újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nem vagyok kérdező ember...

Látogatók száma: 53

Soha nem éreztem azt, hogy kérdeznem kéne. Hogy valóban érdekel, miért nem jött valaki, amikor ígérte. Valamilyen oknál fogva ez ügyben hallgatag vagyok. Szeretem magamban ezt. Ha valakit zavar, fejtse meg Ő. Én jól vagyok így.

Nem kevés azon alkalmak száma, amikor azt hallottam: " Érzéketlen vagy, mert nem érdekel, mi van velem.."
De a legjobban én tudom, hogy ez nem igaz.
Ha érzek, érdekel minden. De akkor is csak az, amit meg akarnak velem osztani.
Úgy gondolkodom, ahogy azt szeretném, velem szemben gondolkodjanak.
Nem szeretek mindent kifecsegni magamról.
Nem azért, mert bármit szégyellek, hanem, mert a titkaim nélkül elveszettnek érezném magam.
Nem hatalmas titkokról beszélek, és nem az ártó titokról.
Kialakítottam magamban egy zárt, külön kis világot, egészen kisgyerekkoromban, mert már akkor sem voltam "igazi gyerek".
Mindig az érdekelt, ami a felnőttek világában történik, nekem túl szűk volt az a hely, amit gyerekként kaphattam. Kutattam, kérdeztem, zavarba hoztam és vártam a hatást.
Tudattalanul.
Most, hogy felnőtt vagyok - illetve annak kéne lennem-, gyereklélekkel tudok élni ebben a világban. Azt érzem, csak így lehet bizonyos dolgokat túlélni.
A féltékenységről mindig a félelem szó jut eszembe. Valaki fél attól, hogy elvesznek valakit tőle. A félelem negatív érzelem és ha olyat érzünk, hamarosan azt vesszük észre, hogy negatív burokban tengetjük szánalmas életünket.
Én szeretnék mosolygós ember lenni és a féltékenység szomorú vonásokat rajzol az emberek arcára.
Folyton nyomoznak, és persze azután elégedetlenek az eredménnyel,
mert néha túl jól sikerül az a nyomozás.
Én nem kérdezek.
Bízom.
Hogy miért és miben?
Abban , hogy elég érdekes tudok lenni és maradni valaki számára olyan mértékben, hogy az energiáját ne az kösse le, mit csinálok, kivel és hol, hanem az, hogy velem szeressen lenni.
Nem folyamatosan és nem a nyakamon, de velem.
Amíg nem hangzik el az első hazugság, illetve nem döbbenek rá arra, hogy hülyének néznek, nincs értelme és helye a kétségnek.
Utána meg már nem kétség, hanem szomorú, vagy csak realista bizonyosság.
Ahol nem mi kellünk, onnan el kell menni.
Minél előbb, annál jobb.
Ez nem feladás és nem a küzdelem hiánya.
Csupán belátás és elfogadás.
De az is lehet, hogy ez nálam egyfajta védelmi mechanizmus a fájdalommal szemben, amit nem akarok megélni, mert feleslegesnek tartom.
Alapvetően úgy kéne a férfihoz állni, hogy genetikailag nem monogám alkat.
Nem szabad büntetni Őket azért, amilyen ösztönökkel rendelkeznek.
Mint ahogy azt a nőt sem kellene büntetni, aki szép, csak mert féltékenységet vált ki.
Ha egy férfi rendelkezik azzal a bizonyos- manapság olyan divatos kifejezéssel élve: érzelmi intelligenciával-, akkor semmi baj nem lehet.
A féltékenységet egyébként meglátásom szerint nem más, mint az önmagunkba vetett bizalmatlanságunk, avagy komplexusok váltják ki.
" Nem kellek eléggé..."
Van ilyen.
Mindenkinek nem kellhetünk.
Törekedni kéne arra, hogy egy valaki mellett érezzük azt a fajta bizonyosságot és biztonságot, amit külső megerősítések révén akarunk elérni, akár feltűnő viselkedéssel, vagy műbalhékká alakított féltékenységgel.
A játszmák ideje lejárt és nem tudom, kinek ígértek és mennyi időt?
Mert az idő relatív és kevés van belőle.
Tartalmasan és szeretetben kéne tölteni.

...és a féltékenység ettől fényévekre távolít el.

A cikket írta: Noa

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: