újabb események régebbi események további események
22:17
Yolla módosította a naplóbejegyzését
21:51
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:52
Ilona új cikket töltött fel
10:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
10:38
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:02
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
09:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra

Féltékenység - Zs. Éva cikkének Lizis folytatása (1. rész)

2012. január 28. - Látogatók száma: 121

Nemcsak Casanovák - Hérák, sőt Othellók is élnek köztünk.

Héra a görög mitológiában Zeusz főisten testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő volt. Mivel férjének rengeteg szeretője akadt, köztük halandó nők is, a Hérához kapcsolódó történetek közül több szól arról, hogyan állt bosszút férje választottjain. A kóros féltékenység elnevezésére használják az Othello-szindróma kifejezést is. A betegség William Shakespeare Othello című művének főszereplőjéről, Othellóról kapta a nevét, aki túlzottan féltékenykedett hűséges feleségére, ezáltal kinevettetve magát mindenki előtt. (wikipédia)

Családunkban és az ismeretségi körömben néha okkal voltak féltékenyek a házastársak.
Most már csak mosolygok rajta, de tizenéves koromban szomorúan néztem édesanyám elkeseredett ténykedéseit. Miután tudomást szerzett egy ’jóakarótól’ arról, hogy apám csalja őt, minden nap lázasan átkutatta a cuccait. Amikor édesapám hazajött, rohant az autójához felírni a kilométeróra állását, a kocsiban folyton árulkodó jeleket keresett. Ezután a ruháit nézte át tüzetesen: rúzsfoltokra, hajszálakra vadászott, szaglászta az ingét, hátha megüti az orrát valami ismeretlen illat. Majd megleste a fatert a munkahelyén és titokban követte őt. Rájött hol lakik a nőci, és egyszer becsengetett hozzá. Mint egy igazi Héra, elszántan és kétségbeesetten nyomta a csengőt. A csaj nem nyitott ajtót. Jó anyám nem adta fel! Rátapadt a nyomógombra, nem vette le róla a kezét. Végül a csengő beragadt, és amikor erre már a szomszédok is kijöttek a lakásukból a hölgyemény kénytelen kelletlen kidugta a fejét. Több sem kellett anyámnak, rárontott a ’cafkára’, és jól megtépázta. Dolga végeztével hazajött, és megkönnyebbülten mesélte el nekem ’hőstettét’. Ekkor határoztam el, hogy sohasem fogok a férjem után nyomozni.

Az egyik barátnőm néhány éve kapta a férjét hűtlenségen. Ő is nyomozósdit játszott. Egyszer felpaprikázottan hívott fel, úgy zúdította rám a ’forrónyomos’ infóit:
- Mindig együtt vesszük az alsógatyáját és most mit találtam? Három vadas új boxeralsót! De ez semmi! A fiók aljába két csomag óvszert dugott el. Sohasem szerette a gumit! Belenéztem a telefonjába is és kiírtam az ismeretlen számokat. Mindjárt megyek és lecsekkolom őket, de előtte iszom egy pohár konyakot!

(folyt.köv.)

A cikket írta: Lizelotte

8 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 11. 08:13

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 12. 09:56

Nem értem mire jó a színjáték. Sokkal ütősebb ha szó nélkül kirúgjuk azt, aki rászolgált! :)

És mi van azzal, aki nem szolgált rá és úgy "rúgják ki szó nélkül"?... De előtte még eljátszadoznak vele kicsit és meg sem próbálja enyhíteni a következményét. Mosolyt nem fakaszt, az egyszer biztos. Ráfogjuk az "időre", majd az megoldja. Sok ember él "vissza" azzal, hogy hiszékenyek vagyunk. Valahol mégiscsak azt érzem "megérett" a bünti...
Azzal szoktam magam nyugtatni, ha nem tőlem, majd valakitől egyszer megkapja a magáét!..., de az olyan legyen!
2012. február 12. 09:56

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. február 12. 09:37

Szia Lizi!
Ez jó, a tízparancsolatból: Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!
És az araboknál ez hogyan van? Ott se szabad abból a tizenötből megkívánni a más nőjét???
Minden csak társadalmi tradíció kérdése (de idáig kevesek agya jut el, a tied eljutott, gratulálok!). Ha anyád a Marsra születik, akkor hagyná, hogy vigyék a férgesét;-)
Üdv,
P.

Nem értem mire jó a színjáték. Sokkal ütősebb ha szó nélkül kirúgjuk azt, aki rászolgált! :)
2012. február 12. 09:54

megtekintés Válasz erre:   - 2012. február 1. 00:38

Sose nyomoztam a férjem után.Csak egyszer voltam féltékeny fél napra, amíg haza nem jött.elmondtam neki a véleményem.Ő elmondta az ő véleményét, Megnyugtatott.Ennyi volt a féltékenységem 39 év alatt.
joboszi

Szerencsés voltál Joboszi! :)
2012. február 12. 09:37
Szia Lizi!
Ez jó, a tízparancsolatból: Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!
És az araboknál ez hogyan van? Ott se szabad abból a tizenötből megkívánni a más nőjét???
Minden csak társadalmi tradíció kérdése (de idáig kevesek agya jut el, a tied eljutott, gratulálok!). Ha anyád a Marsra születik, akkor hagyná, hogy vigyék a férgesét;-)
Üdv,
P.
 
2012. február 1. 00:38
Sose nyomoztam a férjem után.Csak egyszer voltam féltékeny fél napra, amíg haza nem jött.elmondtam neki a véleményem.Ő elmondta az ő véleményét, Megnyugtatott.Ennyi volt a féltékenységem 39 év alatt.
joboszi
2012. január 29. 17:42

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 29. 10:26

Szia Liz!

Ez engem valamiért elborzaszt. Én is megcsalt feleség voltam, de egyszer sem nyomoztam után, lebukott ő anélkül is. :) Nem voltunk egymáshoz valók. Nem tudtuk azt nyújtani egymásnak, amit kellett volna. Akkor minek erőltetni?

Pusz:Ailet

Szia Ailet!

Nem vagyunk egyformák...

Pusz,

L.
2012. január 29. 17:41

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2012. január 28. 20:50

Mit mondjak arra már gyermekként hamar rájöttem, hogy a mesék világa mennyire távol áll a valóságtól. Mesélni nem lehet olyan rémeseket, mint megélni, látni, vagy átélni. Magam is láttam csaló nőket és csaló férfiakat, megcsalt embereket, letört eltört kettétört életeket, és magam is átestem rajta. A most sem minden percben fényes, de zsebben nem kutatok, telefont nem ellenőrzök, sőt semmit. Aminek ki kell derülni az előbb utóbb kiderül, addig pedig nagy lelki nyugalomban élhetem a tudatlanok boldog kiegyensúlyozott életét.Megvan a saját kínom, ami eléggé lefoglal ahhoz, ne szaporítsam, vagy ne legyen kedvem tovább növelni önakaratomból a lista hosszát. Ha szeret marad, ha nem elmegy! Az ajtó az első bőröndös távozásig nyitva áll, aztán zárat lecserél, és ha tehetem el is költöznék, hogy soha ne találjon meg, ne lehessen része a jövőnek. Nem cirkusz nyomozósdi. Azért fogadjuk meg egymásnak az őszinteséget, hogy azok legyünk. Amikor már nem tudunk őszinték lenni hazugságban nem kell élni. Minden tettünk visszatalál hozzánk, ezért kell megfontolni mit teszünk és hogyan. A történetben nem csak a megtépázott nő járatódott le, hanem a te édesanyád is leminősült, mert nem kulturáltan megbeszélve rendezte le a dolgot.
Lehet tévedek, de én nem tennék ilyet. Igaz engem nagyon sok megfontolásra késztet a betegségem, és én azokért akarok élni, akiket szeretek, becsülök.
Üdv Éva.

Szia Éva!

Imádom a bölcsességedet!
Idézek Tőled: "Ha szeret marad, ha nem elmegy!" - igazad van!
Ami anyukámat illeti: totál kifordult önmagából, nem ismertem rá! A mai eszével már ő sem tenné meg ezt még egyszer.

Puszi,
L.
2012. január 29. 17:38

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 28. 18:57

Semmi sem történik ok nélkül. A saját példámból egy. Hosszú együttlétünk alatt nem volt semmi okom a féltékenységre. Amikor különváltunk még akkor se évekig, de elég volt egyetlen félreérhető szituáció, hogy már nem tudtam kontrollálni, amit teszek. Feltámadt bennem az addig szunnyadó féltékenység... Hát nem voltam rá büszke. :-(

Néha adódhatnak olyan helyzetek amikor az ember nem ismer magára...
2012. január 29. 17:36

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 28. 18:17

Ez valami borzasztó, amikor idáig kell süllyedni...

Egyetértek!
2012. január 29. 10:26
Szia Liz!

Ez engem valamiért elborzaszt. Én is megcsalt feleség voltam, de egyszer sem nyomoztam után, lebukott ő anélkül is. :) Nem voltunk egymáshoz valók. Nem tudtuk azt nyújtani egymásnak, amit kellett volna. Akkor minek erőltetni?

Pusz:Ailet
 
2012. január 28. 23:02
Ó, a szülinapos cikkhez akartam írni, de eltévedtem. :)))
2012. január 28. 20:50
Mit mondjak arra már gyermekként hamar rájöttem, hogy a mesék világa mennyire távol áll a valóságtól. Mesélni nem lehet olyan rémeseket, mint megélni, látni, vagy átélni. Magam is láttam csaló nőket és csaló férfiakat, megcsalt embereket, letört eltört kettétört életeket, és magam is átestem rajta. A most sem minden percben fényes, de zsebben nem kutatok, telefont nem ellenőrzök, sőt semmit. Aminek ki kell derülni az előbb utóbb kiderül, addig pedig nagy lelki nyugalomban élhetem a tudatlanok boldog kiegyensúlyozott életét.Megvan a saját kínom, ami eléggé lefoglal ahhoz, ne szaporítsam, vagy ne legyen kedvem tovább növelni önakaratomból a lista hosszát. Ha szeret marad, ha nem elmegy! Az ajtó az első bőröndös távozásig nyitva áll, aztán zárat lecserél, és ha tehetem el is költöznék, hogy soha ne találjon meg, ne lehessen része a jövőnek. Nem cirkusz nyomozósdi. Azért fogadjuk meg egymásnak az őszinteséget, hogy azok legyünk. Amikor már nem tudunk őszinték lenni hazugságban nem kell élni. Minden tettünk visszatalál hozzánk, ezért kell megfontolni mit teszünk és hogyan. A történetben nem csak a megtépázott nő járatódott le, hanem a te édesanyád is leminősült, mert nem kulturáltan megbeszélve rendezte le a dolgot.
Lehet tévedek, de én nem tennék ilyet. Igaz engem nagyon sok megfontolásra késztet a betegségem, és én azokért akarok élni, akiket szeretek, becsülök.
Üdv Éva.
2012. január 28. 18:57
Semmi sem történik ok nélkül. A saját példámból egy. Hosszú együttlétünk alatt nem volt semmi okom a féltékenységre. Amikor különváltunk még akkor se évekig, de elég volt egyetlen félreérhető szituáció, hogy már nem tudtam kontrollálni, amit teszek. Feltámadt bennem az addig szunnyadó féltékenység... Hát nem voltam rá büszke. :-(
2012. január 28. 18:17
Ez valami borzasztó, amikor idáig kell süllyedni...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: