Megélni ha féltékeny a párod
Látogatók száma: 114
Szerettem, nagyon szerettem, de mégis elküldtem. Betegesen féltékeny volt. Nem bírtam.
Egy hónapja szakítottunk. Nyolc hónap együtt élés után.
Nem volt az esetem, de beleszerettem. Azt szerettem benne, ahogyan szeretett. Egy darabig. Ugyanis az a pasi volt, akire mindenki vágyott. Udvarias, odafigyelő, jó modorú stb....egy darabig. Aztán jöttek a veszekedések. Miért abban a ruhában mentem állásinterjúra? A seggemmel keresek munkát...meg se hallgatott. Mindenbe belekötött. Nem mehettem egyedül sehová, még vásárolni sem. Persze azt mondta, csak azért, hogy ne cipekedjek. Mindig megtalálta a módját, hogy megmagyarázza.
Egy darabig hittem neki. De amikor a barátnőimhez se mehettem, amikor mindenkit el akart marni mellőlem és veszekedésekkor a múltamat vágta a fejemhez, szidta, mocskolta előző páromat, pedig nem is ismerte, akkor már nagyon bosszantott.
Első szakításunk azért volt, mert nem értem azonnal haza, amikor felhívott. Barátnőmnél voltam, mondtam indulok. Úgy is tettem, még meg is jegyezte a lány, hogy miért ugrok neki rögtön? Mondtam, nincs kedvem veszekedni. Mire haza értem elment. Ráhagytam, jobb is így.
Azután lerobbant a kocsija, odaadtam neki az enyémet. Pedig már akkor lehordott mindennek. Három hét után kibékültünk. Máig nem tudom, miért tettem, mit vártam és mit hittem?
Az első hét szép volt, kezdtem újra beleszeretni. Később újra jöttek a veszekedések, hisztik. Teljesen kisajátított. Szexuálisan zsarolt, kötelező volt szeretkeznem vele, ha nem tettem hisztizett, tombolt. Nem hittem el, hogy neki ez az igénye. Ráadásul már nem is volt figyelmes. Inkább erőszakos. Úgy nézett néha, mint aki meg tudna ölni. Egy ilyen alkalommal elment. Ott hagyott "gondolkozni". Ez az ő megfogalmazásában azt jelentette, hogy rohannom kellett volna bocsánatot kérni. Nem mentem. Összecsomagoltam a holmiját és szóltam, érte jöhet.
Utoljára annyit mondott, én voltam a legszemétebb nője.
Most mással jár. Egy hónapig bírta, eddig tartott a nagy szerelem. Azzal a lánnyal van, akire azt mondta, vele soha... Én még nem voltam mással és nem is leszek mostanában!
Ja! Ha meglát csak nehézkesen köszön. Továbbra is én vagyok a gonosz.
Azóta helyreálltak a baráti kapcsolataim. Mert a barát attól barát, hogy szóba áll veled azután is, hogy hülyeséget csinálsz. Ők azok, akik igazán tudják mit éltem át.
Hab a tortán:
Regisztráltam egy oldalon, ahol ő is ott van. Persze nem a saját adataimmal. Írtam, tetszik nekem. Válaszolt, képet akar és találkozót, miközben azt írja, kapcsolata van és szereti azt a lányt. Ki tudja, mellettem kivel levelezett?? Miközben minden veszekedés alkalmával azt hallgattam, én egy hazug vagyok (legnagyobb hazugságom az volt -már persze szerinte ez hazugság -,hogy amikor azt mondtam mindjárt haza megyek,akkor tíz percet kellett rám várnia), pedig ő őszinte és soha senkit nem szeretett még így stb....
Reggel első dolga volt a számítógép elé ülni és este lefeküdni is onnan jött.
Csak azért írtam le mindezt, mert szerintem tanulságos. Egy lelki beteg, önbizalom hiányos szerencsétlen volt. Nem belém volt szerelmes, csakis önmagába.
Szégyellem, hogy így bedőltem.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tanulságos, de még mennyire!
Hasonló cipőben járok, csak különbségként említeném meg, hogy 22, nehéz, gyötrelmes év áll mögöttem.
Gyerekeim születése után lettek kemény éveim de addig is kimutatta a foga fehérjét. Annak ellenére, hogy soha nem csaltam meg tiszta a lelkiismeretem, habár többször megtehettem volna!
Mindig lek*..z***ott, jeleneteket rendez én voltam és vagyok az aki megcsalom, talán fordítva? de mára talán már ez sem fontos vagy igen?
Megjegyzem csinos vagyok a magaméból nem hagyok, de hiszen munkahelyem is megköveteli! De nem ez a legfontosabb!
Hogy hogyan bírom és miért, még önmagam sem tudom?
Van két imádni való kamasz gyerekem talán miattuk, amíg kicsik voltak azért nem váltam el , amikor már nagyobbak lettek emiatt.
Mindig példa értékűnek tartottam ha a két szülő neveli a gyerekeit.
Sajnos mára már belefáradtam mindezekben, kamasz fiam ugyanazt példát látja mait az apja diktál és ez nagyon szomorú. Már undorító.
Ja persze a férjem azzal védekezik azért rendez féltékenységi jeleneteket, mert nagyon szeret!!!
Ő már lassan pszichológiai eset!
Regény lenne elmesélni miken mentem kersztül.
De még bírom .....kérdés meddig!
Ártatlanul!
Hasonló cipőben járok, csak különbségként említeném meg, hogy 22, nehéz, gyötrelmes év áll mögöttem.
Gyerekeim születése után lettek kemény éveim de addig is kimutatta a foga fehérjét. Annak ellenére, hogy soha nem csaltam meg tiszta a lelkiismeretem, habár többször megtehettem volna!
Mindig lek*..z***ott, jeleneteket rendez én voltam és vagyok az aki megcsalom, talán fordítva? de mára talán már ez sem fontos vagy igen?
Megjegyzem csinos vagyok a magaméból nem hagyok, de hiszen munkahelyem is megköveteli! De nem ez a legfontosabb!
Hogy hogyan bírom és miért, még önmagam sem tudom?
Van két imádni való kamasz gyerekem talán miattuk, amíg kicsik voltak azért nem váltam el , amikor már nagyobbak lettek emiatt.
Mindig példa értékűnek tartottam ha a két szülő neveli a gyerekeit.
Sajnos mára már belefáradtam mindezekben, kamasz fiam ugyanazt példát látja mait az apja diktál és ez nagyon szomorú. Már undorító.
Ja persze a férjem azzal védekezik azért rendez féltékenységi jeleneteket, mert nagyon szeret!!!
Ő már lassan pszichológiai eset!
Regény lenne elmesélni miken mentem kersztül.
De még bírom .....kérdés meddig!
Ártatlanul!
Kedves cikkíró! nem te vagy az első és nem is az utolsó! Felejtsd el, ha még nehéz is és kezdj új életet! üdv Orsolya
Ez a cipő engem is szorított már.