnak és Bíborkának, majd megadják, ha tudják. Ennyi erővel akár a kukába is kidobhatta volna, mert nem látom viszont, az biztos. Csak később derült ki, hogy a műtétet végző Liegl főorvos úr elbeszélgetett szeretett nejemmel, felkészítette arra, hogy a potenciám legjobb esetben is fél év múlva tér vissza, addig legyen velem türelmes. Andrea kicsit túlzásba vitte a türelmességet, mert elment reggel hétkor és este tíz óra előtt soha nem ért haza. Teltek a hetek és egyszer csak felhívott Tamás barátom, hogy nézzem meg a nejem Facebook oldalát. Megnéztem. Tessék, te is megnézheted.
Kleon előveszi zakója zsebéből a telefonját, pötyög rajta, majd átadja a fiának és int a pincérnek, hogy hozzon még két limonádét, sok jéggel.
- Sajnálom, hogy vak voltam, nem kellett volna elvennem, miatta téged is majdnem elvesztettelek, ráadásul lemoshatatlanul besározta a nevünket.
Visszaadja Miron apja telefonját, iszik egy korty limonádét, vesz egy mély levegőt, s megszólal:
- Apa, téged mindenki úgy ismer, mint Kleon, a görög. Szerintem az apósomon és az anyámon kívül csak a hatóságok tudják, mert ők írták be a személyigazolványodba, hogy a vezetékneved Papadopulosz. Ily módon, nagy esélyed van arra, hogy Papadopulosznét nem kötik hozzád, hiszen Andrea nem tett fel magáról fotót a Facebookra. Egyébként sem feltételezem, apa, hogy a te korosztályod nézegeti ezt a portált.
- Legyen igazad, fiam! Csakhogy ma, amikor elment dolgozni Andrea, összepakoltam az összes személyes holmiját, valamennyi egyéb, a villában lévő tulajdonával együtt, és elszállíttattam a lakásába. Szerencsére a gyerekei nem voltak otthon. A kulcsomat meg bedobtam a postaládájukba. Otthon is lecseréltettem a zárakat és a riasztó kódját is megváltoztattam. Lehet, Miron, most azt hiszed, hogy megbolondult az apád, de a másik számlámról, amihez nincs hozzáférése Andreának, mert az azon lévő pénzt még házasságkötésünk előtt gyűjtögettem, átutaltam egy osztrák bankba.
- Jól tetted, apa.
- A legfontosabbat, Miron, a végére tartogatom.
- Figyelek, apa.
- Van nálad egy toll? Szükséged lesz rá.
Kleon benyúl a belső zsebébe, négyrét hajtott iratot vesz elő belőle, gondosan kisimítja és a fia elé teszi.
- Ajándékozási szerződés. Rád íratom a villát, a holtig tartó haszonélvezetemmel. Az ügyvédem négy nappal visszadátumozta, holnap ellen jegyzi, és beadja a földhivatalhoz. Az illetéket is én fizetem.
Beleszorul Mironba a levegő. Sokkal nagyobb baj lehet a háttérben, ha apja megválik legértékesebb vagyontárgyától.
- Apa, nekünk sincs szükségünk a villára. Ráhel is dolgozik, nekem elég tisztességes a fizetésem, és ha minden jól megy, leállamvizsgázik a feleségem és lehet, hogy egy év múlva kimegyünk Londonba. Az anyacégünk meghirdetett egy kitűnő, jól fizető állást, és megpályáztam. Ma tudtam meg, hogy benne vagyok a legjobb három között. Két nap múlva ki kell mennem az állásinterjúra.
- Itt hagytok egyedül? – kiált fel Kleon, mire a környező asztalnál ülők felkapják a fejüket.
Érzi a fiú, erre nem lehet jó választ adni, de még elfogadhatót sem. Most mit mondjon az édesapjának? Azt, hogy nem akar a nyakán élni? Azt, hogy amikor a legnagyobb szüksége lett volna az apai támogatásra, akkor megnősült, ami önmagában nem lett volna akkora nagy baj, de miért éppen Andreát vette el? Azt, hogy az egyetemi évek alatt minimálbérért dolgozott, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait, miközben Kleon felesége gyerekeinek tanulmányait nagyvonalúan finanszírozta?
- Egyszeri és megismételhetetlen esélyt kaptam, amit nem akarok elszalasztani. Apa, add el a villát és menj ki Dimitrosz bácsiékhoz Hollandiába. Később hozzánk is költözhetnél, Londonba. Itt fenntarthatnál egy garzont, hogy legyen hová hazajönni, nyaralni.
Csörög Kleon telefonja, megnézi, hogy ki keresi, de nem veszi fel. Andrea nem adja fel, újra hívja, és ismét hívja, így kénytelen kikapcsolni.
- Nem veszed fel, apa?
- Nem fontos. Hol a tollad? Írd alá, kérlek, az ajándékozási iratot. Konok vagyok, jól tudod, elérem, amit akarok.
- Fenntartod az ajándékozást akkor is, ha nem leszek elérhető közelségben?
- Mondom, hogy konok vagyok.
Miron az órájára pillant, lassan nyolc óra lesz. Aláírja az okmányt és közli az édesapjával, hogy mennie kell.
Fia távozása után Kleon felhívja az ügyvédjét.
- Szervusz, doktor úr! Igen, aláírta! Értem jössz? Rendben, a kávézóban vagyok!
Húsz perc múlva megérkezik az ügyvéd, a harmincas évei elején járó, középmagas mokány fiatalember, farmeröltönyben, saruban, akit inkább néznének egy lezser gladiátornak, mintsem olyannak, aki az eszéből él, pedig Kálmán az egyik legfelkészültebb, felkapott ügyvéd. Csak kevesen tudják róla, hogy a keleti harcművészet kiváló tudoraként nagy nemzetközi versenyek résztvevője. Most is az edzésről érkezett.
- Szervusz, Kleon bátyám! Remélem, nem kellett sokat várnod rám!
- Szervusz, Kálmán! Foglalj helyet! Meghívhatlak egy kávéra és süteményre?
- Köszönöm, ez a jó sorrend! Nem baj, hogy arra kértelek, még ma találkozzunk?
- Dehogy baj!
- Kleon bátyám, kérem az iratot, mielőtt elfelejtenénk, hogy miért találkozunk.
Kálmán azonnal ellen jegyzi, lepecsételi, és az aktatáskájába teszi.
- Holnap reggel a földhivatalnál kezdek, gyorsított eljárással egy hét alatt megkapjuk a határozatot.
- Köszönöm!
- Nincs mit! Ez a dolgom, hogy az ügyfelem érdekeit képviseljem! Kérhetek még egy süteményt? Szeretnék veled, Kleon bátyám, megbeszélni egy számomra fontos ügyet!
Mi más okozhat gondot egy firnyákos ügyvédnek, mintsem a saját nőügye. Másoknak kitűnő tanácsokat ad, kívülállóként könnyű okosnak lenni, de a szerelem ketrecén belül maga is csak egy űzött vad, pláne akkor, ha párhuzamosan két nőnek csapja a szelet, egynek Pesten, másiknak Debrecenben. Kleon, a két házassága közötti közel tizenkét évben, maga is nagykanállal falta a nőket, két-három nőnek csapta a szelet egyszerre, nehogy egyetlen éjszaka is egyedül kelljen álomra hajtania fejét. Ha valaki, akkor ő igazán megérti Kálmán helyzetét, s talán néhány tapasztalattal bölcsebben, megvillanthat ifjú barátja számára olyan helyzeteket, melyek bekövetkezésére épeszű férfi, egyszerű logikával, nem gondol.
Kleon gyalogosan van, ezért Kálmán felajánlja, hogy hazafuvarozza.
Tizenegy óra előtt néhány perccel érnek a villa elé, ahol ott parkol a biztonsági cég és a rendőrség kocsija, s az egyenruhások éppen egy négyfős verekedő társaságot próbálnak szétválasztani.
Hamarosan megtudják az előzményeket.
Andrea, miután nem tudott bejutni a villába, betörte a nappali ablakát, mire megszólalt a riasztó. Az őrzővédő cég járőre öt percen belül megjelent, s konstatálva a betört ablakot, azonnal kihívta a rendőrséget. Hiába bizonygatta az asszony, hogy itt lakik a férjével, a lakcímkártyáján más cím szerepel, ezért jogtalan behatolás miatt őrizetbe vették.
Pontosan tudja Andrea, hogy ide többé be nem teheti a lábát, ezért a rendőrségen engedélyt kér, hogy szót válthasson az ügyvédjével, majd a fiával, akinek virágnyelven elmagyarázza, hogy hívja fel a noteszéből az első négy számot, és aki közülük elérhető, az verje meg a hazatérő férjét.
Az eső három férfi ódzkodik a verekedéstől, Soma azonban, aki a negyedik és egyben a legfiatalabb, boldogan vállalja, annak tudtában, hogy Andreából még néhány százezer forintot kisajtolhat, az pedig megér néhány pofont.
Kellemes nyáreste jól esik a séta, gondolja Domán, s elindul megnézni, mint verik meg az öreg görögöt, aki őt és húgát már egy évvel ezelőtt kirakta a villából, miután a tudta és beleegyezése nélkül néhány értékes festményét eladták. Ez volt annak a feltétele, hogy az öreg görög ne dobja fel őket a rendőrségen.
Sajnálatos módon, időközben az első három férfi is meggondolja magát, és útnak indul a villához megverni a gyanútlan férjet, hiszen Andrea kiváló szerető, amit ő nem tud a szexről, azt már említeni sem érdemes.
Éjszaka errefelé csendes, kihalt az utca, a tömegközlekedés három utcával lentebb elérhető ugyan, de a gyerekeken kívül mások ritkán veszik igénybe.
A villához Soma ér oda először és meghúzódik a szomszédos kerítés kiszögelésében, onnan figyeli, amint Domán befordul a sarkon, s komótosan egyenesen a villához sétál, körülnéz, előveszi zsebéből a kulcsot és megpróbálja kinyitni a kaput. Hátulról leüti a fiút, aki azonnal összeesik. Lehajol, megfordítja a rongybabaként földön fekvőt, s rádöbben, hogy célt tévesztett.
Pár perces eltéréssel megérkezik a másik három férfi is. Pofon csattan, orr törik, csépel itt mindenki mindenkit.
A taxis néhány házzal arrébb megy, majd megáll, leállítja a motort és felhívja a rendőrséget. Ugyanaz a járőr kocsi megy a helyszínre, amellyel Andreát bevitték a kapitányságra, s útközben odaszólnak az őrzővédő cégnek is.
Az ügyvéd rábeszéli Kleont, hogy másnap tegyenek feljelentést a rendőrségen. Kapcsol az öreg görög, s úgy dönt, hogy bejelenti a Domán által eladott festmények eltűnését, melyhez Kálmán lesz a legjobb tanú, aki megkéri az egyik biztonsági embert, tartson velük, mert két tanú több mint egy.
Peregnek az események.
A rendőrség ügyeletén a négy férfi számára világos lesz, hogy Andrea kegyeiből mindannyiuknak bőven kijutott, s megállapítják, hogy az asszony egy igazi kurva, mert rajta nem csak a férjével kell osztozniuk.
Miron imád szeretkezni a feleségével, de a harmadik menet után kell egy kis pihenő.
- Mondd, szívem – simogatja az asszony, - ugye nem jön rá Andrea, hogy mi buktattuk le Kleonnál?
- Nyugodj meg, Ráhel, ahhoz ész is kellene, nem csak fej! Egyébként is, apám már annyit csajozhat, amennyit akar, a vagyonából már senki sem tudja kiforgatni akkor sem, ha mi már Londonban leszünk!
Kleon, a görög, egyáltalán nem álmos. Ez az öregkor egyik legjobb vívmánya, végre keveset alszik és többet él.
Tölt magának egy pohár malagabort, rágyújt egy szivarra, leveti magát a kedvenc fotelébe és tanulmányozni kezdi a két bérleti szerződés tervezetét.
Jövő hónap elsejétől kiadja a villát havi másfél millióért és bérel magának egy kétszobás lakást százezerért.
Már a gondolattól is fickós lesz, hogy végre kedvére csajozhat! Liegl főorvos asszisztensnője olyan kedves, mosolygós, negyvenes nő, kinek gyönyörű barna szemében el lehet veszni.
Reméli, hogy nem csak abban!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jaj, Müszi, még egy novella keretén belül is összekeverem a neveket, hátha még hosszabb írásra adnám a fejem!
ebből muszáj regényt írni!
Az éjjel fejeztem be, és most, hogy mondod, valóban szokás szerint átkereszteltem a szereplőket, de kijavítottam.
Tudomásom szerint, ügyvédi ellenjegyzés is lehet az adásvételi szerződésen, hacsak nem változott a jogszabály a nyugdíjazásom óta.
Puszi., Yolla
Kicsit szövevényesre sikeredett. Pláne, hogy kevered
a neveket! Az Andreából Anikó lett, aztán ismét Andrea.
A Minort is átnevezted Miron-nak! Szerintem túl sok
lett a szereplő! Ez is olyan helyzet, amikor a kevesebb
több! Azért a fantázia világod csodálatra méltó! Jól
ötvözted a görög mentalitást, és a jólétbe csöppent
magyar hozzáállást. Szinte hallom, hogy szól a buzuki,
és vágyom, hogy a szereplőiddel együtt járjuk a szirtakit!
Ami még szemet szúrt, - lehet, hogy rosszul tudom,
de szerintem az ellen jegyzést, azt nem az ügyvéd csinálja,
hanem a közjegyző! Azért a történet kerete miatt megemelem
a nemlétező kalapom! ( Baseball sapkám van! Az is jó lesz, ugye?)
Gratulálok! (:-D)
Pusszantlak: emillio