Alíz sárga rózsája

Látogatók száma: 65

"Ameddig a szemem ellát." Ilyen-olyan béna mondatokat írnak és szereznek költők. Senki nem akarja megállítani a zivatart és a sivatagot. Ebben a csibész kis nyárban, amikor semmi nincs helyén. S a valóság, hogy az idegen táncol!

Ettől még nem vagyok olyan mint a többi. Pedig tudom mit jelent az, hogy hiúság és a beképzeltség. Ezért van az, ha a létem nem szól másról mint a halál...és a körforgás abban, hogy nagy dolgok itt történnek a földön. Ha nem lenne bűn, nem lenne mit megbocsájtani és százezerszer feltámadni. Mert szeretlek, és ez nem változik! Ebben a cseppnyi kis rózsába láttam meg a világot, magamat. Ezért vérzik a szív, a valóság távolabb áll, mint a jelen. Ebben létezem! Ezért kell, hogy várj és vétkezz. Mert veled nem nehéz, csak könnyű. Nélküled az élet, olyan mint a méz...Belefáradok és végzek, mert a sors ma oly nehéz. Nincs mit vesztenem, hiszen örök vesztes vagyok, nincs is mit nyerhetek, csak ha feledem...s önmagam adom. Már nem vagyok ősz...már nem vagyok sivár! A végzet is olyan, mint amikor elfogadod! Amikor még nem volt mit leírni. Nem volt veszteni és nyerni sem szent ügy! Ilyen tavaszom ritkás...Mert nem szokásom, nem szokásom...! A csalás a hazugság. De egykor loptam neked egy virágot, és egy kis tüzet...és a tüzed nem szokott égetni, nem szoktam belehalni. Senki nem volt ott velem. Nem vagyok vad, nem vagyok hatalmas! Neki szokás adni, nem csak az értelem, hanem a bölcsesség. A türelem...Ezzel aztán nekem annyi! Az is akkor kezdődött! Amikor megcsókoltál nem voltál magadnál! Ezerszer megkértelek...! Ettől védtelen vagyok, Ádám kertjében. Kis királylány.
-Hercegnő, mit adhatnék neked?
-Időt, valóságot!
Nem tudom, de ameddig a szem ellát. Nincs másom, mint ördögöm! Szerencsém.
-Szerencséd!
Csak addig panaszkodj! Parázna, amikor ostobákkal körülvéve emlékeim megfakulnak, és a rózsák elhervadnak.
-A rózsád el fog hervadni!
Jobb, ha nem bolygatjuk a sivatagot. Mert annak nincs reménye, csak...erényeim közé tartozik, hogy nem beszélek róla. A vég kezdete olyan alattomos és váratlanul érkezik, amikor még bennem a fénykép rólad nincs már meg.
-Szokod vagy nem koporsód?
-Ez elég öntelt dolog, ne gondolnád, hogy igen?!

A cikket írta: Alice

előző cikk következő cikk

1 szavazat