Black Ice: Csillagpálya?! Mű?! "pályázat"

Látogatók száma: 79

"pályázat"

Csillagok tekintenek le ránk minden éjjel, vajon mit láthatnak távolról, belőlünk ők... Ábrándjaiból némi fény tuszkolja vissza most, egy hatalmas sóhajtással a valóságba.
- Örökkévalóságnak tűnt ez a nap, fáradt vagyok. - elmerengve a havas táj bűvöletében suttogja maga elé Szabina. Megszédülve az éhségtől lassan leül a felmelegített maradékhoz és mosolyogva játszik egy borsószemmel. A gyerekek már rég alszanak, vajon megmosták a fogukat? Rita biztos még a macijának is, hiszen a legjobb barátja. Istennek hála már a kamasz Peti sem pisil be, és talán tényleg nincsenek már rémálmai...
Leejtette a villát zokogva könnycseppek patakzanak gesztenyebarna szemeiből. Megremeg a lelkébe égett fájdalmaktól Szabina, mégis erősnek mutatva magát, már önmagának is. Egy pillanat alatt eltűnt a környezet előtti magabiztosságú lénye.
- Többé egy férfi sem fog megütni. - mormolja miközben az izzadt állott illat, bűzös leheletét érezte ismét, mint amikor megerőszakolta ő. Lefehéredve döbben rá ez emlék. Rossz és örökké kísértő. Próbál valami szépre gondolni élete értelmeire, csendesen odabújik a gyerekekhez megpuszilja őket és a következő napra építve. Istenem óvd mindig az életeim, csak nekik legyen jó. Munkahelyén miután megkapta a vezető pozíciót, koccintottak egy pohár pezsgővel rá, mintha számítana bármit is. Betakarja a kis világát, átölelve őket lassan lehunyja a szemeit. Elképzeli a jövőt, de nem tervezve.
- Aludnom kell erősnek kell lennem, kipihentnek fizikailag, lelkileg.- keserű mosollyal nyugtázta felismerve hogy magában beszélt. Lassan elnyomta az álom, mint ahogy mélyen önmagában elnyomta a vágyait. Lelkében elrejtve tudja mélyen. A félelem stigmáit csak a szeretet pecsétje törli el. Csillagok tekintenek le ránk minden éjjel, vajon mit láthatnak távolról, belőlünk, ők...

A cikket írta: Black Ice

támogatóink