Csalom a feleségem?!
Látogatók száma: 485
Szerintem az asszonyoknak az a hobbijuk, hogy a férjeiket alaptalanul vádolják, féltékenykedjenek.
Tegnap a feleségem Rozi, azzal vádolt meg, hogy kurvázok. Csalom a szomszéd Julival. Felháborító. Azután, hogy én közismerten szentéletű ember lévén, még csak rá se néztem a szomszédasszonyra. Az hogy az alattunk lévő Ibikével csaltam, gondolom ezután az orbitális baki után, már senki nem hányhatja a szememre.
De ez a fajta felháborító vádaskodása nem most kezdődött. Ugyanis amikor az első feleségemet vele csaltam, akkor is állandóan csak vádaskodott, hogy én az asszonyt továbbra is karbantartom. Ez sem volt igaz. Én az asszonyt már úgy utáltam, hogy a hátam közepére sem kívántam vele a szexet. Maximum hátulról nyúltam hozzá.
De mivel lépni akartam egy új nő irányába, így senki nem várhatta el tőlem, hogy csak egy vasat tartsak a tűzben. Ezért nem is egyet léptem, volt még egy pár vasam a Rozin kívül is.
És amikor összeházasodtunk. Az esküvőn meggyanúsított a nővérével. Már akkor is ki voltam borulva, hisz nekem a nővére csöppet sem az esetem. Hogy is gondolhatta ezt? Ellentétben a húgával, aki tényleg rám mászott a lakodalmi buli közben, a hátsó kisszobában.
De nem ez volt az egyetlen piszkos gyanúsítgatása. Alig telt el pár hónap, máris én voltam a kurvapecér, mert szerinte a munkahelyemen az egyik kolléganővel félrekettyintgetek. Ami aztán tényleg kiborított és ledegradáló is volt a főnökasszonyomra nézve, hisz őt nem lehet azért ugyanazon a napon említeni, mint valamelyik melós csajt. Vele egy-egy dugás, azért intellektuálisan is más volt, mint a melós lányokkal. Nem is értem Rozit?! Amikor a melósokkal kavartam, akkor meg a főnökasszonyt riherongyozta.
Vagy volt az az eset az osztálytalálkozóval. Amiatt is a fejemre olvasta az egyik volt osztálytársnőmet. Pedig én el se mentem a találkozóra. Helyette az egy évfolyammal alattunk járt Ancsával töltöttem azt az estét. Így bátran nézhettem a szemébe, és mondtam neki. –Te mindig csak gyanúsítgatsz engem! Én teljesen ki vagyok akadva tőled!
És amikor egyik este tovább maradtam a kocsmában, akkor a pultos csajjal hozott össze, pedig csak az egyik haver feleségéhez ugrottam föl, amíg az hullarészegre itta magát.
Aztán mikor ő ment el egy munkahelyi konferenciára. Akkor meg az volt a baja, hogy szőke hajszálakat talált az ágyunkban. Erre én kikértem magamnak. Nem is értettem, hogy kerülhetett volna a mi hitvesi ágyunkba szőke hajszál?! A Rozi barna, a Gizi meg, akivel aznap este voltam, fekete.
De ilyen vádaskodások közepette kell nekem élnem. Minap amikor elküldött bevásárolni, akkor meg a boltos Marival lettem összeboronálva. Nem értem, ez már több a soknál! Az is baj, ha az ember beszélget?! Megbeszéltük, hogy csak két hét múlva lesz délelőttös, akkor tud fogadni úgy, hogy a férje se legyen otthon.
Szerintem az asszonyoknak az a hobbijuk, hogy a férjeiket alaptalanul vádolják, féltékenykedjenek. Mi férjek meg csak szenvedünk feleségeink miatt. Vádolnak bennünket, ártatlanul. De az olyanok, mint én is, viseljük, amit a sors ránk mért.
☻☺
És befejezésül elmesélem nektek, hogy ő se szent ám. Amikor egyszer rajtakaptam őket a taxis Ferivel, se azt mondta, hogy: -Bocsi félreléptem. Hanem valami revansról kezdett nekem hadoválni. Amit nem is értek. -Miről beszél ez a nő??? -kérdezem ezek után tőletek.
A cikket írta: Fanpercival
Hozzászólások
időrendi sorrend
Üdv
http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/feltekenyseg/ver-nem-valik-vizze_8457
Köszönöm a látogatásaitokat!
Fan/ci
Mit is fűzhetnék hozzá? Ne is hagyd magad lealázni! Nagyon együtt érzek veled.
Üdv.
István :-)
Én sem értem, miről beszélt a feleséged. Tényleg felháborító, hogy ennyi gyanúsítgatást, megpróbáltatást kell elszenvedned.
Viseld büszkén, - mind a két főddel, emelten - , amit a sors rád mér! :-)
Nem kell sokáig tűrnöd, csak a férfi klimaxig... :D :D
pusz
Juli :))
Hiányzik az nektek, férfiaknak, ha a feleség féltékenykedik. Persze "semmit" sem kell túlzásba vinni, a kölcsönösség elve alapján.
De akkor felmerül a kérdés, minek nevezzük? Vagyis miért kell a társ, ha ennyire macerás? :-)
Csalfa feleségek mindig is lesznek, ne szomorkodj;-)
Tetszett az írásod!
Pussz,
Tündér