Erotikus
Ég veled!
Látogatók száma: 130
Ettől féltem. Az érzéstől, amit okozni fog majd, amikor vége lesz. Ezért húztam, halasztottam, minél későbbre szerettem volna kitolni...
Egyre többször gondoltam arra, hogy már nem ugyanazt érzem, ami korábban még hajtott a férfi felé. Mi változott meg? Miért nincs bennem ugyanaz a vágy iránta, mint régen? Hiszen mindössze féléve ismerem (ismerem?!), és ez alatt számtalanszor határoztam el, hogy ez volt az utolsó találkozásunk.
Aztán mégis folytatta tovább. Mi hajtotta? Mi vonzotta? Mit akart elérni azzal, hogy vállalta akár a kellemetlenségeket is elnyomva magában, azokért az egy pillanatokért, azokért a fél órákért, amikor önfeledten adhatták át magukat az érzéseknek, amikor maguk voltak teljes valójukban. Semmi és senki nem gátolta meg a fékezhetetlen ölelkezéseiket. Mit szeretett akkor vajon, magát az aktust? Vagy a férfit, akinek a karjaiban szinte elolvadt? Hogy a lábai előtt hevert? Azt, hogy egészen addig, semmire sem kellett gondolnia? De utána... igen. Akkor mindig hirtelen olyan üressé vált minden, olyan rideggé, mintha nem is ugyanaz az ember lett volna már, mint előtte. Az előbb még oly heves szeretkezésnek hirtelen vége lett… és nem értette a hangulatváltozás okát. Kereste a választ, de ott azokban a pillanatokban még maga sem tudta... Lemosta magáról a szerelem hagyatékát, és mintha semmi sem történt volna, képes volt valami egészen távoli, szextől és érzésektől mentes cselekvésre. Maradék józanságát összeszedve, a cikkeit formába önteni. Kezdett rájönni, hogy kettőjük között valami egészen más kezd kialakulni, mint amit korábban szeretett benne...
Részben megvalósult talán, amit keresett, de érzelmileg egyre távolabb került a férfitől... Megváltozott a viselkedése, amikor közeledett hozzá, szerette volna átölelni utána is, egy puszit adni… de a férfi eltolta magától. Akkor ő is elhúzódott, de fájt az elutasítása. Már nem volt annyira vicces. Ilyenkor nemegyszer feltette magának a kérdést - Szereti őt egyáltalán ez a férfi? Majd kimondta hangosan.
- Hát persze - volt rá a válasz... Milyen rideg, és hamis volt ez a válasza! Nem erre számított persze. Tudta, hogy ennek előbb-utóbb be kell fejeződnie, de amikor és ahogy ez bekövetkezik, attól nagyon félt...
Régi kapcsolatai jutottak az eszébe, azoknak is mindig így lett vége, valahányszor ez eszébe jutott, fájdalommal gondolt vissza azokra, akiket szeretett... És ettől félt. Az érzéstől, amit okozni fog majd a vége.
Ezért húzta, halasztotta, minél későbbre szerette volna kitolni, több esélyt is adva maguknak... Aztán valamit mintha megérzett volna. Megváltozott hangulatát észrevette és arra gondolhatott talán képes rá, hogy újra szeretheti, de nem érte el a célját. Még idő előtt abbahagyta... szeretett volna akkor is odabújni hozzá, de nem engedte, elfordult és már csak azt az ürességet érezte ismét, amitől mindig is menekült... El akarta mondani neki többször mit érez, megosztani vele a gondolatait, az érzést, de nem vette őt komolyan, vagy legalábbis nem értette meg, majd az egész szándéka más értelmet kapott a részéről... amikor megírta... először félreértette, majd félremagyarázta. Azt hitte, szabadulni akar tőle és elkezdett vádaskodni, szitkozódni, bántó, sértő szavakat vágott a fejéhez, meggyanúsította, fájdalmat okozva ezzel és ő egy idő után már meg sem próbált többet védekezni. Megértette, hogy az egyszer elkövetett rossz döntését soha nem lesz képes helyrehozni, nem fogja neki megbocsájtani, elfelejteni..., mindig a fejére fogja olvasni.
Eltelt egy-két nap és közben őrlődtem, egyre távolabb kerültem tőle, és amilyen hirtelen és viharos volt a megismerkedésünk, olyan gyorsan vége lett ennek a szenvedélyes kapcsolatomnak. Mit kellett volna még tennem?...
Feladtam.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A tanár úrral együtt jók voltak.
Üdvözli: Taki
Kedves Éva!
A tanár úrral együtt jók voltak.
Üdvözli: Taki
Köszönöm, ha így látja én is ezt gondolom. Az írástechnikával kapcsolatos javaslatait igyekszem megszívlelni, de mint lejjebb is írtam részemről könnyebb kívülre helyezni a személyt, akiről szól. Talán a tartalom miatt. Sokféle módon ki lehet fejezni magunkat.
Az írás az egyik mód. :-)
Éva