Gondolatok (pályamű)
Látogatók száma: 77
Az Önök által kiírt Pályázatra: Női szerepek a XXI. század elején, Gondolatok cím alatt írtam a női sorsról.
Női szerepek a huszonegyedik század elején
Gondolatok
„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.” (Shakespeare)
Milyen egy anya élete, az egy adott korszak mindennapjainak a pszichológiája, társadalmi helyzetének a tükre is, ezért ebből a szemszögből közelítem meg a témát, hiszen az anyasággal válik igazi nővé a Nő.
Koromból kifolyólag összehasonlítást tehetek a női szerepről, ami a Sors forgatókönyvében fehéren feketén kimondja: a nő az nő marad még sokáig (szerintem örökre), függetlenül melyik században él. Az igaz, ha csak nem operáltatja meg magát testileg, vagy lelki beállítottsága más irányba vezet, akkor a nő persze, hogy nő marad.
A század szemével nézve: stagnált vagy fejlődött a Nő?
Mindennek a mérvadója az anyaság kérdése. Van fejlődés az anya sorsát illetőleg a múlt századhoz viszonyítva?
Az anyaságtól szebb dolgot nem érezhet egy nő soha sem, őszintén szólva, legtöbb esetben nem teljesen igaz az állításom, mert ami minket illet, az első terhesség alatt nem úsztunk örömmámorban, hiszen egy ismeretlen lény mozgott bennünk, aki miatt hánytunk sokan kilenc hónapig, eleredt az orrunk vére, szédültünk, mint a részeg ember, és a falusi asszony a határban aratáskor megszülte bábasszony nélkül a gyerekét, és folytatta a ráeső munkát.
Ma ilyenről, hogy a határban szüljön valaki, legalább én a mostani világban nem tudok. Ez haladás, de gyerekszülés volt, van és lesz, csak nem mindegy, milyen körülmények között. Legyünk őszinték nagy léptekkel haladt az élet előre a szülés formája tekintetében.
Az nő életének ebben a szférájában mégis az időtlenség az úr.
Személy szerint akkor éreztem meg az anyaság örömét, amikor felsírt a kincsem, és megmutatták. Abban az időben még nem adták a kezünkbe méhemnek gyümölcsét, mint manapság, nem ölelhettem a mellemre, de mindkét szemem csak őt látta, és repült velem a gyerekszobáig és onnan vissza.
¬–Boldog?-, kérdezte a doktornő.
–Nagyon!
–Hány családot szeretne?
–Hármat.
–Az jó, mert ha az első gyereket az apa szülné, a másodikat az anya, harmadik gyerekáldás egy családban sem lenne. Így van rá minden adottsága, hogy legyen három gyermeke.
Nevettünk mindketten, mert én elfelejtettem a fájdalmakat, ő a segítségben a fáradtságot, aggodalmat.
Mellékesen, sajnos a szülési fájdalmakat nem lehet a férfiakra ráruházni, de jobb is, mert másról sem beszélnének a katonaságban eltöltött élményeik helyett, mint arról: olyan fájdalmaik voltak, amit rajtuk kívül senki sem élt volna túl. Na, persze!
Az abortuszról szerencsére a mai században már sokkal kevesebbet lehet hallani, mert vannak óvszerek, sterilizáció, de a részeg, vagy önző férj nem hajlandó vigyázni, és a nem kívánt terhességet meg kell szakítani. Lelki, és testi megrázkódtatás. Ez is már a meg-fogantatás pillanatától egy életen át, a változó kor utánig állandó feszültséget fog vonni maga után. Benne van az asszonyi Sors könyvében nagy betűkkel írva. Ma már talán csak elvétve érvényes a Sors kézírása. Ennyivel könnyített a nőn ez a század.
Visszakanyarodva az anyaság szeretetéhez, az nem kötődik századokhoz, ez ösztön, amivel született minden nő, és ez így van jól.
Miért is kezdtem a születéssel? Attól a pillanattól kezdve eldől a nő sorsa.
A huszadik század elején, legkevesebb hét gyerek volt egy családban, meg még sokkal több is. A kislányokat elállították szolgálni, a fiúknak tovább otthon kellett maradni, hogy megerősödjenek.
A szolgálók ki voltak tévé minden megaláztatásnak, és hallgatniuk kellett, nem merték megmondani az igazságot.
A XXI. század elején legtöbb az egy vagy kétgyermekes család. Azt nem tudom eldönteni jó-e vagy rossz ez az állapot, de a gyereknevelés ugyan kinek is a dolga? Na kinek? Ha nőnek születtél régen, ha nőnek születtél most, neveled a gyerekeket. Ha csak ezt kellene elvégezni, az még kellemes időtöltés is lenne, de az mellett főzz, moss, takaríts, vasalj, légy jó feleség, aki estére olyan, mint a kifacsart citrom, de legyél szerető is az ágyban, ha van kedved hozzá, akkor is, ha nincs kedved hozzá, akkor is. Ez utóbbit sok esetben el kell játszani jobban, mint egy Oszkár-díjas színésznő.
Hol voltak, és hol vannak az apukák?
Dolgoznak?
Az anyukák nincsenek munkaviszonyban?
Ha bátrabb lennék, akkor indítanék egy női forradalmat azzal a parolával:
Kevesebb szabadságot a nőknek! Nem kell az egyenjogúság!
Több egyenjogúságot a férfiaknak! Vállvetve haladjanak a nőkkel!
Női szemmel nézve a világot, úgy vélem, azért a szavazati jogot hagyják meg, hiszen annyi párt van, mint az égen a csillag, és mivel nem csak ebben a században, de a múlt század második felétől már a nők is középiskolát, egyetemet fejeztek be, nem voltak kivételesen csak a pénzes családokból tudással rendelkezők, hanem a szegény ember is taníttathatta gyerekét, ebből kifolyólag egy szemmel sincs kevesebb esze a nőknek, mint a férfiaknak, és ma a TV, Internet világa, a média minden ága rengeteg információjával tömi az agyat, nem kell félni, az igazságot a helyére tudja rakni egy okos asszony.
Vállalják a férfiak a házi munka felét!
Most nem érek rá! Hagyjál békén! Nagyon sietek! Persze ez a válasz.
Siet ám, mert rögtön kezdődik a focimeccs a televízióban. Nesze neked XXI. század asszonya. Szedd össze a kiteregetett ruhákat, készítsd el a vacsorát, tegyél rendet a konyhában. Ez mind benne van az egyenjogúságodban, közben mosolyogjál, ha rád veti pillantását a természet koronája.
Mi lenne, ha az anyuka ülne a TV elé, és meghallgatnák a gyerekekkel az esti mesét, vagy egy tanulságos mesés verset olvasna fel, esetleg mesélne. Addig az apuka elkészítené a vacsorát, elmosogatna, és a szülők jó éjt puszival a fürdetés után elbúcsúznának a gyerekektől.
. A huszonegyedik század utcáit gondterhelt emberek járják, a mosolyt az arcokról elfújta a Sors vihara.
Nem, nem csak a nők, a férfiak is most ott mennek a nőkkel, az anyákkal.
Kibővíteném a parolát!
Állítsátok vissza a nyolc órás munkaidőt a nőknek, férfiaknak.
Adjátok meg a megfelelő munkabért!
XXI. század, miért juttattál ide nőket, férfiakat, ifjakat?
Teremts gyerekeinknek munkahelyet, ne kelljen elmenniük külföldre gürcölni, a vonatfüttyel egy csillag kihuny az anya szívében, féltés lesz a napi eledele, mert távol a hazájától, szeretteitől ki segít a bajba jutott szeme fényén?
Nagyon sok mindent hozott ez a század eleje, de abban kevés a pozitívum.
Nem, nem hagyhatom szó nélkül az oktatást sem.
Soha sem voltam az erőszak embere, most sem vagyok, de ki látott már olyant, hogy a tanulóknak jogaik vannak, de kötelezettségük, az már ha van is,nagyon kevés. Nem szabad megsérteni a gyermek lelki világát, mert az így kapott traumák kihatnak majd a felnőtt korra.
Hm! Itt valami nincs rendben. A tanügyben, főleg az alsó tagozatokon nők tanítanak. Mit tehet, ha felesel a gyerek, ha szemébe röhög a tanítónőnek? Semmit. Nem egy tanügyes idege froclikban lóg.
Olvastam valahol, hogy az üzletben a pénztár előtt várakoznak az emberek, és egy idős hölgy mögött egy anyuka a kilenc év körüli fiával várakozik. A kisfiú, az előtte álló idős nőnek nekitolja a kocsit, aki megkéri szépen a gyereket: „Ne tedd! Kérlek!” A gyerek mosolyogva tovább ütögeti a hölgyet, aki most megkéri az anyukát: „Ne engedje a gyerekének az effajta szórakozást.” Mit mond az ifjú anyuka?
–Én így nevelem a gyerekem. Azt tesz, amit akar, majd ha felnő, akkor tudni fogja hogyan viselkedjen. Az anyuka mögött egy fiatalember kinyitotta a lekváros üveget, és a tartalmát az anyuka fejére öntötte.
Lett ebből kiabálás, tiltakozás, mire a fiatalember megszólat nagy nyugalommal.
- Engem is így neveltek a szüleim gyerekkoromban, mint ahogyan Ön neveli a fiát.
Az idős hölgy odafordult a pénztárosnőhöz: Tessék a lekvár árát az én számlámra írni.
Mi a XX. században kaptunk a fenekünkre, kaptunk pofont, kaptunk körmöst, és nem ütötték agyon a lelki világunkat, még odahaza is eltitkoltuk, kivétel nélkül, lányok, fiúk, mert folytatódott volna a makarenkói nevelés, nem olyan drasztikus formában. Egyetlen egy sem lett közülünk felnőtt korára pszichopata, sőt illemtudó, lelkiismeretes dolgozóvá váltunk, persze mi nők tele aggatva mindenféle joggal. Inkább ezen kellene gondolkodni!
Kissé elkalandoztam, de visszatérek a témához.
Van ebben a mai világban pozitívum is. A teknő felett nem kell görnyedni, kimos a mosógép. Ha van pénzed, akkor a mosógéppel van szárító, van mosogatógép, van telefon, TV és gázfűtés, csak sok helyen nincs pénz mindezt fedezni. Ja internet is van.
Meg azután megértük, igaz, nem csak mi nők, de a férfiak is a XXI. század elejét, és ez milyen jóóóóó!
Nem haltunk meg időnap előtt.
A XX. század asszonya ha nyugdíjas, és még mindég mobil, főz a gyerekekre, vagy csak az unokákra, a nyugdíja kell a családjának. Mosolyogva adja a kis pénzikéjét, és közben füstbe ment ifjúkori terve az utazásról, a színházlátogatásról, a gyógyfürdőről, ha vidéken él.
Nekünk, a XX. század asszonyainak kínt és keservet hozott a XXI. század eleje, de igyekezünk eltitkolni lelkivilágunk mélyébe zárt fájdalmainkat, csalódottságunkat családtagjaink sorsa miatt, mert:
„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.” – még a XXI, század elején is.
Nick név: Anglia
A cikket írta: Radmila
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy elolvasta az írásomat.
Véleményét értékelem. Van benne igazság. "Néha a kevesebb is több lehet" Így igaz.
Szeretettel és köszönettel: Radmila
Nékem tetszett ez a kis publicisztikája. Volt benne minden, ami kell egy ilyen íráshoz, elemzés, tényfeltárás, de volt benne volt az ön saját véleménye is. Az hogy megfűszerezte a bolti jelenettel - ami nagyon helyén volt -, az megmutatta nekünk a világ visszásságát, a nézőpontok különbségét. Jó írás. Gratulálok!
Ami hibát vélek felfedezni, az a kis "elúszás", túl sok mindent akart átfogni. Néha a kevesebb a több.
Bokor
Köszönöm, hogy értékelted az összehasonlító bemutatást.
Talán nem Neked kellett volna megírni, hogy ha ma elvétve extrém dolgok történnek, de p.l. az én gyermekkoromban, a mezei munka közben szültek az anyák, folytatták a munkájukat, és ez általános jelenség volt. Sajnos nem egy esetben belehalt a baba.
Köszönöm a szép elismerésed.
Szeretettel: Radmila
Kimerítő hozzászólásod nagyon szépen köszönöm.
Sok igazságod van, hiszen szinte pszichológusként közelítetted meg az írásom és a reakciót.
Köszönet érte!
Puszillak: Radmila
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, és kinyilvánítottad véleményed.
Szeretettel: Radmila
Írásod tökéletes korrajz egy olyan világról, amikor nehéz eligazodni az élet dolgaiban. Azt gondolom, ha önmagunkban rend van, akkor a saját életünkben megteremthetjük a harmóniát és a békét.
Nekem rokonszenves volt az a megközelítés, ahogy láttattad múlt és jelen ellentmondásait, bemutatva a fejlődéssel járó értékrendváltozásokat, és az ebből következő érzelmi, és az emberi viselkedésben fellelhető devalvációt.
Magam is megélhettem az anyaság minden stációját, és rohanó korunk gyermekeként próbáltam megtalálni azt az egyensúlyt, amikor az anyaság csodálatos élménye mellett jutott idő, figyelem a hivatásomban való kiteljesedésre is. Nem egyszerű, de megoldható, ha szeretettel, jó szervezéssel, és nem nyűgként éljük meg a hétköznapokat.
Örültem a "lekváros"-történetnek. Jellemzően mai a konfliktust okozó gyermek, és anyuka duója, üdítő, a találékony fiatalember reakciója, és az idős hölgy gavallériája.
Összességében hitelesnek, jónak értékeltem írásodat, gratulálok szeretettel.
Jól mondtad. "Minden témát sok szemszögből lehet megközelíteni." Aki elsőre elolvassa az írásod, vagy bárkiét, ahol azzal az egy mondattal nincs kibékülve, amit írtál és tovább gondolja... amit a magad szemszögéből fogalmaztál meg egy kétes állítást. A reakciója szélsőséges. Ezt nem vitatom. De első indulatában közölt valamit. Az ő álláspontját. Ezt te nem éppen "kulturált" közlésnek vetted, ami érthető a te szemszögedből nézve. De ha belegondolsz? Hány nő mondhatná ugyanezt.
Sose tettem, először olvastam be lányomnak ezt az egy mondatodat, hogy attól válik nővé valaki, az anyasággal. Mi volt a reakciója a 42 éves lányomnak? - Anyu! Ha engem kipakoltak, akkor én nem is vagyok nő? Mit válaszolhattam volna erre, mint azt, hogy ez "hülyeség"...
Remélem megérted, hogy ahány ember, annyi élet. Nem lehet általánosítani. Legfeljebb feltételezni, magadból kiindulni. Te így érzed. Ezt kihangsúlyozni.
Ő a maga életéből merítve, hisz nem tudhatjuk, ezt vonta le.
Hogyan közlünk valamit? Hát az nem ehhez a témához kapcsolódik. Az már egy másik szempont. Azt még tanulnunk kellene. Nekem is. Úgy közölni valamit, hogy ne bántsuk meg a másik érzéseit.
Puszi,
Éva
Tetszett az írásod, de van egy-két észrevételem, amit az élet produkált. Azt írod, hogy ma már nem hallani olyat, hogy valaki a határban szűljön. Mostanában néztem a TV-ben, hogy egy nő egy miskolci járdán szűlt, egy másik az udvari WC-ben..
Továbbá a XX. században kaptunk pofonokat, körmösöket, stb. de ettől senki nem lett pszichopata, rendes dolgozó emberek lettünk.Ez így igaz.Én életem egyetlen pofonját még általánosban kaptam a tanítónőmtől-máig nem tudom, miért, talán én voltam hozzá a legközelebb. Való igaz, ettől még rendes ember lett belőlem, de mint a jelek mutatják, soha nem hevertem ki és már idős emberként is gyakran eszembejut. Ettől függetlenűl még mindig jobb, mintha fordítva történt volna, mert manapság ez divatosabb.
Egyebekben Müszéliával egyetértek.
Üdvözöllek, Ilona
Minden témát sok szemszögből lehet megközelíteni.
Jól olvasd el az első mondatot.
Elfogadom a véleményed.
Különben egész életemben dolgoztam, és szakterületemen országos szinten a legmagasabb fokra léptem. Nem dicsekvés, csak tudjad, nem az anyaság az élet értelme nekem sem.
Véleményed "kultúr" módra kinyilvánítottad. Ennyi.
Üdvözöllek: Radmila
Így igaz, Mindenkinek megvan a maga hozzáállása az élethez, amire természetesen joga van.
Köszönöm, hogy olvastál, és a szép hozzászólást: Radmila
Köszönöm, hogy ilyen szép kimerítő véleményezést kaptam Tőled.
Szeretettel puszillak: Radmila
Érdekes éppen tegnap láttam a tvben egy interjút Sharon Stone-nal, aki arról beszélt, hogy miféle feladata van a mostani korosztálynak, mármint a nőknek. Lehet valaki okos, intelligens, 8 diplomás, vagy nem, akár lehet valaki 5 gyermek anyja, mindez kielégítő lehet számára, sőt boldoggá is teheti személy szerint azt a nőt, de itt kicsit osztom Müszi álláspontját. Az anyaság fontos szerep, de nem az egyetlen. Tény, hogy óriási változás, óriási élmény, sőt! nagyon sokrétű feladat, ám nem hiszem hogy sokkal nehezebb nekünk, mint előtte, vagy ezt követően. Minden kornak megvan a maga nehézsége. Régen a csecsemőhalálozás, háborúk, a jogok... stb, most meg az, hogyan váljunk multinővé, aki önálló, erős, anya is, nő is, sőt sok minden más is. Egyre bővülő feladatköreinkhez egyre több képességet kell aktivizálnunk és ettől nem ment meg semmi. Akár férfi, akár nő is az ember.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Pusz:A
Az, hogy neked ezek a gondolatok jöttek elő, ne zavarjon, másnak meg más. Nem vagyunk egyformák. Nem gondolkodhatunk egyformán sem.
Jól is néznénk ki, ha egymásnak mondanánk meg, hogy merre az arra? Lehet egyik sem jó megoldás. De ki mondja meg melyik a jó irány?
Arra jó egy ilyen írás, hogy szembenézzünk a tényekkel. Mondanivalód nincs távol a valóságtól.
Pussz,
Éva
sajnálatos, ha valakinek nincs más életcélja, mint a szaporodás.