A boldogság keresése
Látogatók száma: 72
Egy életet építünk arra, hogy megtaláljuk létezésünk értelmét. Szeretnénk meglelni a válaszokat, számos olyan kérdésre, amely egy idő után, már nem is tűnik igazán fontosnak.
A gyermekkor ideális esetben nyugodtan és békésen telik. Ahogyan haladnak az évek, egyre több kérdés merül fel bennünk létünkkel kapcsolatban. Próbáljuk megérteni, és elfogadni a társadalmi szokásokat, mit szabad, és mit nem illik tenni adott körülmények között. Hogyan legyünk elragadóak, és kedvesek embertársainkhoz, hogyan fojtsuk vissza érzelmeinket, hogyan legyünk intelligensek. Egy idő után tudjuk, hogyan kell viselkedni egy étteremben, egy bankban, egy bevásárlóközpontban, mikor mit kell mondani, és mit hogyan kell elhallgatni. Mindez azonban csupán egy álarc, amit kicsi gyermekkortól ránk kényszerít a civilizáció. Milyenek lennénk, ha nem volna rajtunk ez az állandó nyomás? Vajon, ha belenézünk a tükörbe, tudjuk kik vagyunk, és mivé akarunk válni?
Szinte az egész életünket alárendeljük a szerepeinknek, és észre sem vesszük, hogy könnyedén eltévedhetünk a hétköznapok viszontagságaiban. Hozzászokunk az álarchoz, és megtanulunk együtt élni vele.
Mindeközben a boldogságot kutatjuk, keressük azt az embert akivel boldogok lehetünk. S legtöbbször nem találjuk meg, vagy ha igen, hamar szertefoszlik a varázslat, és fel kell ébrednünk. Ilyenkor a legtöbben érezzük a késztetést arra, hogy megleljük önmagunkat, és megtaláljuk a saját lelki békénket. Ez a legjobb amit tehetünk.
Tudjuk, csak akkor lehet teljes egy ember élete, ha harmóniába kerül önmagával. S, ha ez megtörténik, akkor sokkal könnyebben kerülhet összhangba a környezetével is.
Ilyenkor egycsapásra megváltozik az életünk. Találunk remek állást, helyrejön az egészségünk, és rátalálunk életünk párjára. Ha csak az egyik következik be, már annak is örülünk. Kezdjük másképpen látni a történéseket, és tanulunk a saját hibáinkból.
Ha megtanuljuk a leckét, amit az élet adott fel számunkra, könnyebben rátalálunk a boldogságunkra. Ez olyan egyszerűen hangzik, de megélni, egy nagyon hosszú, és bonyolult folyamat.
Vannak olyan emberek, akik sehogy sem találják a helyüket. Velük mi lesz? Végtelen kudarcsorozattal telik az életük, vagy egészen egyszerűen nem tanulnak a hibákból? Valamikor csak meg kell szakadnia ennek a láncreakciónak, de ki dönti el, hogy mikor? Megszakad e egyáltalán, vagy ily módon kell leélni egy életet?
Bízom benne, hogy a megfelelő időben, a sors kegyelmet ad, és felszabadít minket a nehézségek terhe alól. Láttam már ilyen csodát, és hiszem, hogy bárkivel megtörténhet.
A cikket írta: Zaríta78
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Zarita!
Ez tökéletesen megírtad, nagyon tetszik! Annyira sok igazságot leírtál, vagy legalább i,s az igazságok eredőjét adtad meg nekünk. Igen. A felnőtté válás során magunkra szedett kilók mellett, felszedünk némi álarcmennyiséget is. Ennek használatának megtanulása csodákra tesz képessé bennünket.
Üdv,
Pinokkió
Így van!!! Sokszor egészen mást rejt az álarcunk, mint akik valójában vagyunk!!!:))))
Köszönöm, hogy olvastál!!!:))))
Üdv: Zaríta
Ez tökéletesen megírtad, nagyon tetszik! Annyira sok igazságot leírtál, vagy legalább i,s az igazságok eredőjét adtad meg nekünk. Igen. A felnőtté válás során magunkra szedett kilók mellett, felszedünk némi álarcmennyiséget is. Ennek használatának megtanulása csodákra tesz képessé bennünket.
Üdv,
Pinokkió