újabb események régebbi események további események
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:10
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:59
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:30
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:25
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:16
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
17:40
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:29
Ilona módosította a cikkét
17:28
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:28
Ilona új cikket töltött fel
17:27
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:16
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Foglya voltam...(Atlantish)

2017. május 13. - Látogatók száma: 38

Ezeregy, s egy tucat virág. Mely nyílt kertjében, szalmaszál...lángokban állt a város. Az állam, s lefejtette róla láncait, az Igazság, melyben minden ember, ha kételkedik. Hamarabb utolér a felejtés, mintha takaróznál, attól szép, midőn a Nap leáldozik

Ennyire vágytam, a halálát...lányomnak, nincs udvara. Nincs kosár, mely ne fonná rá két karját, s ebül szerez szerelmet.
A leány városokban járva, s népsűrűséget számolnak megint, - milyen hosszú a sivatag?
Legyen, nyár...akár forró őszi langyos szeretetét Istennek, adva a Cassiel. A városban jártam, amely hídon át tavasszal kanyargó esti szellőben betette kapujában az asszony leányát. S az ajtóban vártam. Ott állt, a híres Párisz...mert nem engedtek közelebb hozzá, mint egyszer a napodon, melyen áldozatul estem, híres fogdájának a "Fekete Özvegy Fátyla"...
- Már Ránk is lesújtott!!!
- Hé, de vad. Ha az álmomban gondolom nem talál szenteskedőt, s tavaszt kíván...az Úr áldja, meg fog halni...
- Sokat hullott, s Földre hullt a bátorsága. Mert mindig is alázatos kenyér, drága Jó Isten, mivé lettél?
- Egy merő kavics...egy merő kavics...!
Ebben az esztendőben, Cassiel járt a Tengereken...az Öbölben, s találkoztam is a Nagy Kutyával.
Mert egyetlen, egyszer sem emelkedik a lejtő, azon az emberek, köveket gördítenek, egymás útjába, s szavába vágnak. Borul, a hitem...megborul. Boronálás időszaka, ez a vége, a Teremtő ítélj, szánva...Bánom, amit cselekedtem...
-Bánod?!
-Igen, teljesen...
-Tiszta a ...Szíved?

Hogy meglásd, és halld a tavaszt, a sivatagos szárazságban, minden madár Társat választ, s nem felejtelek, el...mert nagyon kell, akik voltak, mint mind az én helyemen, elfoglalták...Trónodat...Déli nagy Angyal!

A cikket írta: Rosszabb mint az Antikrisztus

1 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: